Quote of the Day

New Year's Resolution: To tolerate fools more gladly, provided this does not encourage them to take up more of my time.

Ha kell, ha nem...

Jesszus! A google translate bigyó miért érzi szükségesnek, hogy lefordítsa nekem angolra a kommenteket? Picasaról vagyon szó amúgy....

Tetszenek a fényképeid. I like the photo.

Köszönöm! Örülök ha mások is megnézik a kattogtatásaim eredményét, hát még ha tetszik is nekik! :)

Thank you! I'm glad if others kattogtatásaim look at the results, so even if you like them too! :)

Hol van?

Bogár invitálására rendezkedtem a fotóim közt és rátaláltam pár gyöngyszemre. Az alábbihoz hasonló dolgokat biztosan láttatok már sokfelé, de netán tudja valaki, hogy ez a bizonyos fotó hol készült?

Néha kell..

Néha kell, hogy legyen olyan, amikor nagy lendülettel és várakozással nekiállsz sütni valamit és egy orbitálás katasztrófa lesz az eredmény.

Tegnap megtörtént. Panettonét készültem gyártani, a kenyérsütőmben. Csak épp túl lágy lehetett a tészta és kimászott a sütőedényből, csinosan ráégett az oldalára, a fűtőszálra és kábé mindenre, miközben a közepe kráterszerűen bezuhant....

Amúgy is ideje volt rendesen kitakarítanom a kenyérgépet.

Ez a dal van a fülemben napok óta

Hogy ne csak a csajsziról legyen...

Még csajszi

Karácsony 2009. - Karácsony első napja

Hagyományainkhoz híven a reggeli szöszölés után felkerekedtünk a szüleimhez, ahol korai ebéd várt, majd hamarosan a bátyámék is befutottak és a szokásos sokgyerekes-nagyszülős-ajándékozós kavarodást adtuk elő.

Mamáék fájával

Unokatesók
Unokákkal

Délután összecuccoltunk és anyósomhoz vettük az irányt, ahol persze ismét enni kellett, illetve találkoztunk anyós vejével és másik unokájával is.

Unokákkal

Karácsony 2009. - Szenteste

Eltelt. Ismét.

Összességében jó volt :) December 23-án még nem volt husink a vacsorához, apánk még éjjel melózott, én fél ötkor feküdtem le, de azért végül minden kialakult. Szép kis gyökeres fenyőnk lett, Szilvinek köszönhetően, hiszen valójában az övé lesz, csak idén még nálunk teljesített szolgálatot, mint karácsonyfa. Beültettük szép kis dézsába, aztán apa a gyerkőcökkel nekilátott díszítgetni.

A főzéssel, pakolászással szokás szerint eltelt a nap jórésze, miközben a srácok egyre izgatottabban kérdezgették, hogy mikor eszünk már. No nem mintha éhen akartak volna halni, csak tudják jól, hogy ajándékozás a vacsi után van.

Vacsira készült libamell (egészben akartam libát sütni, de az utolsó pillanatban történő beszerzésnek hála, nem kaptam), kolbásszal töltött karaj, rántott halszelet, hozzájuk krumplipüré, ja és levesnek póréleves.

Vacsi után ajándékbontogatás, aztán hancúr az új játékokkal. Felnőttek részéről az alkoholkészlet pusztítása (nehogy megromoljék a házi tojáslikőr), és további szükségtelen kalóriaezrek bepakolása sütemények formájában. Végül nem flancoltunk, csak a szokásos sütik készültek: sajtos ropogós, zserbó, beigli, mézeskalács.

Lefekvés előtt még hálát rebegtem a mosogatógépért :)

Készülődés 2.

Na, azért nincs minden veszve. Ma (vagyis tegnap) elkészült a sajtos ropogósom és a mézeskalács, valamint a beigli tölteléke megfőzve, a tésztája bedagasztva várja, hogy reggel megsüssem. A gyerkőcök élvezték a sütögetést, bár a mézes kiszaggatásában csak az első tíz percben jeleskedtek. A gyúrás és a dekorálás annál jobban bejött nekik :-)

Közben kitalálták, hogy gipszformákat akarnak festeni....végülis, miért ne...modell gipszem nem volt itthon, de a stukatúr is megteszi, gondoltam. Végül ki kellett pótoljam egy kis glett gipsszel is, úgyhogy megszáradva sem lesz teljesen fehér, de úgyis kifestik. Van egy vázaformánk abból az elsőt Judit már ki is festegette, Öcsi pedig autókat alkotott. Állítólag a nagyszülőket boldogítják majd velük, ajándék gyanánt :-)

Az ajándékokat is becsomagoltam már, úgyhogy reggel beigli, aztán valami gyors ebéd, és lehet nekiállni a vacsifőzésnek. Póréleves sajttal, pirítóssal, kacsasült párolt káposztával, krumplipüré és néhány szeletke rántott hal, elvileg ez lesz a menü ....

Kis részeges

Az ajándékok még bolti zacsijukban a szekrényben, a vacsinak való még a hentesnél, sütik sehol, de már kész a tél néhány elmaradhatatlan kelléke: forraltbor, házi tojáslikőr és tejszínes kávélikőr. Kóstolás megvolt, jelentem finom :)

(Utóbbiról eszembe jut egy fagyizós élmény. Kisvárosi fagyizóban néztem a kínálatot és nagyon nem tudtam hova tenni a "bélisz" nevű terméket. Aztán leesett.....Bailey's = bélisz :)

Készülődés?

Igen, így, kérdőjellel. Minden évben tervezem, hogy most aztán tényleg időben kezdek tervezni-szervezni-készülődni-ráhangolódni az ünnepre, aztán mégis minden évben ugyanígy jön el a december 23-a hogy az ajándékok éppencsak megvannak, a karácsony esti menü a levegőben lóg, a lakás rendetlen és azt emlegetjük, hogy mit is kellett volna....

Egy dolog viszont más az idén. Egy cseppet sem vagyok hajlandó görcsölni rajta, hogy mi mennyire van készen, mennyire klasszikus, szép vagy ünnepi. Estére egyébként is mindig minden kialakul, áll a fa, feldíszítve, van vacsi, finom sütik, aztán gyerekkacaj, hancúrozás :)

Másnap pedig ott vár a mosogatnivaló és a romok :D

Szánkó

Mint mindenki tudja, esett egy határ hó az elmúlt néhány napban, különös tekintettel a szombat délutánra-éjjelre. Gyönyörű volt a város a hóesésben, nosztalgiázós élmény volt sétálgatni, rúgni a havat, beszippantani a forraltbor és a forró tea illatát a Vörösmarty-téren, nézelődni, csak úgy, gondtalanul....

Éjjelre anyósnál ragadtam (részben közlekedési anomáliák, részben saját ötlet folytán) így kézenfekvő volt, hogy reggel első dolgunk legyen a kölkökkel anya és apa gyerekkorának téli fénypontja, a Vida-dombon szánkózás. Gyors öltözés és reggeli után már suhantunk is (vagyis Judit sétált, Öcsit meg húztam a szánon). A domb csodás, mint mindig, bár az aljában kialakított sportpálya sajnos rontott a szánkózhatóságán, de a kétoldalt létrejött játszóterecske komoly hiánypótló mű. Fiam hamar rájött, mekkora buli a kanyargós csúszdán ezerrel belehuppanni a szél által duplájára növesztett hóba. Ezzel a tevékenységgel vagy fél órán át elvoltak, aztán jöhetett a klasszikus "felcibáljuk a szánkót a domb tetejére, aztán csússz le". Vicces volt, mert Bogárhoz hasonlóan, a hófúvásban haladva bennem is a Delta főcíme idéződött fel ahogy próbáltam a kisebbik utódommal megrakott szánkót magam után vonszolva feljutni a baromi meredek domboldalon, lábszárközépig érő hóban, miközben a metszően hideg szél mindenáron meg akart akadályozni ebben....

