2010. december 31., péntek

Üdv. 2011!

Megnyertem a gyerekbulit egyedül, itthon, de végülis annyira nem bántam ezt a kissé öreges verziót. Azt ugyan nem gondoltam, hogy Judit tényleg kihúzza éjfélig ébren, de csak sikerült neki, bár a Himnusz alatt már alig bírt állva maradni :P Nem csoda, hiszen délután lovagoltak, korcsolyáztak, előző nap meg papáékkal, unokatesókkal a Ligetben őrjöngtek félnap....

Vacsi után buliztunk: rádió max hangerőn, karácsonyfaizzó villogós üzemmódban, villanyok lekapcs és mezítlábas tappancsok a parkettán =) Aztán egy kis játék, persze a karácsonyi ajándékokkal, egy dínómese megtekintése a tévében, majd az én remek ötletem nyomán közel egy óra csatangolás-hancúr odakint a hóban, este 10 után :) Miután bejöttünk, fiam még megvacsizott még egyszer, de aztán végleg kidőlt, Judittal még kártyáztunk éjfélig.

B.Ú.É.K!


Csak mellesleg jegyzem meg, hogy baromira sajnálom azt a sok szegény, szerencsétlen, csóró embert a közvetlen környékünkön aki ugyan a számláit nem tudja befizetni, a kölkének nem tud göncöt venni, de kéttucatnyi tüzijátékrakétára azért futja nekik.....Nagyobb örömük ne legyen az új évben.....

BÚÉK!

Ez megtetszett :

B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malac a,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!

K erüljön betegség, bánat messzire,
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe!
V ágyaid sorra valóra váljanak,
Á lnok szavak többé ne bántsanak!
N övekedjen az igaz barátok tábora,
O kosan élj, ne legyél ostoba!
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

2010. december 30., csütörtök

Még ajándék...

Lányomnak szuper karácsonya volt/van, mindent megkapott amire csak vágyott :) A hab a tortán persze a ló lesz aki még mindig nincs nálunk technikai problémák folytán, de tegnapelőtt ideért bátyámék ajándéka, egy gyerek notebook =) Még az unokaöcsémé volt, de kistesó náluk nincs, se közeli ismerős kisebb gyerkőc, így elhozták nekünk. A lánykám meg karácsony előtt már ezzel nyúzott, hogy ha már lovat úgyse kaphat mert drága meg egyáltalán, akkor vegyek neki laptopot....

Egy VTech kütyü amúgy, nem is rossz, totál angol nyelvű, de a játékokat így is tudja játszani, a matekos feladatokat úgyszintén, plusz egyébként is érdekli az angol, szívesen próbálkozik a betűzős, mondatkirakós feladatokkal.

Talán még nem is írtam, hogy nagypapától-nagymamától egy RD Disney Magic English készlet érkezett (kb egy vagyonba került sztem, no mind1) ami végülis jópofa, ha egyszer túltette magát az ember a nagydózisban kapott Disney injekción :) A gyerekeknek tetszik és tanulnak is belőle, én meg becsukhatom az ajtót ha már nem bírom tovább =)

Kúva gazdag egy karácsony lett ez, válság ide-válság oda....

2010. december 27., hétfő

Durr

Valaki árulja el nekem legyen kedves, mi a jó a petárdában, durrancsban, röppentyűben és a hasonló zajkeltő, robbanó eszközökben? Kedves ismerősök szerint azért nem értem, mert 4 eleminél többet jártam iskolába.... Lehet. Mindenesetre momentán egy fél kanál hólébe bele tudnám fojtani az összes idiótát aki a környéken már napok óta hajigálja a petárdákat, és ami durvább, hagyja, hogy zsenge korú ivadékai saját be(nem)látásuk szerint durrantgassanak utcán, járdán, udvaron, bárhol.

Karácsonyi összefoglaló



Tehát megvolt a karácsony is, kb ugyanúgy ahogy szokott, csak épp csendesen üvöltöttem magamban, hogy pont 24-25-re bírt olyan brutál mocsok idő lenni, de hát ez van...

Szenteste szokás szerint itthon voltunk magunkban, csak Szilvit hívtuk át, minek ücsörögjön magában karácsonykor ha már egyszer végre szabadnapos. Nyugis készülődés, vacsifőzés, mesenézés, fadíszítés, csomagolás volt a program, plusz pasi még a szomszéddal felszerelte az istálló ajtaját :) Vacsi után ajándékbontogattunk, persze a kölkök már alig bírták kivárni :) Hatalmas siker volt - az amúgy filléres - ágyneműhuzat-garnitúra és a korcsolya is! Én könyvet kaptam meg Tupi edénykéket, no meg egy futócipőt, bár azt megvettem korábban, de mégis....

Eljátszogattunk egy darabig a srácokkal, aztán bedőltünk az ágyikónkba. Karácsony első napja, szintén szokás szerint, a nagyszülők meglátogatásával telt. Jól bekajáltunk mindenkinél, gyerkőcök örültek mindennek, elvoltunk.

