Boldog Szülinapot Derek/Hevel/Morzsa/ésatöbbi :)))

Zöld

Tavaszodik. Most már tényleg. Nem csak azért mert melegszik az idő, hanem mert jól láthatóan zöldül a táj. A fákon ugyan még nincsenek levelek, csupán a duzzadó rügyek készülnek kipattanni, de az aljnövényzet máris buja és zöld. Sőt, mifelénk nem csak buja de "bolya" is, turbolya :)

Turbolya töménytelen mennyiségben van most az erdőben, friss, üde, zöld, illatos és olyan harapni- és simogatnivaló gyönyörűség. A kölkeim persze csak csatangolnak benne, nem hatja meg őket, hogy ez régóta ismert gyógy- és fűszernövény, a francia konyha fontos eleme :) A kecském és a birkáim pedig nyilvánvalóan rajonganak a francia konyháért ;-)

From Magyarország, Tápiószecső - természet

From Magyarország, Tápiószecső - természet

Elfelejtettem...bocs, Jucus!

Boldog Szülinapot!!!! Így megkésve...



(bummer, Dereket is még ma köszöntsem fel, hogy el ne felejtsem?! Tiszta zizi vagyok.....)

Boldog névnapot!

Minden mostanság ünneplőnek, különös tekintettel kisfiamra, édesapámra, bátyámra és férjemre! Valamint virtuális vállveregetés minden Sándornak, Józsefnek és Benedeknek a szép tavaszi időért!

Hülyeség

Takarításkor előkerült egy tavalyi újság, kis helyi lapocska Fehérvár tájáról. Belelapoztam, mert volt benne egy interjú egy ismerősömmel és elolvastam mégegyszer. Aztán megakadt a szemem egy soron egy másik cikkben:

From Drop Box

Megvan? ;-)

Persze logikus, az íly módon felszerelt jármű számos hasznos feladatot láthat el. Bár járműnek nem biztos, hogy továbbra is beválik ....

Fotók

Egy kedves futóbarát képei a múltkori túráról. Remélem nem bánja, hogy belinkelem, elvileg nyilvánosak :)

Márciusi hó :)

Nem tudom,tegnap az ország többi részén milyen idő volt, de itt a változóan felhős, enyhe napsütéses, de hideg közepette egyszercsak szakadni kezdett a hó. Kb egy órát esett, hihetetlen nagy pelyhekben, valami csoda volt. Aztán ahogy jött úgy el is röppent a hófelhő, közel 10cm laza porhavat hagyva a földön. Csak picit randalíroztunk benne tegnap a srácokkal, de tudtam, hogy ha reggelre még meg lesz, akkor ki kell mennem futni benne egyet.

Farkasordító hideg volt éjjel, így a hónak esze ágában nem volt elolvadni, csak épp összefagyott egy cseppet, így csak 5-6cm volt már.

Bemelegítésnek a szokásos körjárat: állatok - óvoda(persze szánkóval) - posta - közért , közben gúnyos vigyorgás a bénázó autósokon (sose fogom megérteni, miért gondolják, hogy a jégbordás úton tövig kell nyomni a gázt....) Gyors átöltözés után irány az erdő!

Valami meseszerű volt az egész, nem is emlékszem, mikor volt ennyire szép utoljára. Tiszta Winter Wonderland A hatalmas pelyhek puha csomókban ültek az ágakon, mint a vatta, és ha egy-egy szellőfuvallatra vagy madár lába nyomán megrezzent valamelyik ág akkor finom zuzmara szállt, szikrázva a napsütésben. Időnként úgy jártam mint a Whiskas cica a téli reklámban, amikor épp felettem rezentette meg valami az ágakat. Azért volt valami mókás abban ahogy nyomultam a hóban, felettem pedig valaki folyamatosan trillázta, hogy Nyitnikék-nyitnikék

Szándékosan a fenyves felé vettem az irányt, mert amúgy is imádom a fenyőket, de télen, hóval borítva valami különleges bája van ezeknek a fáknak. Tovább is tekeregtem volna az erdőben, de a gyomrom már úgy korgott, hogy időnként azt hittem, maci van a bokorban, így laza 40 perces lett csak a köröcske, de nagyon jólesett. No meg utána a reggeli (már inkább brunch...)