A kölkök visongva élvezték, nekem a betevő nosztalgia-adag megvolt, minden jó, világbéke :)

Ami fura volt viszont, hogy bár abszolút hétvége volt, a széltől eltekintve szuper idő, csodás hóréteg, napsütés, egyetlen gyerekkel sem találkoztunk, se dombon, se az oda illetve a visszavezető úton. Amikor mi gyerekek voltunk alig vártuk, hogy essen a hó és mint az őrült rohantunk ki szánkózni, kora reggel, suli után vagy bármikor amikor lehetett. Elképzelhetetlen lett volna, hogy szombaton leesik egy tonna hó és vasárnap reggel néptelen a domb......

Változik a világ.

Csajszi

Nekem akkor is ők tetszettek:

Do you speak magyar?

Fiam - miközben vajas-répás-szalámis-sajtos szendvicset evett - így szólt:

Én szelet lépa. Mama nem szelet egyedül lépa, lépa bele hami szelet Mama.

Ho-ho-ho-HÓÓÓÓ!

Mint már mindenki tudja, esett a hó. Ami különlegesebbé teszi, hogy végre úgy hozta össze a drága időjárás, hogy tisztességesen meg volt fagyva a talaj mire ráesett a hó és ráadásul utána is fagypont alatt maradt a hőmérséklet. Hóemberépítéshez túlságosan porhó, de tegnap már hemperegtünk egy sort, ma pedig szánkóval mentünk oviba. Beígértem a srácoknak, hogy délután kutyaszánozunk :)

Szép napot!

Nehéz az ABC

"....a K-betűs zöldségek, mint például brokkoli..."

Véradósdi

Mára véradást hirdettek a helyi suli tornatermébe. Gondoltuk, elmegyünk, de a helyszínre érve döbbenten láttam, hogy majd egy órás késéssel kezdték amúgy is és legalább harminc ember állt sorba előttünk még az adminisztrációra várva(egyszerre négy széken történt a levétel). Esélytelen volt időben sorra kerülnöm, így morcosan távoztam. Aztán úgy alakult, hogy elmaradt a tanfolyim és visszakerekeztem, hátha már levonult a tömeg. Hát nem. Rengetegen várakoztak még akkor is és kérdésemre egy vérellátós hölgy közölte, hogy több véradót nem tudnak fogadni, mert nincs elég zsák, se idő. Szuper :( És közben nyafiznak, hogy kevés a véradó és mennyire kell a vér....

Kiderült a hatalmas érdeklődés oka is: a véradók 5000forintos vásárlási utalványt kaptak. Erre még a masszív alkeszok is eljöttek két faluval odébbról, hogy aztán koppanjanak, ugyanis nem élelmiszer hanem Electronics utalványt osztottak....

Ajándék

Google hirdetés:

Oral-B a legjobb ajándék

A fehér mosoly záloga karácsonyra Ajándékozz nyelvtisztitós csomagot!

Minden vágyam ;-)

Megint Karácsony...

...és én megint töröm a fejem rajta, hogy miként is kellene a kedvemre formálnom ezt az ünnepet. "Hitem" szerint akár hagyhatnám is a manóba az egészet, de végülis nem utálom, a jézuskázás kivételével nincs semmi gondom egy kis téli napfordulós fenyőünneppel, de valahogy nehezemre esik magamévá tennem mégis. De talán előbb-utóbb kialakul. Egyelőre karácsonyfa, kaja, gyertya, csillagszóró, szolíd ajándékozás és mindez szeretteinkkel, családtagokkal. Kezdetnek annyira nem is rossz :)

Csak ne kérdezné minden második rokon/idegen/akárki a kölkeimtől, hogy "Namithoznektekajézuskahajóklesztek?"

Ha mindenáron szegény Jézuson lovagolunk, akkor elvileg neki vittek a szülinapjára ajándékot, nem?

A másik évi rendes karácsonyi macera, hogy a szüleim neheztelnek amiért nem velük töltjük a szentestét. A férjemmel mindketten azt szoktuk meg gyerekként, hogy a 24-e szük családi körben telik, a szülőkkel, aztán a következő egy-két napban találkozunk a nagyszülőkkel, ráadásul az össznépi ünneplés(mindkét család együtt) nem igazán kivitelezhető, így úgy láttuk jónak ha mi is ugyanazt a rendszert követjük. Eszerint szenteste csak magunk vagyunk, aztán másnap az én szüleimhez megyünk délelőtt, késő délután pedig anyósomhoz ahova ugyanakkor jön a veje és másik unokája is. Rendszerint apánk dolgozik egy vagy több napon az ünnepek között, így még valamelyik nap a gyerekekkel át szoktam libbenni anyuékhoz. De ugye a szenteste....

Casting 2.

A lányomról készül egy portfólió. Remélem nem életem leghülyébb döntését hoztam meg ma és nagymama sem az ablakon dobott ki egy halom pénzt....

Casting

Nem fogjátok elhinni! Én, akit sose érdekelt a szépség, a divat világa, talán kissé le is néztem a manökeneket, fotómodelleket, castingról castingra szaladgáló (ön)jelölteket, most mit tettem? Elvittem a gyerekeimet egy válogatásra... Én!

Persze az is lehet, hogy semmi sem lesz belőle, majd meglátjuk. Az előválogatáson túljutottak, ma megyünk megint, hogy valami reklámember csevegjen velük. Juditnak tetszik a gondolat, hogy fotókon, reklámokban, netán filmben szerepeljen, a fiamat viszont az izgatta legjobban az egészben, hogy tömegközlekedéssel mentünk a stúdióhoz :)

(Azért a jelentkezőkön végigtekinteni felért egy társadalompszichológia tanulmánnyal)

Miért?

Vajon miért nem írok ide mostanság?

Talán mert nincs mit? Vagy mert úgyse olvassa a kutya se (pardon, ő biztos olvasná) ? Nem tudom...

:)

see more Lol Celebs

Nosztalgiázzunk!

Az előző bejegyzésem és Bogár hozzászólása kapcsán jutott eszembe, hogy érdekes lenne (vagy nem) összevetni ki mit szeretett játszani gyerekkorában. Tehát nosztalgiára fel! Írhattok saját bejegyzésben is erről ha van kedvetek, vagy csak ide, kommentbe.

Az én abszolút kedvencem az utcán nyargalászás, csatangolás, fáramászás, bringázás, gyümölcs"lopás" volt, illetve a szobában mindenféléből bunkert építeni és abban játszani. Ja, és a Lego!

"Jó szóval oktasd, játszani is engedd..."