Másnapra megérkezett a várva várt hó, így egyértelmű volt a program: hóban fetrengés, szánkózás, időnként megszakítva némi száradással, evéssel, játékkal, tévézéssel. Szerencsére a hó kitartott, sőt még több hullott, így a mai program ugyanez :)

2010. december 22., szerda

Gyesznyó

Régóta töröm már a fejem, hogy karácsony esti lakomának mit tálaljak fel kis családom asztalára, de egészen tegnapig csak az volt biztos, hogy idén végre nem csak tervezem, de készítek is harcsapaprikást, úgy klasszikus módon, kapros túrós-csuszával. Aztán kedves férjem hazatért egy gyanús szatyorral....
Közelebbi szemrevételezést követően megállapítottam, hogy a darabolós gyilkosság áldozata egy vaddisznó volt és egy lapockája, bordarésze és gerince lapul a csomagban. A szállító kihallgatása nyomán beigazolódott a gyanúm, hogy kedves ismerősünk vadászkalandjának eredményéből kaptunk kóstolót. A bordát rögtön le is sütöttem, nagyon fini volt, a lábszárcsontot feldobtam levesnek, a többit bepácoltam és a kamrában helyeztem el, hogy majd karácsonyi vacsi legyen belőle. Azt hiszem, a lapockából inkább pörköltet készítek, a karajt meg kisütöm egyben, fűszeres kéregben.

Luxuskarácsony :)

2010. december 20., hétfő

Hó-hahó!


Tegnap kimentünk a skacokkal szánkózni az erdőbe, persze jó messzire ahol a dombocskák vannak. A vastag porhóban persze besüppedt a szánkó és rohadtul nem csúszott, folyománya, hogy kilométereken át (szó szerint!) vonszolhattam kicsiny utódaimat úgy mintha a totál száraz földön cibáltam volna a szánkót....Kölcsönvettem a sarki utazók ötletét és derekamra kötöttem a szánkókötelét, így valamelyest könnyebb volt, de szétizzadtam és hulla fáradt voltam mire hazaértünk. Kettő és egynegyed óra szánkóhúzás volt.... (gondolkodtam, hogy erősítő edzésnek vagy szánkózásnak írjam-e be az edzésnaplóba :)))


2010. december 18., szombat

Jó idő - rossz idő

Mást se hallok napok óta, mint ítéletidő, borzasztó, rettenetes hideg, jajjlegyenmártavasz, olvadjonmárelezafranc..... Bizonyára bennem van a hiba, de én a telet ilyennek szeretem (szeretném), hidegnek, havasnak.
Persze azzal egyetértek, hogy az időjárás néhol megbolondulni látszik: olyan helyeken van hó ahol szinte kánikula a szokásos ilyenkor, miközben nálunk évek óta nem volt egy tisztességes tél, hosszantartó faggyal, hótakaróval. Most is csak szivat minket az idő, elkápráztat 20-30-40cm pihe-puha porhóval, hogy aztán gúnyosan nevessen rajtunk ahogy karácsonykor térdig cuppogunk a sárban....

De most van hó, úgyhogy a pillanatnak élünk és élvezzük amíg lehet. Ma speciel este fél tízkor jöttünk be az udvarról :)

2010. december 17., péntek

Bye-bye gipsz!

Mire épp kitaláltunk volna valami karácsonyi mintát Judit gipszére, addigra levették :)

2010. december 9., csütörtök

Pacin

Mikulás

Kezdjük azzal, hogy nem vagyok normális. Eddig nincs új infó, ugye? ;-)
Nem elég, hogy elvállaltam az SZMK elnökséget az oviban, mindkét csoportban, de végül hót egyedül intézhettem a Mikulás-csomagok beszerzését, csomagolását, szállítását. No, nem mintha ez olyan veszett nagy meló lenne normális esetben.... Csak ugye ott az első mondat. Folyománya, hogy persze képes voltam minden kölöknek az óvodai jelével dekorált, saját kezűleg készített mézeskaláccsal kiegészíteni a csomagocskáját. Éjjel kettőkor kész is volt a 33 csomag + 6db az óvodai dolgozóknak.
Nem mellesleg, tényleg veszett jól néztek ki (én meg szerény vagyok, ugyebár) De tényleg! Azt mondta a gyerekem, hogy a mézeskalácsok egész hasonlóak voltak azokhoz amiket én szoktam karácsonykor, csak szebbek. Naaa, ti képesek lennétek a szó legszorosabb értelmében felülmúlni önmagatokat? Ugye hogy nem? :P :P :P

Képet majd töltök fel!

2010. december 2., csütörtök

Na bumm...

A kissé sűrű orvososdi vége az lett, hogy holnap nem lesz altatás, mert Öcsinek piros a torka, mandulája és a légútjai is zörögnek....
Judit laborlelete se tökéletes, de nincs nagy eltérés, pár hét múlva lesz még egy és meglátjuk....


