2009. december 30., szerda

Quote of the Day

New Year's Resolution: To tolerate fools more gladly, provided this does not encourage them to take up more of my time.

2009. december 29., kedd

Ha kell, ha nem...

Jesszus! A google translate bigyó miért érzi szükségesnek, hogy lefordítsa nekem angolra a kommenteket? Picasaról vagyon szó amúgy....
Tetszenek a fényképeid.
I like the photo.
Köszönöm! Örülök ha mások is megnézik a kattogtatásaim eredményét, hát még ha tetszik is nekik! :)
Thank you! I'm glad if others kattogtatásaim look at the results, so even if you like them too! :)

Hol van?

Bogár invitálására rendezkedtem a fotóim közt és rátaláltam pár gyöngyszemre. Az alábbihoz hasonló dolgokat biztosan láttatok már sokfelé, de netán tudja valaki, hogy ez a bizonyos fotó hol készült?

Posted by Picasa

Néha kell..

Néha kell, hogy legyen olyan, amikor nagy lendülettel és várakozással nekiállsz sütni valamit és egy orbitálás katasztrófa lesz az eredmény.

Tegnap megtörtént. Panettonét készültem gyártani, a kenyérsütőmben. Csak épp túl lágy lehetett a tészta és kimászott a sütőedényből, csinosan ráégett az oldalára, a fűtőszálra és kábé mindenre, miközben a közepe kráterszerűen bezuhant....

Amúgy is ideje volt rendesen kitakarítanom a kenyérgépet.

2009. december 27., vasárnap

Ez a dal van a fülemben napok óta

Hogy ne csak a csajsziról legyen...

Fényképek-0015
SDC12755

Még csajszi





Karácsony 2009. - Karácsony első napja

Hagyományainkhoz híven a reggeli szöszölés után felkerekedtünk a szüleimhez, ahol korai ebéd várt, majd hamarosan a bátyámék is befutottak és a szokásos sokgyerekes-nagyszülős-ajándékozós kavarodást adtuk elő.

SDC12801Mamáék fájával
SDC12806
Unokatesók
SDC12807Unokákkal

Délután összecuccoltunk és anyósomhoz vettük az irányt, ahol persze ismét enni kellett, illetve találkoztunk anyós vejével és másik unokájával is.

SDC12813Unokákkal

Karácsony 2009. - Szenteste

Eltelt. Ismét.

Összességében jó volt :) December 23-án még nem volt husink a vacsorához, apánk még éjjel melózott, én fél ötkor feküdtem le, de azért végül minden kialakult. Szép kis gyökeres fenyőnk lett, Szilvinek köszönhetően, hiszen valójában az övé lesz, csak idén még nálunk teljesített szolgálatot, mint karácsonyfa. Beültettük szép kis dézsába, aztán apa a gyerkőcökkel nekilátott díszítgetni.

SDC12750

A főzéssel, pakolászással szokás szerint eltelt a nap jórésze, miközben a srácok egyre izgatottabban kérdezgették, hogy mikor eszünk már. No nem mintha éhen akartak volna halni, csak tudják jól, hogy ajándékozás a vacsi után van.

SDC12752
Vacsira készült libamell (egészben akartam libát sütni, de az utolsó pillanatban történő beszerzésnek hála, nem kaptam), kolbásszal töltött karaj, rántott halszelet, hozzájuk krumplipüré, ja és levesnek póréleves.

Vacsi után ajándékbontogatás, aztán hancúr az új játékokkal. Felnőttek részéről az alkoholkészlet pusztítása (nehogy megromoljék a házi tojáslikőr), és további szükségtelen kalóriaezrek bepakolása sütemények formájában. Végül nem flancoltunk, csak a szokásos sütik készültek: sajtos ropogós, zserbó, beigli, mézeskalács.

SDC12756
Lefekvés előtt még hálát rebegtem a mosogatógépért :)


2009. december 23., szerda

Készülődés 2.

Na, azért nincs minden veszve. Ma (vagyis tegnap) elkészült a sajtos ropogósom és a mézeskalács, valamint a beigli tölteléke megfőzve, a tésztája bedagasztva várja, hogy reggel megsüssem. A gyerkőcök élvezték a sütögetést, bár a mézes kiszaggatásában csak az első tíz percben jeleskedtek. A gyúrás és a dekorálás annál jobban bejött nekik :-)

SDC12741
Közben kitalálták, hogy gipszformákat akarnak festeni....végülis, miért ne...modell gipszem nem volt itthon, de a stukatúr is megteszi, gondoltam. Végül ki kellett pótoljam egy kis glett gipsszel is, úgyhogy megszáradva sem lesz teljesen fehér, de úgyis kifestik. Van egy vázaformánk abból az elsőt Judit már ki is festegette, Öcsi pedig autókat alkotott. Állítólag a nagyszülőket boldogítják majd velük, ajándék gyanánt :-)

Az ajándékokat is becsomagoltam már, úgyhogy reggel beigli, aztán valami gyors ebéd, és lehet nekiállni a vacsifőzésnek. Póréleves sajttal, pirítóssal, kacsasült párolt káposztával, krumplipüré és néhány szeletke rántott hal, elvileg ez lesz a menü ....