Tegnapelőtt éjjel valamelyik ismeretterjesztős adón láttam egy műsort, ami arról szólt, mennyire másképp nőnek föl a mostani gyerekek, mint a korábbi generációk. Egészen konkrétan azt boncolgatták, mennyire meg vannak fosztva a mai gyerekek a szabad játék lehetőségétől és ez vajon milyen módon befolyásolja a fejlődésüket és a későbbi boldogulásukat. Nem kell professzornak lenni, hogy felismerjük, az állandóan ellenőrzött, kalickába zárt gyerek nagy hátránnyal indul a többiekhez képest és elsősorban a társas kapcsolatok és a problémamegoldás terén lehetnek problémái. Nem is a következtetés lepett meg igazán, hanem azok a családok, akiket a műsorban bemutattak. Először egy átlagosnak tűnő család, két kisiskolás lánygyerkőccel, ahol a gyerekeket műholdas követőrendszer segítségével a nap minden pillanatában megfigyelés alatt tartják a szüleik. Reggel a gyerekek első dolga, hogy bekapcsolják a nyomkövetős mobiljukat és úgy indulnak suliba, apuci pedig otthon a számítógépén bármikor ellenőrizheti, merre járnak a lányai. Természetesen ha nagyon elengedem a fantáziámat, el tudom képzelni a dolog előnyét, de számomra a szülő-gyerek kapcsolat, a kölcsönös bizalom ilyetén "gépesítése" valahol rémes és idegen.
A másik tőlem nagyon távoli elveket valló család szintén két lányt nevel akiket egész álló nap egyik különfoglalkozásról a másikra hurcolnak, úgy hogy még leckét írni is csak a kocsiban van idejük. A hétvégéket pedig teljesen kitöltik a meccsek és versenyek, no meg a rengeteg utazás. Szuper dolog ha a szülőknek megvan a lehetőségük, hogy a gyermeküket a neki tetsző, a képességeinek, esetleg hiányosságainak leginkább megfelelő foglalkozásra járassák, de micsoda ötlet betáblázni az év 365 napját, és a gyerek napjának mind a 24 óráját a szülő (megvalósítatlan)álmait kergetve?
Tiszta nosztalgia fogott el amikor a 70-es, 80-as évekből származó felvételeket játszottak be, szabadon játszó, rollerező, bicikliző, kergetőző, mezítláb szaladgáló, fára mászó, birkózó, sarazó, hógolyózó, felfedezősdit, számháborút játszó gyerekekről. szerintem valahol ez a szabadság (vagyis szabadság-érzet) a gyerekkor lényege. Akkor is ha közben a felnőttek világa olyan amilyen, és a "sűrű, sötét erdő" valójában néhány bokor, a "versenypálya" a játszótér ösvénye, a "bunker" pár ócska kartondoboz, a "felfedezésre váró földrész" pedig a kert/park egyik sarka. Mégis, valami földöntúli élmény úgy játszani, hogy nem egy felnőtt irányít, nem fentről jövő szabályok, utasítások alapján kell "játszani", hanem szabadon, egymással egyezkedve, vitázva, próbálkozva, sokszor elbukva és újra felállva(felmászva :) ).
Igen, tudom, a világ olyan amilyen. Veszélyes is. De meg lehet találni a módját, hogy a gyerekek szabadnak és önállónak érezhessék magukat. Szerintem.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! /József Attila/

Uff ;-)

Könyvkatasztrófa

Már egészen megszoktam, hogy olyan emberek írnak könyveket akiket maximum egy Darwin-díj illetne meg és jobban tennék ha némasági fogadalmat tennének, kiterjesztve az írott kommunikációra is, de aztán újra és újra meglep, hogy mennyire igazam van. Különösen igaz ez a gyerekkönyvekre, melyek írói gyakran totál hülyének nézik a kiskorúakat, avagy döbbenetes slendrián munkát adnak ki a kezükből, mind tartalmilag, mind formailag.

Egy gyöngyszem az Anno Bt. kiadásában napvilágot látott, Képes Állatlexikon Gyerekeknek című alkotás. Legfőbb ismertetőjele, a tárgyi tévedéseken kívül, hogy hihetetlen negatív hangnemben minősíti a kevésbé megnyerő külsejű állatokat. Innentől hadd szóljanak önmagukért az idézetek:

Viziló:

Otromba, csúnya, nagyszájú, de jámbor állat. Ritka csúnya hengeres teste, a négyszögletű feje az apró szemekkel és fülekkel, idomtalan, nagy orrával, földig érő hasával, kurta lábaival. /....../

Béka:

Gusztustalan állat, de hasznos....../...../

Bölömbika:

/.../ A gémhez, gólyához hasonlít, csak tömzsibb, rútabb és rondább és minden más madárnál rosszindulatúbb......./..../

Bulldog:

/.../ Ronda is, vérmes is. /.../ Harapós természetű, értelmesnek nem mondható.

Farkas:

Mielőtt az ember megszelidítette, a kutya őse a farkas volt. Ezért a farkaskutyához(sic!) hasonlít, csak csúnyább./.../ Mindig éhesek és ha nagyon hideg van, ordítanak./.../

Orrszarvú:

Indiában és Afrikában élő trampli, patás állat. Csúnya, nehézkes, nagy testű - ennek ellenére félénk és még ostoba is. /.../

Méh:

/.../ A méh a virágok kelyhéből nektárt és mézet(!!!) gyűjt,....../.../ Jól szervezett közösségben él, aminek savat kilövellő fullánkkal felszerelt testőrsége is van. Testőrök kizárólag nőstények lehetnek, ők védelmezik a dolgozó hímeket...(ááááááááááááá itt kisétálok és beledőlök a gondosan kikészített szamurájkardomba....)

What a bargain!

Asszem a kép önmagáért beszél :)

Bocs

Akinek az előző poszt túl kínai (pardon, túl német illetve angol) volt, itt a rejtély megoldása. A rizseszacsin a kép felett látható szöveg azt jelenti, hogy átlátszó felület helye vagy ilyesmi. Tehát amikor nyomtatták a fóliát, nem esett le nekik, hogy az ott átlátszó kéne legyen és bennehagyták a szerkesztő feliratát :)

Muahhahah

If you didn't get it the whole story is here

Boldog Szülinapot!

A férjemnek.

(ami mellesleg pénteken volt, de ma érünk rá megünnepelni ;-)

Budapest, te csodás!

Egy kis instant retro-fíling. Én nagyon pici vagyok, így ezek a felvételek inkább a szüleim ifjúkorának Budapestjét mutatják, de azért nem érzem annyira távolinak :) Élvezzétek!

Ki nevel a végén?

Mit mond az szülő:

Ha még egyszer meglátom, hogy ezt csinálod, irgum-burgum mi lesz...

Mit gondol a gyerek:

Oké, majd akkor csinálom ha nem látod...

Fura

Hallgatom a reklámot naponta százszor :

Jacko élő koncert

Quote of the Day - A nap mondása

Nem szenvedek elmebajban.

Minden percét élvezem!

Egyszer véget ér...

Ugye mindenki tudja, hogy van két rádióállomás amelyek műsora ma hallható utoljára. Nem igazán tiszta körülmények között született döntés a megszün(tet)ésükről, felháborodott ország-világ, de attól még a döntés él, a rádiók mennek.

Nem akartam hallgatni az utolsó napi műsort. Különösen nem az utolsó Bumerángot. Aztán ma reggel felkeltünk és én automatikus mozdulattal nyúltam a rádióhoz...

Ritka szar ügy ez. Mint kábé minden ami mostanság történik ebben a nyomorult országban. Nem, nem vagyok pesszimista. Realista vagyok. Ami itt megy egyre rosszabb és szerintem csak még rosszabb lesz.

A hangulatomat csak kissé befolyásolja az, hogy tegnap este ismét megpróbáltak betörni hozzánk, ráadásul ismét olyankor mikor itthon voltunk. Valami állat módszeresen szétvágta a kerítésdrótunkat, de vagy a kutya ijesztette el őket vagy már az, mikor a pasi kiment a kutyaugatásra, de legalább más kárt nem tudtak okozni.