Gipsz

Nem, nem karácsonyi gipszfigura :) bár erreis lehetne festegetni. A lányka karján díszeleg tegnap délután óta. Még előző nap leesett a kis barátjánál a kanapé háttámlájáról (öcsi még taszított is rajta egyet, hogy tuti nagyot essen....), de akkor nem tűnt vészesnek. Tegnap délben már nem tudta mozgatni....Ónos esőben gyermekkórház, röntgen, gipsz. Hurrá :)
Most mindenki azt kérdezgeti, hogy a jégen csúszott-e el :P

2010. november 29., hétfő

Labor

Sikeresen túléltük a vérvételt, mindkét gyerkőc hősiesen tűrte a dolgot amin végülis nem voltam annyira meglepve, de azért jólesett, hogy nem kellett hisztis, bepánikolt kölkökkel verekedni :)

Remélem jó lesz az eredmény és meg tudják csinálni a vizsgálatot pénteken.

2010. november 18., csütörtök

Szemesnek áll a világ

Voltunk a srácokkal a szemészeten kontrollon, de persze megint az egéz napunkat ott ücsörögtük el és mire sorra kerültünk, Öcsi már tiszta nyafka volt, nem lehetett cseppenteni a szemébe és így nyomást mérni se. Juditnak megmérte a doktornő, de pislog, fél attól a vacaktól és megint elég magas értékeket mért. Dokik egybehangzó véleménye, hogy meg kéne nézni őket egy rövid altatásban, már kaptunk is időpontot. Nekünk vizsgálatot hoz a Mikulás 3-án :P Nem aggódok, de azért persze nem örülök nagyon ha altatni kell a kölköket.

A látásvizsgálat rendben volt, Öcsi teljesen jó, Judité sokat javult. A srácoknak nagyon tetszettek a térlátás-teszthez használt varázsképek, különösen, hogy én nem látom amit ők igen :D

2010. november 9., kedd

Könyvtár

Tegnap voltunk a srácokkal könyvtárban, beiratkozni, körülnézni. Nagyon tetszett nekik :)

Öcsi természetesen dínós könyveket választott, Judit pedig lovasat....

Én meg nagyon megörültem, mert belebotlottam id. Schirilla Egy távfutó vallomásai című, ma már szinte megszerezhetetlen könyvébe.


2010. november 5., péntek

Lósztori

Hogy menjünk, édes gazdám? Mint a szél vagy mint a gondolat?


Tehát ló. Egyesek blogbejegyzést óhajtottak lovaskalandjaimról és egy ilyen kedves unszolásnak nem lehet ellenállni, ugyebár, így irkálok, bár olyan nagy események nem történtek eddig. De vannak új fotók, alant.

Jázmin szerszáma elég viseltes, így férjjel szerdán elmentünk lóholmi-shoppingolásra, no de csak szolídan, mert drága mulatság minden kacat, főleg miután már egy kisebb vagyont kiperkáltunk a pacira :) Vettünk új vakarókat, kötőféket és egy csikókantárt, zablástul. Nem a dizájn a lényeg, de ha már homár (nem, ló) legyen szép, ezért választottam egy csini barna-bézs-kék színkompozícióban pompázó kötőféket és vezetőszárat az óccóbb kategóriából. Ilyet:


Pasinak persze ez túl csicsa/komplikált volt, ezért elhoztunk egy egészen minimalista kiképzésű natúr feketét is.





Kantárból választék van bőven, néhány ezrestől a csillagos égig, sőt a napocskáig, nekünk ebből is megfelelt egy egyszerűbb, de azért amiben valami anyag is van. Az egészen olcsók nem is tudom, mi a manóból voltak, mert se ránézésre, se tapintásra, se szagra nem volt közük a bőrhöz... Zabla rézből, mert ahhoz volt szoktatva, csak kisebb az eddiginél, mert az ki is kopott és amúgy is túl nagy volt a lóhoz.

Ilyen:




Ennyit a cuccról. Tegnap férjjel, ma barátnővel mentünk ki Jázminhoz. Tegnap ugróedzést tartottak a pályán, így meghúztam magam, nem randalíroztunk :) Ma viszont egyedül lehettünk, nem kellett másokra figyelni. Szilvi lovagolt előbb, szépen ment neki a csaj, nem volt gond. Teljesen oda meg vissza volt tőle, hogy milyen jól irányítható és milyen egyenletes ütemben vágtázik :)

Ilyen cépen suhantak:

Aztán Szilvi leszállt én pedig könnyed mozdulattal felugrottam a lóra halkan nyögve feltuszkoltam magam a nyeregbe :) Számítottam rá, hogy esetleg nem fog olyan könnyen engedelmeskedni így Szilvi után, mert ő valamivel jobban lovagol+nehezebb is pár kilóval, de alaptalan volt az aggodalmam, rögtön vette a segítségeket és gyönyörűen reagált.