Pici fenyők is vannak ám! Jön az utánpótlás :)

Szegénykék,néhol magányosan állnak és olyan kis gizdák, hogy egészen lenyomja őket egy kis hó

Sajnos most nagyon süt a nap és melegszik az idő, ezért erősen olvad, pedig a gyerekek nagyon készültek rá, hogy délután csatangolunk a havas erdőben... Ha így megy tovább, csak sáros erdő lesz :(

Mátrahegy 40

Már egy héttel korábban elkezdtem agyalni ezen a hétvégén és leginkább a Bükki kilátások vonzott, csak a logisztika tűnt macerásnak. Szállást nem szerettem volna igénybe venni, Zoncsi is leszavazott, így végül megegyeztünk a Mátrahegyben, no és hogy beszállhatok az autókájába ismét.

Családomtól már pénteken "megszabadultam" így lett volna lehetőségem rápihenni a túrára, de kedves barátném feldobta az ötletet, hogy ha már így gyerek és férjtelenül lehetünk, akkor igyunk az új lakására. Az volt a mázlink, hogy a Pina Colada kissé régi volt és valami fura mellékíz érződött rajta, és azon kívül csak Blue Curacao és ananászlé volt kéznél, mert így végül nem ittunk sokat

Viszont éjjel kettőig pakolásztunk és dumáltunk, plusz a kedves kollegái még telefonáltak 3 óra körül. A buszhoz pedig 4:45-kor szólt az ébresztő.....

Eszembe jutott a jól ismert bölcsesség : hogy kell ilyenkor felkelni? Gyorsan! Így is tettem és gyors öltözés után irány a buszmegálló. Azajtón kilépve megcsapott a hideg levegő. Baromi hideg volt! Szerencsére időben jött a busz, Pesten felvett Zoncsi és suhantunk Mátrafüred felé. Zoncsi aggódott, hogy lekéssük a nevezést, ezért padlógázzal haladtunk :)

Odaérve rájöttünk, hogy nem maradtunk le semmiről, ennek örömére 40 percet(!) elszöttyögtünk öltözködéssel, pakolászással... Aztán csak elrajtoltunk végül 8:40-kor, a 40-esek közül talán utolsónak.

Természetesen az első lehetséges helyen majdnem el is kavartunk, de észrevettük, hogy rosszfelé megyünk és visszakocogtunk a kanyarhoz. A Múzslát lazán megmásztuk, ott mondták, hogy már elment a 40-es seprű (és akkor?!) Szerelékigazítás után robogtunk is tovább és a sástói pontnál találkoztunk is a seprűvel :) Megállapította, hogy nem úgy nézünk ki, mint aki kicsúszna a szintidőből és utunkra engedett. A következő tölgyerdőben egy darabon nem láttuk a jelzést, Zoncsi küzdött a gps csodával (eredménytelenül), aztán megláttuk az útjelző-táblát :) A sziklás lejtő izgis volt, akárcsak a Köves bércre vezető domboldal. Itt még nem láttunk havat, annak viszont örültünk, hogy az előző napokban hideg volt, mert különösebb sár sem volt, inkább ropogós fagyott talaj. Néhol azért voltak mocsaras részek(Zoncsi rögtön az elsőnél lábáztatott) és a patakok is csobogtak rendesen.

Tehát Köves bérc, pecsét, csoki, nyomás tovább. Innen egy darabig még együtt mentünk, de Zoncsi hamarosan megelégelte a tötyörgésemet és elköszöntünk. Egyedül folytattam utamat Galyatető felé és perceken belül benéztem egy kanyart és beletettem vagy 2kilit a távba, meg rengeteg időt.... . Egyre téliesebbé vált a táj, általánossá vált a fagyott hótakaró, az ösvényeken nagyon csúszós görönygyös jéggé fagyva, a hótalan foltokon pedig ragadós sár próbálkozott. Néhány helyen csörgedező vízfolyásokat kereszteztünk, de megúsztam szárazon. Azt hittem sose érek föl Galyatetőre, de egyszercsak elhagytam a műutat és elértem az EP-t. Kedves idős úr volt a pontőr, pecsételt és szódával kínált. A palackomba nem akartam szénsavas cuccot, erre adott sima vizet, majd miután teletöltötte a palackomat akkor mondta, hogy van bora is....Nem akartam méltatlan cselekedetre ragadtatni magam és kiönteni a drága ivóvizet, a vizemhez meg nem akartam bort önteni, így megköszöntem a munkáját és távoztam.