2009. december 22., kedd

Kis részeges

Az ajándékok még bolti zacsijukban a szekrényben, a vacsinak való még a hentesnél, sütik sehol, de már kész a tél néhány elmaradhatatlan kelléke: forraltbor, házi tojáslikőr és tejszínes kávélikőr. Kóstolás megvolt, jelentem finom :)

(Utóbbiról eszembe jut egy fagyizós élmény. Kisvárosi fagyizóban néztem a kínálatot és nagyon nem tudtam hova tenni a "bélisz" nevű terméket. Aztán leesett.....Bailey's = bélisz :)

Készülődés?

Igen, így, kérdőjellel. Minden évben tervezem, hogy most aztán tényleg időben kezdek tervezni-szervezni-készülődni-ráhangolódni az ünnepre, aztán mégis minden évben ugyanígy jön el a december 23-a hogy az ajándékok éppencsak megvannak, a karácsony esti menü a levegőben lóg, a lakás rendetlen és azt emlegetjük, hogy mit is kellett volna....
Egy dolog viszont más az idén. Egy cseppet sem vagyok hajlandó görcsölni rajta, hogy mi mennyire van készen, mennyire klasszikus, szép vagy ünnepi. Estére egyébként is mindig minden kialakul, áll a fa, feldíszítve, van vacsi, finom sütik, aztán gyerekkacaj, hancúrozás :)

Másnap pedig ott vár a mosogatnivaló és a romok :D

2009. december 20., vasárnap

Szánkó

Mint mindenki tudja, esett egy határ hó az elmúlt néhány napban, különös tekintettel a szombat délutánra-éjjelre. Gyönyörű volt a város a hóesésben, nosztalgiázós élmény volt sétálgatni, rúgni a havat, beszippantani a forraltbor és a forró tea illatát a Vörösmarty-téren, nézelődni, csak úgy, gondtalanul....

Éjjelre anyósnál ragadtam (részben közlekedési anomáliák, részben saját ötlet folytán) így kézenfekvő volt, hogy reggel első dolgunk legyen a kölkökkel anya és apa gyerekkorának téli fénypontja, a Vida-dombon szánkózás. Gyors öltözés és reggeli után már suhantunk is (vagyis Judit sétált, Öcsit meg húztam a szánon). A domb csodás, mint mindig, bár az aljában kialakított sportpálya sajnos rontott a szánkózhatóságán, de a kétoldalt létrejött játszóterecske komoly hiánypótló mű. Fiam hamar rájött, mekkora buli a kanyargós csúszdán ezerrel belehuppanni a szél által duplájára növesztett hóba. Ezzel a tevékenységgel vagy fél órán át elvoltak, aztán jöhetett a klasszikus "felcibáljuk a szánkót a domb tetejére, aztán csússz le". Vicces volt, mert Bogárhoz hasonlóan, a hófúvásban haladva bennem is a Delta főcíme idéződött fel ahogy próbáltam a kisebbik utódommal megrakott szánkót magam után vonszolva feljutni a baromi meredek domboldalon, lábszárközépig érő hóban, miközben a metszően hideg szél mindenáron meg akart akadályozni ebben....
A kölkök visongva élvezték, nekem a betevő nosztalgia-adag megvolt, minden jó, világbéke :)

Ami fura volt viszont, hogy bár abszolút hétvége volt, a széltől eltekintve szuper idő, csodás hóréteg, napsütés, egyetlen gyerekkel sem találkoztunk, se dombon, se az oda illetve a visszavezető úton. Amikor mi gyerekek voltunk alig vártuk, hogy essen a hó és mint az őrült rohantunk ki szánkózni, kora reggel, suli után vagy bármikor amikor lehetett. Elképzelhetetlen lett volna, hogy szombaton leesik egy tonna hó és vasárnap reggel néptelen a domb......

Változik a világ.

Csajszi

Nekem akkor is ők tetszettek:



2009. december 17., csütörtök

Do you speak magyar?

Fiam - miközben vajas-répás-szalámis-sajtos szendvicset evett - így szólt:

Én szelet lépa. Mama nem szelet egyedül lépa, lépa bele hami szelet Mama.