Sétáltunk:

Ügettünk:

Galoppoztunk:


Jóóóóó volt! :) A végefelé felhúztam a kengyeleket és nélkülük is ügettem picit. A tanügetés elég szarul ment, maradtam könnyű ügetésben inkább, az ment :) Aztán lenyergeltem, rajtahagytam az izzasztót, mert meg volt izzadva nagyon, takarót meg elfelejtettem vinni, és visszaszálltam "majdnem szőrén" lesétálni. Nagyon klassz volt, mint mindig. Picinyke izgalomról a szomszédos díjlovas négyszögben dolgozó sporttárs gondoskodott (persze nem az ő hibája), épp akkor figyelmeztette egy apró pálcasuhintással a lovát amikor egyvonalba kerültünk és Jázmin legalább annyira el volt bambulva, mint én, így igencsak meglepte a látóterében feltűnő pálca, no meg a hangja. Nem ijedős különösebben, így csak egy picit ugrott meg oldalra amit még bambán is tudtam követni. Ne csak autót és kerékpárt, lovat is figyelmesen vezessünk :)

A zablát legközelebbre kicserélem, mert ugyan elmenne ez a ló egy fadarabbal is valószínűleg, de nagyon gáz, hogy lóg ki a szájából az a vacak. A cél persze, hogy szinte odadobott szárral is menjen(és meg is álljon :P ) majd, idővel.

Vannak terveim erre a pár hétre amíg még a lovardában lakik a paci, kihasználva a sok ugrórudat, szeretnék kicsit járóiskolázni vele, illetve párszor kimenni terepre valamelyik oktatóval.

Sajnálom, ha túl sok izgalommal nem tudtam szolgálni, remélem a képek kárpótolnak :)


Folyt. köv.

2010. november 1., hétfő

Lúpaci =)

Bocs, gyenge telefonos képek, elég nyomin néz ki rajtuk a ló, pedig nem egy gebe :P Én a jó minőségű képeken is épp ilyen bénán nézek ki, evvan :P :)))

Boldog Szülinapot, Andi!

2010. október 26., kedd

Equitare necesse est....

Tehát ló. Aki az edzésnaplómba tévedt már láthatta, lovassporttal bővült a paletta. Igazából nem teljesen újdonság ez nekem, mindig is vonzott a ló, a lovaglás, de valahogy csak tizenéveim végén jutottam ki egy lovardába és kezdtem lovagolgatni. Kis magánlovarda volt, többé-kevésbé kezes állatkákkal, de családias, egyszerű hely ahol nem futószalagon mentek a lovasok, volt idő lepucolni, vezetgetni, simizni, répázni, fel és leszerszámozni a lovakat saját magunknak. Aztán ők elköltöztek, majd mi is, eltávolodtunk, jöttek a gyerkőcök, a lovaglás drága sport is, stb, stb, lényeg, hogy évekig max láttam lovat, de nem ültem rajtuk .)

Most viszont nagy fába vágtuk a fejszénket és beteljesítve régi álmunkat, vettünk egy lovat! Hálával tartozom az embörömnek, hiszen valójában ő dolgozott meg az áráért, de az igazi hála a szüleimet illeti, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ilyen úri huncutságokra költsünk és ne a lakáshitel vigye el a pénzünket. Úgyhogy, köszi mama, bár még nem tudsz róla :)

Tehát ló. Egy tízéves keverék(nóniusz-magyar félvér-angol telivér) kanca, Jázmin. Egy tulajdonosa volt aki csikókora óta lovagolta, illetve a lovardában pár kezdőt lovagoltattak rajta, de nem életunt, abszolút jóindulatú, nem ijedősebb, mint a lovak alapból, barátságos, egészséges. Fontos volt, hogy nyugodt, barátságos, belovagolt állat legyen, hiszen nem vagyunk profi lovasok és ráadásul a gyerekek is fogják lovagolni, egy tüzes csődörcsikó meg mégse való ovisok alá :))) Pónit sem akartunk, egyrészt mert nagyon agyasak tudnak lenni, másrészt mert ha már lóra költünk akkor tudjuk mindannyian lovagolni.

A gyerekek még nem tudnak róla, meglepi lesz :) Egyelőre még a lovardában marad, legeltetős félrideg tartásban, addig előkészítjük itthon a terepet, kijárunk hozzá amikor tudunk, aztán még karácsony előtt szeretnénk hazahozni. Nagyon várom, mit szól majd a lányom. Köztudottan lóbolond, nem telik el úgy nap, hogy ne játszana valami lovasat vagy ne emlegetné, hogy mennyire szeret lovagolni és időnként felsóhajt, hogy de szép lenne egy saját paci! Hát szép is :)

2010. október 15., péntek

Merre jár...

Fiam kérésére tegnap Republic cd-t hallgattunk és persze dalolták a szöveget folyton. Egyszer csak Öcsi kérdezi: De anya, tényleg, merre jár a kedvese?
- Nem tudjuk kicsim.
Gyerek elgondolkodik, majd így szól:
Biztos elment a boltba....

Túráztunk!

