Függés

Azt hiszem, futás-, tejeskávé- és internet-függő lettem.

Az elsővel csak annyi a gond, hogy morci leszek amikor beterveztem a futást és valaki vagy valami keresztülhúzza a terveimet. Mint például most hétvégén is. Úgy volt, hogy a srácokat a szüleim elviszik magukkal egész hétvégére, rokonokhoz és kirándulni, de persze semmi sem mehet simán...Csütörtökön vittem át őket anyuékhoz és este már telefonáltak is, hogy belázasodott a fiam, majd másnap meglátják, mi legyen. Így búcsút is mondtam a pénteki terveknek.
(Pénteki terv amúgy háromféle is volt: a BéBu-befutó félmaraton vagy Szomor túra vagy egy jó hosszú futás itthon a környéken.)
Természetesen reggelre mindkét gyerek lázas volt, így nagypapa haza is szállította őket. És természetesen nem lett belőle semmi komoly nyavalya, a véremet szívták egész hétvégén. De ugyebár Murphy alapján tuti, hogy ha elmentek volna, akkor anyuék a világvégén kutathattak volna gyerekorvosi ügyeletet.....

A tejeskávé szerelem. Egyszercsak jött, belémcsapott mint a villám és azóta nem enged. Gigantikus, finom formájú bögrében, rengeteg friss, zsíros házitej, barnacukor vagy méz és frissen főtt feketekávé. Néhanapján egy pici fahéjdarabkával, vaníliával vagy csokival megbolondítva. A baj csupán az, hogy napi három ilyenben akad koffein elég, sőt sok is, ami azért is problémás, mert a szervezetem bizonyára nem ugrál ennyi anyagért és még csak nem is hat rám élénkítőleg. Másrészt a hozzáadott házitej és édesítés okán többszáz kalóriássá válik egy-egy adag. Kéne vegyek koffeinmentes kávét...legalább

Ami az netjunkie-ságomat illeti, talán itt az ideje megcsillogtatnom a valahol mélyen talán létező önfegyelmet. Ami nehéz lesz, mert hamarosan hazajön a laptopom is, háromféle oprendszerrel és hasznos holmikkal feltunningolva, a kis cuki kamerájával, wifi-vel és egyáltalán...*sóhaj*