Hot winged blue-cheese heaven

I found this recipe online

Honey hot wings with carmalized onion blue cheese dressing, and chili.

To make the dressing, start by dicing

• one yellow onion, medium sized

and sauteeing it in over medium-high heat in two tablespoons of butter. When they have achieved a nice brown color, set them aside to cool and make the rest of the dressing. For that, you will need to assemble

• 7 ounces of blue cheese (my preference here is for gorgonzola)
• 1 cup of mayonaise
• 1/2 cup sour cream
• 1/4 cup of buttermilk (regular milk can be substituted)
• 1/8 t grated fresh garlic, or 1/4 t garlic powder
• salt and pepper to taste

Throw all of the ingredients in a big bowl and stir to combine (don't forget the onions, duh). I suppose for those of you who are mortally afraid of developing carpal-tunnel, a food processor could be used, although it won't be as chunky. Refridgerate until you're ready to eat. Also, if you wanted to use this as a salad dressing, thin it out with some more buttermilk, and adjust the seasonings accordingly.
Now for the wings. You can fry or bake your wings (I baked mine, owing to my lack of a deep fryer). If frying, cook them at 375 F. If baking, preheat the oven to 400 F. No preseaoning necessary, just drizzle the wings with a little canola oil so they develop a nice crisp crust, and roast them for about twenty minutes. When they're cooked through, toss them in the honey hot sauce, which is composed of

• one part hot sauce (Pretty much any brand will do, except Tabasco, but that's just me)
• one part melted butter
• depending on how sweet your tooth is, one-half to one part of regular clover honey.

Mix together in a great big bowl, dump in the wings, and toss to coat. Make as little or as much as you need.

Now, seriously...

So today, I received another forwarded email (about the 20th in a row in the last few days) with a good dose of advice about how to lower the risk of getting the H1N1 virus. Nice, indeed. However, as I'm skimming these lists, I do wonder if people really need to be reminded these pretty basic preventive methods like washing hands often, not touching your face, etc. ? Has everyone forgotten about these? Why? Weren't we taught by parents and schools, or are we living in a bubble thinking that modern medicine and vaccination is supposed to protect us from everything evil? Weird. To me, this is weird.

Bozót, out.

Quote of the day

Haha...I've been skimming articles on runnersworld for a friend and came across this precious utterance in a comment to a discussion/debate about high-tech running gadgets:

... As far as GPS , i reserve my right as a man to get lost and not admit it. ...

Happy birthday Sesame Street!

Elmo and Adam Sandler....can we ask for more? :)

Enjoy more Sesame Street here

Let's write

udit is getting more and more interested in letters and numbers. She can count nicely and add up single digits, which is probably not too special from a 5year old, but they aren't really taught such stuff in the kindergarten here.
Her interest in writing isn't that new , but now she not only wants me to pre-write isolated letters but whole words and she would copy all sorts of texts she happens to come across. I'm quite proud of her :) Just yesterday she and Öcsi asked me to print coloring pages and Judit made one for Grandma, one for Grandpa and one for me, and wrote her full name on all of them, plus "MAMA" on grandma's and "PAPA" on grandpa's. I giggled a bit on mine, as she obviously tried to write "ANYA" (Mum) several times but failed and finally wrote "ÉVA" - that is my name - on it. Creative :)

It's actually quite interesting that she sort of instinctively knew how to hold a pencil from a very early age (the same case with the spoon even earlier) Even her teacher in kindy was surprised by that! I think it's just her drive to do things exactly the same way as we do and her attention to detail. No biggie, but comforting nevertheless. I'm already excited about how she will do at school (which she might not get to start until 2011...)

Retro kid

Judit két napja ezt énekli:



Meg ezt:



De legalább már nem csak állandóan ezt:

Quote of the Day

Practice does not make perfect,
Perfect practice makes perfect...

Is it that simple?

Yes, I do believe it's supposed to be that plain and simple. Let's turn the world around ...even if one inch at a time.....



I just need to copy one of the comments from the youtube page:
A brilliant song and I particularly love how Harry addresses Fozzy like he's talking to a real person -- really makes us believe Fozzy's real too.

Not that he isn't ;-)

:)))))))))))))))))))))))

And post-mary?

I'm sitting in my IT class, half-asleep, when I notice I heard something my mind labelled as unprocessable(sp?) for the third time in a minute. And again the teacher says: blababla pre-mary blablabla

WTF?

It turns out he wanted to say primary...oh, well... :)

Oltás

Megvető tekintetektől kísérve bekarikáztam a nem kérem feliratot és aláírtam az ívet. Ennyit erről.

Pasi 2.

Hogy lehet megértetni a teremtés egyik (kissé csorba) koronájával, hogy azzal egy rohadt fillért nem spórolunk, ha megvesz ősszel egy tonna krumplit és aztán ránk rohad, megpenészedik vagy egyszerűen kiderül, hogy rossz minőségű? Manapság, amikor a legkissebb bótban is kapható egész télen krumpli is, hagyma is, ráadásul nem olyan helyen lakunk, ahol egy nagyobb hóesés hetekre elvághatna a külvilágtól, mi értelme van bespájzolni egy határral?
Tudom, viszonylag apróság, de ezek az apróságok az őrületbe tudnak kergetni. Minden évben megkérdezi, hogy vegyen-e, minden évben elmondom, hogy ne, és hogy szerintem miért fölösleges, és minden áldott évben beállít 2 zsákkal...Egyszer kivágom a francba...


egyelőre csak a krumplit és a hagymát...

Pasi...áááá

Persze férjezett/pározott sorstársaimnak nem kell bizonygatnom, hogy életünk párjai naponta képesek valamivel kiakasztani bennünket, de néha az átlagnál is meglepőbbek...legalábbis az enyém...

A minap ő hozta anyóséktól hazafelé a srácokat és bejöttek értem a sulihoz. Látom a kocsiban, hogy a lánykán kabát, a fiún egy szál vékony pulcsi; még nem is szólok semmit, mikor pasi szemrehányóan közli: Nem tudtam bekötni kabátostul, mert TE nem állítottad be az övet.

WTF??!

5 rohadt éve használjuk a gyerekülést és nem tudja, hogy egy *** egyszerű mozdulattal állítható az öv?!

Oltani vagy nem oltani;ez itt a kérdés...

Kedves szülőtársak! Ti beadatjátok a disznóinfluenza oltást a gyerkőcöknek?

Még vacillálok; az oviban péntekig kell nyilatkozni, hogy kérjük-e. Állambácsi ingyen adja, mint bizonyára már tudjátok.

Az ambulanciák diszkrét bája

Gyermekorvosunk kitalálta, hogy a fiamnak szívzöreje van, amit lásson szakorvos, valamint lúdtalpa van, amit lásson szakorvos; a lányomnak enyhe(értsd:láthatatlan) gerincferdülése van amit lásson szakorvos. Tehát kaptunk 3 szép beutalót a gyermekkórházba. Dokinéni tájékoztat, hogy az ortopédiára nem kell időpont, a kardiológiára viszont igen.