Múlt hétvégén, hirtelen ötlettől vezérelve, felcuccoltam a srácaimat és elmentünk teljesítménytúrázni. Kisgyerekkel ez nem is olyan egyszerű, hiszen már nem olyan picik, hogy hátihordozóban lehessen őket cipelni, de még nem olyan nagyok, hogy egy hosszabb távot végiggyalogoljanak tempósan. A Gödöllő túrán viszont felfedeztem a legbabább táv csupán 6km és adnak rá 3 órát. Igaz, sajnos ekkora távon még nem számíthattunk nagy hegymászásra vagy őserdőre, de mégiscsak IGAZI túra, itinerrel, térképpel, ellenőrzőponttal és a végén kitűzővel, oklevéllel, zsíroskenyérrel :)

Reggel jó korán keltünk, mert úgy terveztem, hogy Pestig felmegyünk kocsival és a szép új piros vonattal közelítjük meg Gödöllőt. A fiam ugyanis vonatmániás és ezek a szép vonatok felénk nem járnak. Szegény gyerkőcöknek igencsak nehezére esett felkelni, de azért csak összekaptuk magunkat, bár enyhe szívszélhűdés kerülgetett amikor megláttam, hogy az ablakban elhelyezett hőmérőn 0 alatt áll a higanyszál :/ Az előkészített könnyű széldzsekit kabátra cserétlük, előkaptuk a sapikat és suhantunk is. Gyönyörű volt a napfelkelte és a kora reggeli ködbe burkolózó környék, dértől hófehér fű és sárguló levelek tömege. Rákoscsabán hagytuk el a kocsit és szálltunk vonatra pár percre, hogy aztán Gödöllőn folytassuk sétánkat a parkon át, a rajtnak helyet adó iskolához. Öcsi már a parkban be volt sózva, egyik jelzéstől a másikig futott :) A sulinál aztán némi sorbanállás után megkaptuk az itinereket és nekivágtunk a túrának, amely a táv rövidségéből adódóan csak az Erzsébet parkot járta be. A kölkök élvezték a sétát, szedtek makkot, nézelődtek, sokat kérdeztek, futkostak fel-alá. Az egyetlen negatívuma a túrának az utolsó szakasz ahol végig kellett mennünk egy hosszú egyenes utcán vissza a rajt/cél ponthoz. A már kissé fáradó gyerkőcöknek ez rém uncsi volt. A célban aztán persze rettentő büszkén vették át az oklevelet és a kitűzőt, benyomtunk néhány pohár finom teát és mentünk vissza az állomásra. Vagyis elindultunk, de ismét a parkon át ahol már reggel kinéztek maguknak egy érdekes formájú, félig fekvő fát és muszáj volt megállnunk játszani. Az állítólag fáradt gyerekek még egy órán át csúsztak, másztak, ugráltak, csimpaszkodtak.....

Fotók lesznek amint megtalálom a kábelt.

2010. október 8., péntek

Pirog, pelmeni, vareniki ésatöbbi

Aszondja a wikihow, hogy ma pirog nap van. De én padlizsánkrémre készültem, úgyhogy az lesz, de jó, hogy eszembe juttatták, egyik nap kéne valami barátfüle-szerűséget főzni!

Köszi a szavazatokat!

Negyedik lettem, holtversenyben a tortával :) 3 ingyen nevezés a jövő évi szezonban, no persze jó taktikusan nem érvényes a Szupermaratonra amire leginkább szerettem volna menni...c'est la vie...

Köszi mindenkinek! Sajna a cseh csoki még várat magára :P

2010. október 1., péntek

Szavazzatok rám! (nem, nem képviselő akarok lenni)


Tudjátok, jelmezben futottam a maratonon, bozót voltam egész pontosan. Van egy jelmezverseny, bárki szavazhat és a győztes prágai maratoni indulást nyer, a helyezettek pedig BSI versenyekre ingyen nevezést.
Itt tudtok szavazni és ígérem, ha én nyerek hozok nektek csokit Prágából :)


2010. szeptember 20., hétfő

Szecsői Futónap

A gyerkőcök már rettentően várták ezt a napot, az oviban már rég beneveztek az ovis futamra, elterveztük, hogy bringával közelítjük meg a rajtot (3km talán), erre vasárnapra virradóra egész éjjel szakadt az eső (előtte délután persze szikrázó napsütés...). Gyors elhatároztam, hogy leautózunk inkább, csomagtartóba benyomtam a bringákat, megreggeliztünk és huss. A versenyközponttól párszáz méterre hagytuk a kocsit, onnan kerekeztek a kölkök, nagy boldogan a szitáló esőben, mögöttük egy kissé morcos anyukával (Eső monnyon le!)

Az ovis futamokon hamar túl is estünk, Judit tizenvalahanyadik lett a lányok közt, de igazából annak örült, hogy a legjobb barátnője első lett :) Öcsi a fiúfutamban Andi óvónénivel a sereghajtók közt kocogott, de nagyon élvezte. Minden gyerkőc két gombóc fagyit kapott a cukrászda jóvoltából, plusz egy kisdobozos gyümölcslét és egy kis nápolyit. Be is termelték sitty-sutty :)

Téblábolás közben rájöttünk, hogy van arcfestés, amiből persze a srácaim sem maradhattak ki.
Közben sikerült összefutnom egy kedves futóismerőssel, próbáltunk dumálni kicsit, de a két gyerkőc háromfelé próbált cibálni és még a bringákra is próbáltam figyelni, így szegény Zolival elég szakadozott társalgást produkáltunk :) De neki amúgy is mennie kellett átöltözni a versenyre.

