2010. október 26., kedd

Equitare necesse est....

Tehát ló. Aki az edzésnaplómba tévedt már láthatta, lovassporttal bővült a paletta. Igazából nem teljesen újdonság ez nekem, mindig is vonzott a ló, a lovaglás, de valahogy csak tizenéveim végén jutottam ki egy lovardába és kezdtem lovagolgatni. Kis magánlovarda volt, többé-kevésbé kezes állatkákkal, de családias, egyszerű hely ahol nem futószalagon mentek a lovasok, volt idő lepucolni, vezetgetni, simizni, répázni, fel és leszerszámozni a lovakat saját magunknak. Aztán ők elköltöztek, majd mi is, eltávolodtunk, jöttek a gyerkőcök, a lovaglás drága sport is, stb, stb, lényeg, hogy évekig max láttam lovat, de nem ültem rajtuk .)

Most viszont nagy fába vágtuk a fejszénket és beteljesítve régi álmunkat, vettünk egy lovat! Hálával tartozom az embörömnek, hiszen valójában ő dolgozott meg az áráért, de az igazi hála a szüleimet illeti, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ilyen úri huncutságokra költsünk és ne a lakáshitel vigye el a pénzünket. Úgyhogy, köszi mama, bár még nem tudsz róla :)

Tehát ló. Egy tízéves keverék(nóniusz-magyar félvér-angol telivér) kanca, Jázmin. Egy tulajdonosa volt aki csikókora óta lovagolta, illetve a lovardában pár kezdőt lovagoltattak rajta, de nem életunt, abszolút jóindulatú, nem ijedősebb, mint a lovak alapból, barátságos, egészséges. Fontos volt, hogy nyugodt, barátságos, belovagolt állat legyen, hiszen nem vagyunk profi lovasok és ráadásul a gyerekek is fogják lovagolni, egy tüzes csődörcsikó meg mégse való ovisok alá :))) Pónit sem akartunk, egyrészt mert nagyon agyasak tudnak lenni, másrészt mert ha már lóra költünk akkor tudjuk mindannyian lovagolni.

A gyerekek még nem tudnak róla, meglepi lesz :) Egyelőre még a lovardában marad, legeltetős félrideg tartásban, addig előkészítjük itthon a terepet, kijárunk hozzá amikor tudunk, aztán még karácsony előtt szeretnénk hazahozni. Nagyon várom, mit szól majd a lányom. Köztudottan lóbolond, nem telik el úgy nap, hogy ne játszana valami lovasat vagy ne emlegetné, hogy mennyire szeret lovagolni és időnként felsóhajt, hogy de szép lenne egy saját paci! Hát szép is :)

2010. október 15., péntek

Merre jár...

Fiam kérésére tegnap Republic cd-t hallgattunk és persze dalolták a szöveget folyton. Egyszer csak Öcsi kérdezi: De anya, tényleg, merre jár a kedvese?
- Nem tudjuk kicsim.
Gyerek elgondolkodik, majd így szól:
Biztos elment a boltba....

Túráztunk!

Múlt hétvégén, hirtelen ötlettől vezérelve, felcuccoltam a srácaimat és elmentünk teljesítménytúrázni. Kisgyerekkel ez nem is olyan egyszerű, hiszen már nem olyan picik, hogy hátihordozóban lehessen őket cipelni, de még nem olyan nagyok, hogy egy hosszabb távot végiggyalogoljanak tempósan. A Gödöllő túrán viszont felfedeztem a legbabább táv csupán 6km és adnak rá 3 órát. Igaz, sajnos ekkora távon még nem számíthattunk nagy hegymászásra vagy őserdőre, de mégiscsak IGAZI túra, itinerrel, térképpel, ellenőrzőponttal és a végén kitűzővel, oklevéllel, zsíroskenyérrel :)

Reggel jó korán keltünk, mert úgy terveztem, hogy Pestig felmegyünk kocsival és a szép új piros vonattal közelítjük meg Gödöllőt. A fiam ugyanis vonatmániás és ezek a szép vonatok felénk nem járnak. Szegény gyerkőcöknek igencsak nehezére esett felkelni, de azért csak összekaptuk magunkat, bár enyhe szívszélhűdés kerülgetett amikor megláttam, hogy az ablakban elhelyezett hőmérőn 0 alatt áll a higanyszál :/ Az előkészített könnyű széldzsekit kabátra cserétlük, előkaptuk a sapikat és suhantunk is. Gyönyörű volt a napfelkelte és a kora reggeli ködbe burkolózó környék, dértől hófehér fű és sárguló levelek tömege. Rákoscsabán hagytuk el a kocsit és szálltunk vonatra pár percre, hogy aztán Gödöllőn folytassuk sétánkat a parkon át, a rajtnak helyet adó iskolához. Öcsi már a parkban be volt sózva, egyik jelzéstől a másikig futott :) A sulinál aztán némi sorbanállás után megkaptuk az itinereket és nekivágtunk a túrának, amely a táv rövidségéből adódóan csak az Erzsébet parkot járta be. A kölkök élvezték a sétát, szedtek makkot, nézelődtek, sokat kérdeztek, futkostak fel-alá. Az egyetlen negatívuma a túrának az utolsó szakasz ahol végig kellett mennünk egy hosszú egyenes utcán vissza a rajt/cél ponthoz. A már kissé fáradó gyerkőcöknek ez rém uncsi volt. A célban aztán persze rettentő büszkén vették át az oklevelet és a kitűzőt, benyomtunk néhány pohár finom teát és mentünk vissza az állomásra. Vagyis elindultunk, de ismét a parkon át ahol már reggel kinéztek maguknak egy érdekes formájú, félig fekvő fát és muszáj volt megállnunk játszani. Az állítólag fáradt gyerekek még egy órán át csúsztak, másztak, ugráltak, csimpaszkodtak.....

Fotók lesznek amint megtalálom a kábelt.

2010. október 8., péntek

Pirog, pelmeni, vareniki ésatöbbi

Aszondja a wikihow, hogy ma pirog nap van. De én padlizsánkrémre készültem, úgyhogy az lesz, de jó, hogy eszembe juttatták, egyik nap kéne valami barátfüle-szerűséget főzni!

Köszi a szavazatokat!

Negyedik lettem, holtversenyben a tortával :) 3 ingyen nevezés a jövő évi szezonban, no persze jó taktikusan nem érvényes a Szupermaratonra amire leginkább szerettem volna menni...c'est la vie...

Köszi mindenkinek! Sajna a cseh csoki még várat magára :P

2010. október 1., péntek

Szavazzatok rám! (nem, nem képviselő akarok lenni)


Tudjátok, jelmezben futottam a maratonon, bozót voltam egész pontosan. Van egy jelmezverseny, bárki szavazhat és a győztes prágai maratoni indulást nyer, a helyezettek pedig BSI versenyekre ingyen nevezést.
Itt tudtok szavazni és ígérem, ha én nyerek hozok nektek csokit Prágából :)