Ho-ho-ho-HÓÓÓÓ!

Mint már mindenki tudja, esett a hó. Ami különlegesebbé teszi, hogy végre úgy hozta össze a drága időjárás, hogy tisztességesen meg volt fagyva a talaj mire ráesett a hó és ráadásul utána is fagypont alatt maradt a hőmérséklet. Hóemberépítéshez túlságosan porhó, de tegnap már hemperegtünk egy sort, ma pedig szánkóval mentünk oviba. Beígértem a srácoknak, hogy délután kutyaszánozunk :)

2009. december 16., szerda

2009. december 15., kedd

Nehéz az ABC

"....a K-betűs zöldségek, mint például brokkoli..."

2009. december 14., hétfő

Véradósdi

Mára véradást hirdettek a helyi suli tornatermébe. Gondoltuk, elmegyünk, de a helyszínre érve döbbenten láttam, hogy majd egy órás késéssel kezdték amúgy is és legalább harminc ember állt sorba előttünk még az adminisztrációra várva(egyszerre négy széken történt a levétel). Esélytelen volt időben sorra kerülnöm, így morcosan távoztam. Aztán úgy alakult, hogy elmaradt a tanfolyim és visszakerekeztem, hátha már levonult a tömeg. Hát nem. Rengetegen várakoztak még akkor is és kérdésemre egy vérellátós hölgy közölte, hogy több véradót nem tudnak fogadni, mert nincs elég zsák, se idő. Szuper :( És közben nyafiznak, hogy kevés a véradó és mennyire kell a vér....

Kiderült a hatalmas érdeklődés oka is: a véradók 5000forintos vásárlási utalványt kaptak. Erre még a masszív alkeszok is eljöttek két faluval odébbról, hogy aztán koppanjanak, ugyanis nem élelmiszer hanem Electronics utalványt osztottak....

2009. december 13., vasárnap

Ajándék

Google hirdetés:

Oral-B a legjobb ajándék
A fehér mosoly záloga karácsonyra Ajándékozz nyelvtisztitós csomagot!


Minden vágyam ;-)

Megint Karácsony...

...és én megint töröm a fejem rajta, hogy miként is kellene a kedvemre formálnom ezt az ünnepet. "Hitem" szerint akár hagyhatnám is a manóba az egészet, de végülis nem utálom, a jézuskázás kivételével nincs semmi gondom egy kis téli napfordulós fenyőünneppel, de valahogy nehezemre esik magamévá tennem mégis. De talán előbb-utóbb kialakul. Egyelőre karácsonyfa, kaja, gyertya, csillagszóró, szolíd ajándékozás és mindez szeretteinkkel, családtagokkal. Kezdetnek annyira nem is rossz :)
Csak ne kérdezné minden második rokon/idegen/akárki a kölkeimtől, hogy "Namithoznektekajézuskahajóklesztek?"

Ha mindenáron szegény Jézuson lovagolunk, akkor elvileg neki vittek a szülinapjára ajándékot, nem?

A másik évi rendes karácsonyi macera, hogy a szüleim neheztelnek amiért nem velük töltjük a szentestét. A férjemmel mindketten azt szoktuk meg gyerekként, hogy a 24-e szük családi körben telik, a szülőkkel, aztán a következő egy-két napban találkozunk a nagyszülőkkel, ráadásul az össznépi ünneplés(mindkét család együtt) nem igazán kivitelezhető, így úgy láttuk jónak ha mi is ugyanazt a rendszert követjük. Eszerint szenteste csak magunk vagyunk, aztán másnap az én szüleimhez megyünk délelőtt, késő délután pedig anyósomhoz ahova ugyanakkor jön a veje és másik unokája is. Rendszerint apánk dolgozik egy vagy több napon az ünnepek között, így még valamelyik nap a gyerekekkel át szoktam libbenni anyuékhoz. De ugye a szenteste....

2009. december 10., csütörtök

Casting 2.

A lányomról készül egy portfólió. Remélem nem életem leghülyébb döntését hoztam meg ma és nagymama sem az ablakon dobott ki egy halom pénzt....

Casting

Nem fogjátok elhinni! Én, akit sose érdekelt a szépség, a divat világa, talán kissé le is néztem a manökeneket, fotómodelleket, castingról castingra szaladgáló (ön)jelölteket, most mit tettem? Elvittem a gyerekeimet egy válogatásra... Én!