Futóversenyt nézni és szurkolni a gyerkőcök már nem nagyon akartak, nyeregbe pattantak inkább és egy amúgy is lezárt útszakaszon tekergéltek egy csomót, néha odakiáltva a felnőtt mezőnynek egy Hajrá!-t, majd felfedezték, hogy kezdődik a Hétpróbás Gézengúz elnevezésű ügyességi játék, így bevonultunk a HK udvarába játszani. Judit nagyon lelkes és türelmes volt, végigvárta a sorát mindegyik állomásnál és végigcsinálta a hét próbát, Öcsi viszont a harmadik után megunta (főleg a várakozást). Volt célbadobás, mocsárjárás, gólyaláb és hasonlók. A teljesítésért járó ajándékra még várni kellett, így mentünk még bringázni.


Közben lezajlott a nyílt 3,5km-es verseny, röptében gratuláltunk Zolinak és fiam begyűjtött tőle némi édességet (minek is neki a csoki, majd visszapótolja a kalóriákat a sörváltón :P ). Még bringa.

A nyílt 10km-es futam rajtját láttam jó messziről :P, majd további kerékpározó gyerek- kísérgetés közben volt szerencsém látni a mezőny egy részét körönként elhaladni.

Megláttuk, hogy több gyerek is jön a HK irányából labdával a kezében, Judit elszaladt kivizsgálni az ügyet és kiderült, hogy a Hétpróbások ajándékait osztják. Vissza is szaladt gyorsan a kis igazolólapjával és büszkén hozta a gumilabdát és a fagylaltot, nápolyit. Öcsi igencsak elkeseredett, hogy ő nem kap ajándékot mert nem csinálta végig a feladatokat, de aztán megnyugodott, mert aki részt vett, mind kapott fagyit :) (fejenként 4gombócnál tartunk)

Ekkor úgy gondoltam, eléggé elfáradtak, indulhatunk haza, el is indultunk a kocsi felé, de Öcsi mondogatta, hogy ő még futni szeretett volna. Eszembe jutott, hogy van családi futás, csak nem terveztem, mert nem gondoltam, hogy akkor még ott leszünk. No feldobtam az ötletet és persze boldogan támogatták :) Sprinteltem egyet az autóhoz lerakni a hátizsákot, nyeremény labdát, esernyőt, stb, aztán visszarobogtunk benevezni. Zolival ismét összefutottunk, ők már a sörváltó-csapatot szervezték, csodálkozott, hiszen előtte már elköszöntem egyszer :P Tökjót futott, szenior dobogós lett mindkét távon és abszolútban sem kellett szégyenkeznie!

Nem sok család futott a váltón és azok is nagyobb gyerekekkel, így Öcsivel az előkelő utolsó helyet szereztük meg, de sebaj, mindenki kapott fagyit és nápolyit :)
Így végül elégedetten távozhattunk, a sörváltót már nem vártuk meg.

Gyerekenként 6gombóc fagyi, számtalan nápolyi, csoki, 1nyeremény labda, 1lufi és nagy-nagy élmény :) Köszi a szervezőknek, jövünk jövőre is!

2010. szeptember 17., péntek

Gombaaaaa





A sok eső után tele az erdő gombával, de én persze totál hülye vagyok hozzájuk, biztonsággal csak a pöffeteget és a laskát ismerem meg :(

Van rengeteg szegfűgomba, de tudom, hogy összetéveszthető egy mérgező tölcsérgomba fajjal, így nem merem szedni :( Tintagombát is láttam, de nagyon kevéske, így csak megmutattam a srácoknak, milyen mókás jószág. Festegettünk vele egy kicsit :P A kertemben még kerti csiperkének tűnő gomba is nő, de hát ebben sem vagyok 100% biztos....

El kéne végezni egy gombafelismerő tanfolyamot...


És tényleg

Most már bizton kijelenthetem, a lány TUD kerékpározni! Elindul, lassan is megy, gyorsan is megy, füvön is, homokban is, fékez, kormányoz, egyenes vonalon halad, stb. Jupíííí!

Már csak a fiamnak kéne őt követnie.....

2010. szeptember 15., szerda

Bringázunk!

Éééés...ez is eljött! Judit megtanult bringázni!

2010. szeptember 1., szerda

Ez is C

Lányka tévénézés után, vacsi közben megszólal:

Anya, ugye hogy Celsiust megölték?

Kicsit megállt a kezemben a villa. Most komolyan, tudnom kéne, hogy halt meg Celsius?! És egyáltalán miért érdekli ez a hatéves kölköt? Aztán kiderült a turpisság, véletlenül Ceasar helyett mondott Celsiust :)

Zseni

Anya, te egy zseni vagy!


Ezt a fiam mondta ma este, miután belekóstolt a frissen sült csokis tekercsbe :)Jólesett :)

2010. augusztus 26., csütörtök

Megy a gomba....