Anyuka(moi) telefonál, ember telefonba elmondja, hogy az ortopédiára tényleg nem kell időpontot kérni, rendelés 9-től fél3-ig, de legyünk ott 9-re, mert 10felé már elfogy a sorszám általában. Majd kapcsolja a kardiológiát, kapunk időpontot, szuper.
(kis közjáték, gyerek betegeskés állapota miatt új időpontot kértünk, ekkor anyuka mégegyszer rákerdez, és megtudja, hogy azon a napon is van ortopédia, sorszám hamar fogy, 9 körül legyünk ott)

Ma felkerekedtünk, azon feltett szándékkal, hogy mindhárom ügyet elintézzük. A földszinti bejelentkezésnél a hölgyike - ortopédia beutalónk láttán - ártatlan bociszemekkel rámtekintve kérdi:
- Anyuka, megpróbálnak várni?
- Miazhogymegpróbálunk??? -kérdem én finoman sziszegve.
- Az összes sorszám elfogyott.
- Könyörgök, kilenc óra öt perc van!Már?!
- Persze, anyuka. (neanyukázzamindenségit) Reggel héttől van sorszám, ha sokan jönnek egy óra alatt elfogy....

A dialógus folytatását hagyjuk is.

De a kardiológiát elintéztük hamar és a kölöknek kutya baja.

Piros

Holnap, vagyis szombaton, túrafutás! Részletek a futóblogon

Zakuszka-tanya

Szerdán felkerekedtünk meglátogatni a címben említett tanyát, ahol jónéhány öreg, beteg, elhagyott paci(plusz jópár kutya és cica) élheti békében nyugdíjaséveit egy fantasztikus lánynak köszönhetően, aki a szó szoros értelmében mindent megtesz értük. Ha tehetitek, látogassátok meg ti is, és segítsetek akár csak néhány jó szóval, dolgos kézzel vagy egy zacskó táppal.

Paragyerek

Azt mondja a lány egyik nap:

Csodálatos módszerekkel vagyok föláldozva

:))))))))))))

Ami a szívedet nyomja

Furcsa kérdéssel állt elém a lányka tegnap fogmosás előtt:

- Anya, lehet olyan oltást kapni hogy egy lány ne szülhessen gyereket?

Picit ledöbbentem, de persze válaszoltam neki és megkérdeztem, hogy miért is érdekli őt a téma.
Ő: - Mert én soha nem akarok szülni.
Én: -Miért? Hallottál róla valamit?
Ő: - Igen, az oviban azt mondták, hogy a szülés nagyon rossz és nagyon fáj.

Így rögtön eldőlt az esti mese témája, és a korához képest eddig is viszonylag felvilágosult gyermekem szinte szakértő lett a témában, annyit kérdezett. És úgy tűnik, már nem tartja olyan rémesnek az egészet.
(arra viszont kíváncsi lennék, hogy miért is kell erről csevegniük az oviban, főleg ilyen színezettel.....)

Képtelen emlék

Játékra fel srácok! Ezt már eljátszottuk máshol egyszer és tök vicces volt, úgyhogy gyertek, játszunk!


Ha olvasod ezt a bejegyzést, még ha nem is ismersz vagy csak ritkán beszélünk is, kérlek hagyj egy hozzászólást és írj le egy kitalált emléket amit kettőnkről őrzöl. Lehet bármi, csak nélkülözzön minden valóságalapot és kettőnkről szóljon.
Ha megvan, tedd ki te is a blogodra ezt a kis szöveget és lássuk, nekünk milyen szép emlékeink vannak Rólad!

Fake memories meme

Yeah, I know I've already done it on LJ, but still. There might be new people around... Join the fun!
Here we go:

If you read this, if your eyes are passing over this right now, (even if we don't speak often or ever) please post a comment with a COMPLETELY MADE UP AND FICTIONAL memory of you and me.

It can be anything you want - good or bad - BUT IT HAS TO BE FAKE.

When you're finished, post this little paragraph in your LJ and see what your friends come up with.

Quote of the day (yes, I'm actually planning to make this a regular post)

"Perhaps the genius of ultrarunning is its supreme lack of utility. It makes
no sense in a world of space ships and supercomputers to run vast distances
on foot. There is no money in it and no fame, frequently not even the
approval of peers. But as poets, apostles and philosophers have insisted
from the dawn of time, there is more to life than logic and common sense.
The ultra runners know this instinctively. And they know something else that
is lost on the sedentary. They understand, perhaps better than anyone, that
the doors to the spirit will swing open with physical effort. In running
such long and taxing distances they answer a call from the deepest realms of
their being -- a call that asks who they are ..."
- David Blaikie

Meme time!

I realize it's almost the end of this month's ICLW, but still, why not give my dear readers - old and new - a little introduction to the world of Me in meme format.

1. What time did you get up this morning?
6 am. To the sound of my mobile's awful alarm.

2. Diamonds or pearls?
Pearls.

3. What was the last film you saw at the cinema?
dunno. It's been so long since...

4. What is your favourite TV show?
House.

5. What did you have for breakfast?
Sausages with ketchup and mustard, white bread, coffee latte

6. What is your middle name?
no middle name

7. What is your favourite cuisine?
FOOOOOOOOOOOOOOOOOOOD.

8. What foods do you dislike?
dunno. If I'm hungry enough, I'll eat what I get. Otherwise, I like almost everything that's not hopelessly screwed up.

9. What is your favourite crisp flavour?
Sour cream&onion, chili&lime, plain&simple salty That said, I have crisps about once a month or even less often.

10. What is your favourite CD at the moment?
The new Mika album

11. What kind of vehicle do you drive?
an Opel Astra or a pretty old so-called "socialist" Lada. And my bike

12. Favourite sandwich?
Two slices of brown sandwich bread, at least two types of cheese, ham, tomato, lettuce, basil --> baked

13. What characteristics do you despise?
willful stupidity, hipocrisy,

14. Favourite item of clothing?
uhm...no idea, maybe T-shirt

15. If you could go anywhere in the world on vacation, where would you go?
I'd travel round the globe and start with visiting friends everywhere.

16. What colour is your bathroom?
I have two! :p The one with the tub is brownish, the sorta "utility" bathroom is grayish

17. What colour pants are you wearing?
gray

18. Where would you retire to?
buy a caravan and travel

19. Favourite time of the day?
late-night

20. What was your most memorable birthday?
honestly, I only remember the 4th, 18th and the last one....none of them is THAT memorable, though.

21. Where were you born?
In a hospital in the 13th district of Budapest, capital of Hungary

22. What's the last thing you ate?
apple-peach-plum crumble

23. If you were a crayon, what color would you be?
green, maybe...or rather gray

24. Favourite flower?
Gladiolus and orchids

25. What fabric detergent do you use?
a liquid one

26. Coke or Pepsi?
Coke in moderation

27. Do you wish on stars?
no

28. What is your shoe size?
38 ...uhm, that makes 6 I guess

29. Do you have any pets?
Lots.

30. Last person you talked to on the phone?
Hubby

31. What did you want to be when you were little?
A surgeon/forensics expert, soldier, police officer or firefighter.....sad, I'm none of those now

32. What are you meant to be doing now?
sleep

33. What do you first notice about someone?
just a general picture....and eyes!

34. Siblings
two stepbrothers or half-brothers? we share the same dad

5. What was your favourite toy as a child?
a teddy and Legos

36. Summer or winter?
both

37. Hugs or Kisses?
Hugs.

38. Chocolate or vanilla?
Chocolate.

39. Who is most likely to respond?
dunno

40. Who is least likely to respond?
people who miss this post

41. Who do you live with?
hubby, daughter, son, friend + 6dogs, two sheep, a turtle, a goat, a zillion of bees

42. When was the last time you cried?
last week

43. What is under your bed?
Dust ;-) Nothing; my boxspring sits right on the floor.

44. How many countries have you visited?
10

45. In how many cities have you lived?
4

46. Favourite movie of all time?
no faves

47. Mountains or beach?
Mountains

49. Full names of your potential kids?
I wanted a Judit and a Dávid, now I have a Judit and a Sándor :) So I want another son and call him Dávid or Dániel.