Persze az is lehet, hogy semmi sem lesz belőle, majd meglátjuk. Az előválogatáson túljutottak, ma megyünk megint, hogy valami reklámember csevegjen velük. Juditnak tetszik a gondolat, hogy fotókon, reklámokban, netán filmben szerepeljen, a fiamat viszont az izgatta legjobban az egészben, hogy tömegközlekedéssel mentünk a stúdióhoz :)

(Azért a jelentkezőkön végigtekinteni felért egy társadalompszichológia tanulmánnyal)


Miért?

Vajon miért nem írok ide mostanság?

Talán mert nincs mit? Vagy mert úgyse olvassa a kutya se (pardon, ő biztos olvasná) ? Nem tudom...

2009. december 3., csütörtök

2009. december 2., szerda

Nosztalgiázzunk!

Az előző bejegyzésem és Bogár hozzászólása kapcsán jutott eszembe, hogy érdekes lenne (vagy nem) összevetni ki mit szeretett játszani gyerekkorában. Tehát nosztalgiára fel! Írhattok saját bejegyzésben is erről ha van kedvetek, vagy csak ide, kommentbe.

Az én abszolút kedvencem az utcán nyargalászás, csatangolás, fáramászás, bringázás, gyümölcs"lopás" volt, illetve a szobában mindenféléből bunkert építeni és abban játszani. Ja, és a Lego!

2009. december 1., kedd

"Jó szóval oktasd, játszani is engedd..."

Tegnapelőtt éjjel valamelyik ismeretterjesztős adón láttam egy műsort, ami arról szólt, mennyire másképp nőnek föl a mostani gyerekek, mint a korábbi generációk. Egészen konkrétan azt boncolgatták, mennyire meg vannak fosztva a mai gyerekek a szabad játék lehetőségétől és ez vajon milyen módon befolyásolja a fejlődésüket és a későbbi boldogulásukat. Nem kell professzornak lenni, hogy felismerjük, az állandóan ellenőrzött, kalickába zárt gyerek nagy hátránnyal indul a többiekhez képest és elsősorban a társas kapcsolatok és a problémamegoldás terén lehetnek problémái. Nem is a következtetés lepett meg igazán, hanem azok a családok, akiket a műsorban bemutattak. Először egy átlagosnak tűnő család, két kisiskolás lánygyerkőccel, ahol a gyerekeket műholdas követőrendszer segítségével a nap minden pillanatában megfigyelés alatt tartják a szüleik. Reggel a gyerekek első dolga, hogy bekapcsolják a nyomkövetős mobiljukat és úgy indulnak suliba, apuci pedig otthon a számítógépén bármikor ellenőrizheti, merre járnak a lányai. Természetesen ha nagyon elengedem a fantáziámat, el tudom képzelni a dolog előnyét, de számomra a szülő-gyerek kapcsolat, a kölcsönös bizalom ilyetén "gépesítése" valahol rémes és idegen.
A másik tőlem nagyon távoli elveket valló család szintén két lányt nevel akiket egész álló nap egyik különfoglalkozásról a másikra hurcolnak, úgy hogy még leckét írni is csak a kocsiban van idejük. A hétvégéket pedig teljesen kitöltik a meccsek és versenyek, no meg a rengeteg utazás. Szuper dolog ha a szülőknek megvan a lehetőségük, hogy a gyermeküket a neki tetsző, a képességeinek, esetleg hiányosságainak leginkább megfelelő foglalkozásra járassák, de micsoda ötlet betáblázni az év 365 napját, és a gyerek napjának mind a 24 óráját a szülő (megvalósítatlan)álmait kergetve?
Tiszta nosztalgia fogott el amikor a 70-es, 80-as évekből származó felvételeket játszottak be, szabadon játszó, rollerező, bicikliző, kergetőző, mezítláb szaladgáló, fára mászó, birkózó, sarazó, hógolyózó, felfedezősdit, számháborút játszó gyerekekről. szerintem valahol ez a szabadság (vagyis szabadság-érzet) a gyerekkor lényege. Akkor is ha közben a felnőttek világa olyan amilyen, és a "sűrű, sötét erdő" valójában néhány bokor, a "versenypálya" a játszótér ösvénye, a "bunker" pár ócska kartondoboz, a "felfedezésre váró földrész" pedig a kert/park egyik sarka. Mégis, valami földöntúli élmény úgy játszani, hogy nem egy felnőtt irányít, nem fentről jövő szabályok, utasítások alapján kell "játszani", hanem szabadon, egymással egyezkedve, vitázva, próbálkozva, sokszor elbukva és újra felállva(felmászva :) ).
Igen, tudom, a világ olyan amilyen. Veszélyes is. De meg lehet találni a módját, hogy a gyerekek szabadnak és önállónak érezhessék magukat. Szerintem.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! /József Attila/

Uff ;-)