Nem, a gomba nem megy Bozóthoz, így Bozót megy a gombához. Kedves barátom szuper gombászóhelyre bukkant és volt olyan kedves, hogy engem is elvitt egy körre. Klassz kis terepfutással melegítettünk be a gombaszedésre, kellett is, mert fura helyeken nőnek ám a kis mocskok :P Hoztam pár őzlábat és laskát is, de a lényeg a pöfi volt, óriási Óriás pöffeteg, és rögtön nem is egy! Hazafelé a békávén csak úgy ámultak a népek!

Holnap dobok egy gombás posztot a kajablogokra.

Addig is, még egyben:


2010. július 28., szerda

Szakad az eső...

és mit csinálnak a gyerkőceim? Naná, hogy kint rohangálnak az esőben :) Délelőtt még a medencében is megfürödtek....ruhástól :D

A nap képe

2010. július 26., hétfő

Még egy buliféle


Barátaink jártak nálunk szombaton egy kis tracsira, gyerekmurira. Reggel kicsit hűvösnek tűnt az idő, de végül a pancsi és a dinnyézés se maradt el.



2010. július 22., csütörtök

Kirándultunk



Évi rendes parádi kirándulásunkat ejtettük meg :) Először elrobogtunk Gyöngyösre, ott a gyerkőcökkel felugrottunk a kisvonatra, apa meg elautózott Abasárra, hogy pár palack hegy levét vételezzen egy jól bevált pinyóból.

A kisvonatról Mátrafüreden leszállván a nép túrázni vágyott, ezért elindultunk a tuistaösvények irányába. Én úgy képzeltem, hogy elindulunk a sárgán, aztán valahol majd apa felszed minket, de a piros-zöld előbb jött, így a gyerkőcök mindenáron azon akartak menni :P Hát menjünk, gondoltam, bár tudtam, hogy ennek oda-vissza járat lesz a vége, mert Öcsi nem fogja bírni a Kékesig (8km körül van az út). Lelkesen túrázgattak egy darabig, aztán apával telefonon egyeztettünk és visszaindultunk. Mérsékeltem nézhettek engem hülyének, ugyanis vietnámi papucsban nyomtam a kövek közt :))


Kocsiba huppantunk, Öcsi bekómázott rögtön, és suhantunk Parádra. Igazán meglepődtünk, hogy Csevice kútnál mennyien voltak! Nem is mentünk rögtön a kúthoz, inkább a másik oldalon telepedtünk le a fűben egy kis piknikre és később töltögettük meg a palackjainkat. Épp akkor jött egy német csoport, megkóstolták a vizet, az idősebbek elégedetten ízlelgették és bólogattak, míg a fiatalok fura arcokat vágva mocsárízt emlegettek ;-)

Tettünk még egy sétát Parád központjában és Judit kérésére megtekintettük a kocsimúzeumot is. És persze a fagyizás sem maradhatott el!

2010. július 18., vasárnap

Buliféle


Jól sikerült a gyerkőc szülinapja, bár végül csak egy barátnőm jött át a fiával, de így is remekül szórakoztak. A meteorológia ígérgette délutánra az esőt, vihart, lehülést, ehelyett pár gyorsan vonuló szürke felhő és némi szél volt, de egy csepp sem esett. Óriási medencepartit csaptak a srácok, aztán tortáztunk, újra pancsi, még torta :)
A Sacher tortám nagyon jól sikerült, el is fogyott simán. A Judit által kiválasztott gyümölcsös-túrókrémes-piskótás süti is nagyon finom lett, de abból sok maradt (aztán vasárnap persze elfogyott az is)


2010. július 16., péntek


Boldog Szülinapot Judit!


Ilyen tortát kell süssek neki holnap a bulira :)


2010. július 11., vasárnap

Húezerévenemírtam...


De valójában nem is nagyon történt semmi extra :P Egy-két bosszantó dologról most nem is akarok szót ejteni, így ugorjunk a tegnapelőtti gyereklegeltetésre aztán a maira.

Tegnapelőtt Cegléden jártam gyerkőcökkel és ha már ott voltunk, hát kerestünk egy játszóteret. Viszonylag egyszerű kis példány volt, ám rendelkezett egy kis drótkötélpályávalami teljesen magával ragadta a srácokat! Órakat töltöttünk ott, alig akartak hazaindulni :) Jól elfáradtunk mind, már én is rég rohangásztam ide-oda mély homokban, mezítláb ennyit..

Ma anyuval vittük el a srácokat alapetően pirosvonatozni. Mert ugye minden elővárosi vonalon járnak az új, piros, légkondis szerelvények csak felénk nem, így szegény gyereknek még nem volt alkalma ilyennel utazni. Reggel átmentünk Mamáékhoz és onnan zötyögtünk Pestre. Ott drága fiam kitalálta, hogy metrózni és villamosozni szeretne, végül a várba mentünk fel ezen közlekedési eszközök valamint a lábaink segítségével és sok sétálgatás, nézelődés, némi méregdrága kaja és egy fagyi után indultunk le.


Tulajdonképp szuper kis nap volt, bár az esti kutyabunyót ki tudtam volna hagyni....