50. Usual bedtime?
anywhere from 10 pm to 3am

Függés

Azt hiszem, futás-, tejeskávé- és internet-függő lettem.

Az elsővel csak annyi a gond, hogy morci leszek amikor beterveztem a futást és valaki vagy valami keresztülhúzza a terveimet. Mint például most hétvégén is. Úgy volt, hogy a srácokat a szüleim elviszik magukkal egész hétvégére, rokonokhoz és kirándulni, de persze semmi sem mehet simán...Csütörtökön vittem át őket anyuékhoz és este már telefonáltak is, hogy belázasodott a fiam, majd másnap meglátják, mi legyen. Így búcsút is mondtam a pénteki terveknek.
(Pénteki terv amúgy háromféle is volt: a BéBu-befutó félmaraton vagy Szomor túra vagy egy jó hosszú futás itthon a környéken.)
Természetesen reggelre mindkét gyerek lázas volt, így nagypapa haza is szállította őket. És természetesen nem lett belőle semmi komoly nyavalya, a véremet szívták egész hétvégén. De ugyebár Murphy alapján tuti, hogy ha elmentek volna, akkor anyuék a világvégén kutathattak volna gyerekorvosi ügyeletet.....

A tejeskávé szerelem. Egyszercsak jött, belémcsapott mint a villám és azóta nem enged. Gigantikus, finom formájú bögrében, rengeteg friss, zsíros házitej, barnacukor vagy méz és frissen főtt feketekávé. Néhanapján egy pici fahéjdarabkával, vaníliával vagy csokival megbolondítva. A baj csupán az, hogy napi három ilyenben akad koffein elég, sőt sok is, ami azért is problémás, mert a szervezetem bizonyára nem ugrál ennyi anyagért és még csak nem is hat rám élénkítőleg. Másrészt a hozzáadott házitej és édesítés okán többszáz kalóriássá válik egy-egy adag. Kéne vegyek koffeinmentes kávét...legalább

Ami az netjunkie-ságomat illeti, talán itt az ideje megcsillogtatnom a valahol mélyen talán létező önfegyelmet. Ami nehéz lesz, mert hamarosan hazajön a laptopom is, háromféle oprendszerrel és hasznos holmikkal feltunningolva, a kis cuki kamerájával, wifi-vel és egyáltalán...*sóhaj*

Proper running form - Part 4. Stride length, cadence and the like

There should be three steps taken per second. Interestingly, this applies at fairly slow jogging speed, up to fairly fast running (but not sprinting). If you watch elite runners as they tire in the final stages of a race, they increase stride rate, not length. New runners will do the exact opposite, lunging each leg forward. As I pointed out earlier, this does nothing but create a braking action each time contact is made, and disrupts the foot strike under the centre of gravity. Employ little, short and quick steps when you are at the end of your next race.

So, once a runner has mastered the proper cadence of 180 individual steps or 90 pairs of steps a minute, and has very good form, what else can be done (aside from more training) to improve? Now the runner is ready to go back to what he/she avoided earlier, which is stride length.

Since stride rate generally should stay the same through a wide range of running speeds, at that point the only way to speed up is to increase stride length, which must be done without violating the rules of proper form, which dictate that everything happens behind the runner, and that overstriding is inefficient. When you see an elite Kenyan gracefully running sub-5 minute miles, he appears to be almost jogging. This is because his stride length is tremendous compared to an average runner, yet he does this while keeping the same form as if he were running much slower. He will not overstride, as he knows this is futile. Again, remember, everything happens behind the runner. All the power is not in lunging forward, but in pushing, or toeing off. As an efficient runner speeds up, his push off becomes more powerful, and another thing happens - the degree of knee bend when the leg is behind him increases, in many cases, dramatically. The secret here is similar to the degree of arm bend, and the weightlifting analogy that went with it. The lower leg is a weighted lever, and a runner lifts this lever thousands of times in a run. The higher the degree of bend after the push off when the leg is behind the runner, the less that the weight of the lower leg is stressing him over time. The higher bend also assists in continuing the explosive power of the push off.

(This article is reproduced here with the permission of the author, David H.)

Proper running form - Part 3. Legs

Your legs are obviously the most important part of the body in running. They do the work, specifically the hamstrings (back of the thigh) and calves, although the quadriceps (front of the thigh) are called into action whenever a runner needs to run up a hill. Still, unless you are perpetually going up, it's the hamstrings in particular that do the lion's share. New runners generally develop their hamstring muscles at a faster rate than their quads, which unfortunately can create a muscle imbalance, leading to improper tracking of the tendons that surround the kneecap. Patellar Tendonitis and Iliotibial Band Syndrome are common for those newcomers, but can be avoided or minimized simply by following a set schedule, and not ramping up the mileage too quickly. Proper running shoes that are suited to the individual runner are a must, as well.

As I stated earlier, there is nothing in front of you that is going to help you go faster. This is especially true with the legs. Many runners overstride, and it's almost always caused by heel striking. Your feet should be landing directly under your centre of gravity. This is your hips. In fact, if you aren't looking directly down, you should not be able to see your feet at all. The degree of knee lift is proportional to two things - how fast you are going, and degree of incline. If you are not running up a hill, and you are moving along at a comfortable pace, there should not be much knee lift at all. Lifting the knee is lifting a weight. Don't do it any more than is needed.

A difficult part of the leg movement cycle to master is when the foot should be hitting the ground in relation to where it is in it's cycle of motion. As I mentioned, many runners will overstride, making hard contact before the weight of the body can catch up, and this results in a perpetual braking action. You do not want to be landing on your heels. The heels should make contact with the ground, but only a split second after the forefoot. The forefoot (or ball of foot) should take the weight of your initial strike. If you overstride and heel strike, the strike of the foot itself momentarily stops forward motion, which the runner must fight through over and over again! No one wants this. Also, heel strikers are landing ahead of their center of gravity.

Although it's hard to master, try to already have the foot motion just barely (but already) on it's way back just before it strikes. Don't strike at the end of your forward motion, then move back. I would argue that this one thing is perhaps the single biggest difference between an average runner and a good one. This is very subtle, but an extreme way of looking at it is imagining you are log-rolling. If you were trying to keep your balance while running in place on a log that is rolling in the water, you would certainly follow this principle! Another principle you would follow while trying not to fall in the water is a short stride rate, since there's a small area under you in which it is possible to place the foot. Remarkably, the log-rolling analogy applies here as well, since the place where the log would be is exactly under your centre of gravity.

I will expand upon this, as it's very important: Think of riding a bike - your foot is already on the way backwards when it is at the bottom of it's cycle, which is the same moment as the footstrike in running. Work on this all the time, and you will get much faster, and reduce impact dramatically.

