2013. április 21., vasárnap

Fűben-fában finomság - Tyúkhúr

A köznyelv tyúkhúr, tikhúr, libafű néven ismeri ezt a vadon élő növényt ami a többség számára nem több idegesítő, mindent elborító gyomnál. Pedig klassz saláta alapanyag, állítólag a cukorbetegek számára igazi csodaszer és minden jó meg van benne, amit a zöld színű zöldségeinkben istenítünk. Előnye, hogy bárhol megtalálható, gyakorlatilag egész évben elérhető, de persze most, tavasszal a legszebb, zsenge, ropogós és épp virágzik is. A növény teljes föld feletti része ehető, szára ropogós, levelei a madársalátához hasonlóak, virága ízetlen de szép kis fehér dekorációként járul hozzá az ételhez. Ehető nyersen, salátának, belevághatjuk párolt rizsbe, rántottába, mint a snidlinget, főzhetünk belőle krémlevest vagy főzeléket a spenóthoz hasonlóan. Sokan nem hiszik amíg meg nem kóstolták, de gyakorlatilag nem különböztethető meg a spenóttól ha ugyanúgy készítjük el (ez igaz több ilyen zöldfélére, pl. csalánból és céklalevélből is készítettem főzeléket, amiről a család állította, hogy spenót :-)


A konkrét receptekre vágyóknak íme a mai vacsorára készült salátánk:
két nagy csokor tyúkhúr
egy marék sóskalevél
két szál újhagyma
két retek
1 ek almaecet vagy más finom ecet
1 ek hidegen sajtolt olaj
1 mokkáskanál méz
só, bors
A hagymát felkarikáztam, a zöldeket összetépkedtem, a retket nagylukú reszelőn lereszeltem, sóztam, borsoztam. Az öntetet összekevertem, rácsorgattam a salátára és összeforgattam.

Fűben-fában finomság - Csalán

Biztos sokan hallottatok már a csalánteáról, azt is nagyon szeretem, de itt most ételről lesz szó. Viszonylag kevesen ismerik a csalánt zöldségként pedig a spenóthoz hasonlóan készíthető el és nagyon finom. Állítólag rettentő egészséges is, vas, folsav, meg mindenféle jó van benne ami a zöld dolgokban szokott :)

Nagyon klassz túró- vagy sajtkrémet lehet belőle készíteni, de akár főzeléknek vagy krémlevesnek is megfőzhetjük. Egyszerűen szedjünk forgalmas utaktól távol zsenge csalánt (kesztyűben célszerű), mossuk le vízzel, fonnyasszuk meg egy kis olajon vagy vajon, pont mint a spenótot szokás. Utána tetszés szerint felhasználható, aprítva fűszerekkel túróba vagy natúr krémsajtba keverhetjük amit aztán pirítósra kenve fogyaszthatunk vagy  tejszínnel felfőzve, fűszerezve turmixolható, pirított zsemlekockával finom leves.

Tegnap omlettbe sütöttem bele kevés medvehagymás sajtkocka és újhagymakarikák társaságában. Friss retekkel látványra sem utolsó és ami a lényeg,  nagyon finom!



2013. április 20., szombat

Vad zöldek

A hirtelen jött jó időnek köszönhetően, őrült növekedésnek indult a növényzet, az erdőben és a kertben egyaránt. Szegény fák aránylag lassan kapnak észbe, hogy lehet rügyezni, az aljnövényzet viszont burjánzik ezerrel. Ennek nem csak a növényevő állatkáink örülnek...
Kétpofára esszük mi is a tyúkhúrt, a turbolyát, a csalánt; a pitypangot enyhén keserű íze miatt a srácok kevésbé, de a virágjából készült mézhez hasonlatos szirupot ők is szívesen rácsorgatják a vajaskenyerükre.

Néha kell egy kis mental shift, hogy az ember ne arra gondoljon, ugyanazt legeli, mint az állatok :) Engem ez egy cseppet sem zavar, de persze ha a srácaim elmesélik itt-ott, hogy tyúkhúrsalátát ettünk vagy Judit visz a suliba valami vadnövénnyel készült uzsit, egyeseknek felszalad a szemöldöke, mások rémülten kérdezik, hogy ez nem mérgező?!  :)   Hát nem. Sőt...

Feldobok majd pár képet meg receptet, hátha valakinek kedve támad kipróbálni. A városiak persze nehezebb helyzetben vannak, az utak mentén nem célszerű növényt gyűjteni.