Gyermekorvosunk kitalálta, hogy a fiamnak szívzöreje van, amit lásson szakorvos, valamint lúdtalpa van, amit lásson szakorvos; a lányomnak enyhe(értsd:láthatatlan) gerincferdülése van amit lásson szakorvos. Tehát kaptunk 3 szép beutalót a gyermekkórházba. Dokinéni tájékoztat, hogy az ortopédiára nem kell időpont, a kardiológiára viszont igen.
Anyuka(moi) telefonál, ember telefonba elmondja, hogy az ortopédiára tényleg nem kell időpontot kérni, rendelés 9-től fél3-ig, de legyünk ott 9-re, mert 10felé már elfogy a sorszám általában. Majd kapcsolja a kardiológiát, kapunk időpontot, szuper.
(kis közjáték, gyerek betegeskés állapota miatt új időpontot kértünk, ekkor anyuka mégegyszer rákerdez, és megtudja, hogy azon a napon is van ortopédia, sorszám hamar fogy, 9 körül legyünk ott)
Ma felkerekedtünk, azon feltett szándékkal, hogy mindhárom ügyet elintézzük. A földszinti bejelentkezésnél a hölgyike - ortopédia beutalónk láttán - ártatlan bociszemekkel rámtekintve kérdi:
- Anyuka, megpróbálnak várni?
- Miazhogymegpróbálunk??? -kérdem én finoman sziszegve.
- Az összes sorszám elfogyott.
- Könyörgök, kilenc óra öt perc van!Már?!
- Persze, anyuka. (neanyukázzamindenségit) Reggel héttől van sorszám, ha sokan jönnek egy óra alatt elfogy....
A dialógus folytatását hagyjuk is.
De a kardiológiát elintéztük hamar és a kölöknek kutya baja.
Az lehet hogy a gyereknek semmi baja,de az aszisztensnek??? Egyébként örülök hogy semmi baja nincs a kicsinek :)
VálaszTörlésAmikor elkezdtelek olvasni, borítékoltam volna a sztori végét....
VálaszTörlésAnnyira TIPIKUS!!!!!
Sajnos....