Proper running form - Part 2. Hips

Now, let's move on to the hips. Another very common, incorrect running posture that I see everywhere, and one that drives many coaches crazy, is the tendency to position the hips as if the runner is perhaps thinking about sitting down. Another way of visualizing this incorrect form is to visualize the body as something that can be "folded" in half at the hips. Think of being in a standing position and then reaching down to touch your toes. Now, in the running form example, think of perpetually being in the initial stage of performing one of these toe-touches. The rear end is sticking out a little, and the pelvis is slightly bent. This is not very good running form. You may have read elsewhere that it's a good idea to imagine that there is a string attached to your navel, pulling you along. This is the correct idea, but I like to expand on that idea a little and think of it as two strings attached to each hip, pulling you along. As you read this, stand straight and tall and thrust your pelvis outward, slowly, like a stretching motion. It is indeed a stretch, because you should feel your hip flexors being pulled tight. These muscles are your ally in running. They are the key to maintaining a tall body, completely un-bent pelvis, and ensuring you centre of gravity remains in the proper place. Further proof of this being correct running form is that you may notice as you tire, it's harder to keep the pelvis in it's forward, frontal style - the poor runner will inevitably slip into the bent crouch, pushing their rear out and losing momentum through a weakened centre of gravity. What happens next is that this runner slows down. He will also have more difficulty breathing correctly, since it's the now crunched-up lower belly (diaphragm) that needs the space to move in and out, not the chest - remember the earlier part about proper breathing. Your lower belly needs space to do this.

An article on proper(economic) running form - Part 1. Arms

No, it's not my work, but I've found it very informative and thought I would post it here(and also translate it for my Hungarian blog) hoping that it will reach those beginner and not-so-beginner runners who try running for miles like Usain Bolt and are surprised they can't, those who cause earthquakes with their heel-striking, and those who run as if they were about to fall forward or just the opposite, as if they had a spinal fusion. Of course, my intention is not to make fun of anyone, but to help so here we go. Many thanks to David who compiled this and many other highly informative articles.



Why should you care about running form? Well, aside from reducing the potential to injure yourself, running is a series of thousands of steps, and with each step you take you expend a corresponding amount of energy. Over those thousands of steps you can overtake and run faster than a runner of equal ability, with less effort, if you pay more attention to form. This is also known as running economy. It's easy to work on, and is very rewarding to master. You will look and feel like an experienced runner, and in essence will become one much more quickly. You will also enjoy running a great deal more. We've all seen the average weightlifting-type that gets on the treadmill at the gym and pounds away at too fast a speed for five or ten minutes, making an awful racket, then gets off, huffing and puffing as he believes he has finished his "cardio" for the day. This picture I am describing is not intended to make fun of someone who is rightfully just trying to do what seems best. Many good runners don't have a clue of how to follow a proper weightlifting regime.


Running "form", or style, is in many ways a highly individual thing. There are certain components of running form that cannot necessarily be called "wrong", and are based more on opinion, and perhaps personal experience as well. A good example of the grey area of running form in which many esteemed coaches and runners alike differ in opinion is the positioning of the runner's arms - more specifically, the degree of arm bend and therefore, the height at which the hands end up. I am in the camp that believes in a higher, more compact arm position, particularly for long distance runners. Athletes that specialize in middle-distance events tend to use their arms more, and have them in a lower position - think of a sprinter, and you'll understand this difference. However, for most runners who will read this - those who enter 5km races and up to the marathon - my experience tells me that it seems to take a little less energy (and is maybe slightly more aerodynamic) to hold the arms at an angle that is a little tighter than 90 degrees at the top of the arm swing, with the hands near the chest, rather than a lower hand position that finds them along the sides of your shorts. I also believe that it takes a little less energy to hold the weight of the arms when they are higher up. Hold a weighted bar horizontally, then slowly bring it up towards a more vertical position. Notice that there's less energy needed to hold the bar as you get closer and closer to vertical. In fact, if the arms weren't instrumental with balance and driving back to help maintain forward momentum, we would all have them completely bent to vertical and stuck to the front of our shoulders. The degree in which the arms are bent should be at their tightest when the hand is at it's highest point, just before the arm drives back. As the arm moves back and the front of the arm lowers, the angle should relax a little, but no greater than 90 degrees.

A helpful way of looking at proper hand and arm position is to imagine that there are little elastic bands attached to your thumbs, with the other end attached to your corresponding nipple. Your hands should not move towards or away (on the horizontal plane) from the nipple it is "connected to" much more than a couple inches. Runners should certainly have a "driving backwards" motion with their arms, but it needs to be smooth, not wasteful. This is important - many runners have a "pulling" motion, in which they lunge each arm forward, and then back, as if they are grabbing some imaginary object that is helping propel them forward. This incorrect motion is often echoed in the legs - more on that later.

Once you have your hands and arms in the correct position, remember that there is only a driving back motion - the arm starts at the neutral point and then goes backwards, fairly sharply if the runner is moving quickly. There is no real forward segment - only a return to the start position. Think of it as driving the arm back, and then a return to neutral. As you perform the drive back, each elbow should move upwards as it moves back, not outwards (to the left and right). Remember, we are trying to be as aerodynamic as possible, and if your elbows are splayed out, this creates more wind resistance, not to mention forcing the shoulders to unnaturally move inward towards the neck over and over again, as well as likely forcing each hand to cross over to the other side of your chest - another common error in running form. The arm swing is a smooth swivelling motion. Remember the rubber bands? If you are moving your arms correctly, there should be very little horizontal, or forward difference in the length between your nipple and thumb throughout the entire arm swing. If you move your arms too far forward, this length increases dramatically. If you splay the elbows out on the drive back, your thumbs will gravitate towards your outer rib cage. Visualize a smooth, parallel swivel that starts with your hands right in front of your chest, and not going forwards much at all, but simply swivelling your elbows backwards and up in a parallel motion, then returning to the start, remembering once again to not lunge forward. Don't push your chest out while doing this. All breathing in running comes from the belly area, or diaphragm, like a trained singer. If you are female and have taken Lamaze breathing classes in preparation for giving birth, think back to what you were taught in these classes, as proper breathing techniques while running are similar. The upper chest should not visibly be seen to expand! It all happens below this area. Breathing from the chest only allows more waste air to remain in the lungs, as they don't discharge this used air properly. Practice proper "belly" breathing, and you will run faster with less effort, since you will be getting more fuel (oxygen) in with each breath taken.

Your hands will, and should, move up and down, or vertically, as the arm swing occurs. At the top of the arm swing, the hand should be no higher than the shoulder. At the moment in which the elbow is behind the runner at it's highest point, the corresponding hand should be no lower than the bottom of the rib cage. This entire range of vertical hand motion is not much, and should not be exaggerated. Remember to relax the hands, keeping them in a very loose shape that is halfway to becoming a fist. Your thumbs should be relaxed, but pointing up. This helps maintain the correct parallel nature of the arm swing. The hands should be loose and flopping up and down a little with the momentum of the arm swing. Relax your shoulders, and periodically drop your arms to shake out any tension that has built up. This shake-out is best done on downhill sections in a race, if possible, but can be done at any time. Remember, it is almost impossible for the arms to hold tension if the shoulders are relaxed. Arm tension starts in the shoulders, and works it's way down. It is very wasteful on total energy output.

Once you have it all down, you'll feel efficient, and won't be wasting energy with unnecessary hand / arm motions in front of you, as so many runners do. Remember, everything that involves moving yourself forward in running starts at the spot directly under your centre of gravity, and behind you. There is nothing in front of your body that will help you go faster, or in fact move forward at all. This is very important.

Life happens

My 3-year-old has been a nuisance these days and I have no idea why except that he is 3 years old. Maybe that's enough of a reason.

My parents are going on a weekend trip to visit relatives and do an early "Halloween" cemetery visit, topped with a day in the thermal bath of Komárom and they are taking my kids. Yay! I dropped the kiddos at my parents' place this afternoon and promptly started planning my 'lonely Mum Friday' , only to get a phone call somewhat later that my son has a slight fever, sore throat and a cough. Not. Cool. Dad says he will call tomorrow morning and then we'll see whether son is staying or going. Bummer...Now that I finally made up my mind about tomorrow's half marathon.....argh

As you can see there's a little logo/widget on the left that says IComLeavWe. Now that's a blogging "game" I decided to participate in. Check it out, you might like to play, too!