A piros kereszten suhanva elcsócsáltam a kekszemet, mert már nagyon éhes voltam. Szerencsére Parádsasvár nem volt messze és az Autós Büfében fantasztikusan finom zsíros deszkát kaptunk. Megleptem magam egy pohár vörösboros kólával ami picit fejbevágott, mert én 1 dl borral kértem a hölgy pedig két decit löttyintett, de végül nem szóltam érte Nagyon kedves gesztus volt az itt kapott nőnapi süti is!

Épp előttem szedelőzködött egy háromtagú kiscsapat és mikor utánuk indultam, mondta a zsíroskenyeret készítő férfi, hogy hajtsam má meg a srácokat, mert nem érünk be időben Mondtam, hogy nem együtt vagyunk, de megyek meghajtom őket.

A Sós-cseri tető gyorsan meglett, szúróbélyegző, utolértem az említett három srácot, picit mentünk együtt, aztán a lejtőn elkocogtam. Persze a műút után megint emelkedő jött, de a szinteken jól lehetett (volna) futni. Nagyon szép ez a fenyves, szerpentines szakasz, inkább nézelődtem, nem volt kedvem futni. Parádóhután a sörözőbe csak egy gyors bélyegzésre megyek be, aztán két fiatal sráccal indulunk tovább. Egy darabig együtt mentünk, dumáltunk, de a meredekebb szakaszon leszakadoztak. A Pisztrángos tóig egyedül haladtam, meglepően könnyen mentek az emelkedők,bár a jeges-kristályos-havas talajon nem volt egyszerű a haladás, főleg a meredekebb szakaszokon nem ártott figyelni, hova teszi a lábát az ember. Akikkel ezen a szakaszon találkoztam már igen fáradtak voltak, nem volt túl vidám rész. Gyors bélyegzés a ponton, utána indult a menet : Gabi halála, Kékes. Megettem a magammal vitt banánt, nem ártott már egy kis kaja és legalább azt sem kell tovább cipelni.

Úgy éreztem, jól haladok, bár nem néztem az órát. Megelőztem pár igen hulla túrázót, köztük egy iskolás csoportnak tűnő társaságot akik már nem igazán élvezték a dolgot. Egyszercsak feltűnt az adótorony és vidáman, kocogva értem az étteremhez. Nagyon jólesett a meleg tea, tankoltam is belőle a palackomba, zsebrevágtam az almát és nekilódultam a lefelének. Vályús kút előtt épp arra gondoltam, hogy felhívom Zoncsit (azt beszéltük meg, hogy hív ha célbaért) és amint elővettem a telefont már csörgött is Azt mondta, megvár a célban, haladjak, lefelé jól lehet futni. Haladtam Futottam. Estem is hamarosan nagyot A hóban még nem volt gond, azt élveztem is nagyon, de aztán eltűnt a hó és száraznak tűnt a talaj, miközben apró jeges foltok bújtak meg gonosz módon a falevelek alatt, illetve a vízfolyásoknál a mohás-jeges kövek és a vizes fadarabok nagyon csúsztak. Csak egyet estem, de az nagy volt. Egy jeges foltocskán csúsztam meg és hanyattestem, de sikerült letenni a kezem, így viszont a vállamat is jól megrántottam. (Csak később kezdtem rémüldözni, hogy pont az övtatyóban lévő telefonra estem rá a kőre, de megúszta. Az almából viszont püré lett)

Ahogy ereszkedtünk egyre többször kellett átugrálni, kerülgetni a sáros részeket, vízfolyásokat, majd a patak mellett a kissé mocsaras utacska és a botladozós gerinc közül lehetett választani. Itt elég lassú lehettem, mert nem akartam megmártózni, se mégegyet esni. A faluba leérve egy pillanatra elbizonytalanodtam, aztán leesett a tantusz, hogy még lejjebb kell mennem az út mellett és úgy be az utcába a sulihoz. Bekocogtam a kapun és egy kifelé jövő kissrác azt mondja az apjának : "Nézd apa, ez biztos lekéste" Hát nem. Nem késtem le semmit.