Autumn

(Photos were taken right outside my backyard)

Ca-na-da

Now that Vancouver has won the chance to host the 2010 Winter Olympics, these are some questions people from all over the world are asking.

Believe it or not these questions about Canada were posted on an International Tourism Website.

Obviously the answers are a joke; but the questions were really asked!

Q: I have never seen it warm on Canadian TV, so how do the plants grow? ( England )

A. We import all plants fully grown and then just sit around and watch them die.

Q: Will I be able to see Polar Bears in the street? ( USA )

A: Depends on how much you've been drinking.

Q: I want to walk from Vancouver to Toronto - can I follow the Railroad tracks? ( Sweden )

A: Sure, it's only Four thousand miles, take lots of water.

Q: Is it safe to run around in the bushes in Canada ? ( Sweden )

A: So it's true what they say about Swedes.

Q: Are there any ATM's (cash machines) in Canada ? Can you send me a list of them in Toronto , Vancouver , Edmonton and Halifax ? ( England )

A: No, but you'd better bring a few extra furs for trading purposes.

Q: Can you give me some information about hippo racing in Canada ? ( USA )

A: A-fri-ca is the big triangle shaped continent south of Europe Ca-na-da is that big country to your North...oh forget it. Sure, the hippo racing is every Tuesday night in Calgary Come naked.

Q: Which direction is North in Canada ? ( USA )

A: Face south and then turn 180 degrees . Contact us when you get here and we'll send the rest of the directions.

Q: Can I bring cutlery into Canada ? ( England )

A: Why? Just use your fingers like we do.

Q: Can you send me the Vienna Boys' Choir schedule? ( USA )

A: Aus-t ri-a is that quaint little country bordering Ger-man-y, which is...oh forget it. Sure, the Vienna Boys Choir plays every Tuesday night in Vancouver and in Calgary, straight after the hippo races. Come naked.

Q: Do you have perfume in Canada ? ( Germany )

A: No, WE don't stink.

Q: I have developed a new product that is the fountain of youth. Where can I sell it in Canada ? ( USA )

A: Anywhere significant numbers of Americans gather.

Q: Can you tell me the regions in British Columbia where the female population is smaller than the male population? ( Italy )

A: Yes, gay nightclubs.

Q: Do you celebrate Thanksgiving in Canada ? ( USA )

A: Only at Thanksgiving.

Q: Are there supermarkets in Toronto and is milk available all year round? ( Germany )

A: No, we are a peaceful civilization of Vegan hunter/gathers. Milk is illegal.

Q: I have a question about a famous animal in Canada , but I forget its name. It's a kind of big horse with horns. ( USA )

A: It's called a Moose. They are tall and very violent, eating the brains of anyone walking close to them. You can scare them off by spraying yourself with human urine before you go out walking.

Q: Will I be able to speak English most places I go? ( USA )

A: Yes, but you will have to learn it first.

Please send this on to any Canadian (or others) who you think will enjoy it as much as I did.

Szabadság, szeretem

Kimentünk tegnap a srácaimmal az erdőbe zöldet szedni az állatoknak, meg csak úgy, levegőzni. Nem kell semmi extrára gondolni, csak egy kis egyszerű telepített nyárfaerdő a házunk mögött, de egy 5 és egy 3 évesnek olyan ez, mint Sherwood. Csatangoltunk egy picit erre-arra, a gyerkőcök visongva szaladgáltak és dobálták a sárguló leveleket, mikor lánykám egyszercsak felszaladt egy picinyke dombocskára, karját széttárva az égre emelte tekintetét és így szólt:

Anya, ez a szabadság?

Női futi?

Akkor talizunk holnap, csajok? Én kb 10-től kint leszek. Úgy tűnik, kölök nélkül.

Hajrá Team Morzsa!

Tyűhe! Ejha! és Nahát!

Szerelmes vagyok. Ahogy megláttam, rögtön beleszerettem, menthetetlenül elvarázsolt, magával ragadott. Alig várom, hogy letegyem a gyerekeket és találkozzunk ismét, hogy megérinthessem és közelebbről is megismerjük egymást. Intelligens, okos, sokoldalú, gyönyörű teste van és fekete. Imádom! Most is percenként ötször pillantok rá ahogy itt az asztal alatt várja, hogy lehúzzam a zippzárt és magamévá tegyem. Ha lenne egy routerem hozzá, már vele írnám ezt a bejegyzést. Az új laptopommal :)

Na, mégis...

Azt mondtam, nem fogok fordítani. Hát nem is :) De a madzsarul értők kedvéért, az alábbi fotók a helyi futónapon készültek, ahol lánykám az ovis futáson vett részt, a párom pedig a sörváltóban jeleskedett. Buli volt! Csak én nem futottam...

Think global, run local :)

There was a local so-called running festival a few weeks ago. I did not get to run, but my daughter took part in the "kindergarten kids' " race (ages 3-6) and my hubby ran the beer team race with two of his colleagues!
Daughter had a blast! They ran 250meters and she came in within the first half of the pack! I'm so proud of her :)



Every (kid)finisher received a bar of chocolate, a small can of juice, a balloon and an ice-cream!



I hope to get hold of pics of my hubby doing the beer race soon! (approx 500meter laps, drink a glass of beer after each lap, repeat for 12minutes) He can't even remember how many laps they did LOL but they had fun !

Ovi

Elkezdődött. Már a pici fiam is oviskorba lépett és örömmel él azon jogával, hogy óvodában töltse a délelőttöt. A drága intézmény ragaszkodott hozzá, hogy az első napon én is ott kuksoljak vele, aztán egy egész hétig csak 2 órát maradhatott. Na, az egy durva hét volt! Juditot reggel 8-kor vigyem, Öcsit csak 10-re, aztán Öcsit haza 12 előtt, Juditért meg 4-ig érjek oda, miközben a fiam lehet hogy még fel sem ébredt volna magától....Túléltük.
Most már büszkén vonulnak együtt reggelente és haza délután. Úgy tűnik, minden gond nélkül beilleszkedett és szereti is az ovit. Kérdeztem, kivel szeret ott játszani. A Baabi é a Biki! Vagyis a Barbival és a Vikivel. Csak és kizárólag. A fiúk le vannak tojva :-D

A great new website

Take a few minutes and check out this site. I'm sure you'll find something interesting, thought-provoking or simply entertaining, especially if you are a smart Jewish woman. Or smart. Or Jewish. Or a woman. Or any combination of those.

Bozótblog

A valaha volt blogom halála után azt hiszem itt az ideje egy újat kezdenem. Sajnos a korábbi bejegyzéseket nem sikerült importálnom, bár talán nem is annyira sajnos....néha kell tiszta lappal újrakezdeni, nem igaz?
Nagy valószínűséggel kétnyelvű lesz a blog(egyszer talán 3? 4?), de kérlek, kedves olvasó, ne kérj arra hogy fordítsam le a bejegyzéseket. Ha valamit csak az egyik nyelven írtam, arra bizonyára van valami okom és amúgy is utálom magamat fordítani.

Dear Visitor,
I've been blogging for some time already, but my old blog has died recently so I decided to start a brand new one. This is it. Welcome to my world and I hope you'll stay around! I'm planning to make this blog bilingual (English and Hungarian for the time being), but please note the posts are written in the choosen language for a reason and I'm not going to translate myself, so please don't ask me to.