Hivatalos idő 9:09 ami röhejesen lassú ahhoz képest amit terveztem, de valójában tökmindegy. Főleg azután, hogy a rajt után párszáz méterrel még azt mondtam Zoncsinak, hogy max a huszasra kellett volna nevezzek, olyan nyomi voltam.

Oklevél, kitűző, virlsi, tea, átöltözés. Kicsit még társalogtunk, aztán irány haza. A parkolóban csatlakozott két túrázó, így négyesben suhantunk Pest felé. Naná, hogy 1 perccel késtem le a buszomat, így várhattam bő félórát, de végül hazaértem. Reggelre a szokásos problémától eltekintve (bal boka) minden szuper!

Klassz túra volt, köszönet a szervezőknek, és köszi Zoncsinak a fuvart és a pólót!

Mátra másnaposan ?

Hosszas tépelődés után IDE megyek holnap. Eredetileg a Bükkikire akartam menni, de kora reggel eljutni Szilvásváradra nem olyan egyszerű, ráadásul a cél is másutt van így kocsival sem sokkal jobb a helyzet. Jól bevált túratárssal így végül egy másik kellemesen dombos és kihívást jelentő távot kínáló túrát választottunk.

Viszont ehhez is korán kell kelnem, mert a hosszú távon 8-ig lehet nevezni és addig oda is kell érnünk Mátrafüredre. De futásért, túráért és szexért örömmel kelek korán, tehát látszólag no problem, csak...

...csak ma elvileg Szilvi lakásának elkészültét ünnepeljük és az nem az igazi alkoholfogyasztás nélkül. Pina Colada, Blue Curacao, fehér rum és ananászlé van a kezünk ügyében, de hogy mi lesz ebből......

Cajok, futunk?

Megnyílt a nevezés a Vivire! Nem túl óccó, de hát a BSI-t nem is ezért szeretjük ;-) A póló egész klassz, befutócsomi is szok lenni, no meg hangulat.

Távok a szokásosak:

- gyaloglás (3,3km)

- 3,3km futi

- 6,4km futi

- 12km futi

A rövid futótáv csak akkora, mint a gyalogló, ki vállalja be kocogva? Én a hosszún biztosan futok, a többi rajtatok múlik :P

Helyszín a Felvonulási tér (vagy izé, ötvenhatosok tere vagy mi...)

A pöttömök(2004.ápr.18.után születettek) ingyen indulhatnak a gyalogláson! Nappalis diákkal pedig olcsóbb a nevezés.

Aki előző nap nálam alszik, azzal együtt mehetünk is innen reggel :) Feltéve, hogy fel tudunk kelni :P :))))

Zümmm :(((

Az élet....ilyen szemét.

Tegnapelőtt még itt örömködtem az új méhecskéken, erre kiderül, hogy a már meglévők szinte mind elpusztultak. ... Valami apró rágcsáló a tettes, de már mindegy is, a lényeg, hogy 2 rendkívül gyenge család maradt csupán...

Zümmm

Ha minden jól megy, hamarosan jópár családnyi méhecske érkezik hozzánk. Na, azért még nem nagyüzemi mennyiség csak kb 25, de eddig egyszerre még tíz sem volt, úgyhogy nekünk nagy változás :)

Külön

Szombaton anya-lánya napot tartottunk Judittal. Pénteken Öcsit elhagytuk a Nagyinál és kettesben bementünk a városba császkálni, szombaton pedig tettünk-vettünk itthon. Volt róla szó, hogy esetleg elmegyünk túrázni, de szakadt az eső :(
Délutánra elállt és lehetett kertészkedni is kicsit, este pedig 101 kiskutyát néztünk az ágyból, almát rágcsálva.
Szerencsére mindkét gyereknek bejött a különbuli:

Öcsi - Megyek nagyihoz cak én ededül!
Judit - Végre megszabadultam az öcsémtől egy napra....