2010. június 15., kedd

Köszönöm

...a szülinapi jókívánságokat :) Egyúttal megosztom veletek a kedvencemet! Jules barátom meg akart lepni és guglival magyarra fordíttatta az általa angolul írt üdvözlő szöveget. Ez lett belőle:


Boldog születésnapot Eva! Remélem önnek van egy csodálatos nap. ÉN is remél you're megfelelően bélyeg -val az én -m Magyar! Hektár hektár! Szerelem Nyugtató szirup x betű
Bizonyára nem mondok vele újat, de itt esik. Mit esik, szakad! Sötétebb van, mint hajnalban, minden egy merő felhő, hűvös lett és vígasztalhatatlanul esik....
Nem szoktam időjáráson nyafogni, hiszen mindennek megvan a szépsége, az esőt is szeretem (in moderation...) de ma a lánykám nagyon várta, hogy elsétáljanak hozzánk az ovis csoporttal és megmutathassa a barátainak a kutyáját, birkáját, stb.
(Mellesleg én is vártam, hogy reggel Bellával ismét egy jó futással kezdjük a napot...)

Hogy jártam....



Na hogy? Hát úgy hogy hétfőn dolgom volt a városban és a szép időre való tekintettel előbányásztam egy kedvelt szandálkámat a szekrényből hogy mégse mindig papucsban vagy edzőcipőben járjak. Aztán már hazafelé jövet, kilépek a metróbólés valami furcsát érzek a jobb talpam alatt....Rejtély, hisz a metrónál tükörsima a padlófelület...Aztán egyszercsak leesett a tantusz


...atomjaira kezdett hullani a szandim talpa :(

Öröm az ürömben, hogy így legalább megideologizálhattam egy új lábbeli beszerzésének szükségességét :)
De azért körülnézek majd a cipészkellékesben, mennyiért vesztegetnek egy talpat és egy bőr bélést, mert a felsőrésze teljesen jó, ráadásul bőr...

Vigyázzunk a sünikre

2010. június 12., szombat

Ráér...

Gyerkőcökkel locsoltuk a növényeket, mondom a fiamnak(akkor épp hintázott), hogy szedje le a pici bokorról a rengeteg apró csigát. Válasza:

- Majd ha a csigák ráérnek akkor lemásznak róla; jó, anya?

Ballagás

Nem, nálunk nem ballag senki. Nálunk nem, de a szomszédban sajnos igen. Egész nap buliztak, ami nem is volna baj, de momentán, így éjfél felé, már kezd uncsi lenni a lakodalmas rock.....

Azé' grat mindenkinek, aki el bírta végezni az általános iskolát!

2010. június 11., péntek

Állatkert


Oviskirándulás nélkül sem ússzuk meg a tanév végét :) Tavaly egy cuki zivatar miatt játszóház és múzeum lett a szabadtéri program helyett, ez idén is megismétlődni látszott, de aztán egy trükkös csavarral áthelyeztük az időpontot. Szerencsére mostanra elvonult a bibliai jellegű esőzés és gyönyörű napsütéses időben látogattunk el a jászberényi állatkertbe.
Természetesen néhány szülőnek soha semmi sem felel meg és mindenben talál kivetnivalót, ennek megfelelően kb egy óra után jöttek a nyafogások, hogy milyen szar hely ez, alig van látnivaló, sok a szúnyog, ennyi pénzért otthon is játszóterezhettünk volna, blablabla...
Mondtam már, mennyire utálom az ilyeneket?!
A gyerekek tök jól érezték magukat, lelkesen nézegették az állatokat, játszottak az aprócska játszótéren, élvezték az állatbemutatókat, kaptak fagyit, stb., erre az okos szülők fennhangon hisztiznek....
Sajnos, az előző hetek esőzéseinek következtében több kifutót is elöntött a víz, így az állatokat kicsit át kellett rendezniük. Az állatsimogató így nem működött és a vaddisznókat sem nézhettük a tavacska felett sétálva... ez van. De tapiztak kígyót és baglyot :)

Az állatbemutatókból nekem a pelikán tetszett a legjobban. Hihetetlen figura! :)
(annyira tetszett, hogy le sem fotóztam :P


2010. június 1., kedd

Napfényes Itália




Kiscsaládomat tegnap este kaptam vissza, akkor kerültek elő ugyanis az ötnapos itáliai kirándulásból. Aki olvasott már tavaly is, annak elmondhatom, hogy ugyanaz a szervezés, busszal utazás Ca' Savio városába, szállás lakókocsikempingben, hajókirándulás Velencébe, pancsi a tengerben. Tavaly volt vizividámpark is a programban, de idén nem volt igazi kánikula, így helyette Muranoban tekintették meg az üvegfúvás művészetét.

Férj bátor volt és idén mindkét gyerkőcöt magával vitte. Kisfiam meglepően jól bírta a rendkívül hosszú buszozást és a továbbiakban is jól viselkedett (vajon miért mindig máshol és itthon nem?! )
Rettentő büszke magára ugyanis egyedül őt hívták ki, hogy kipróbálhassa az üvegfúvást. Azt mondta, fújt egy lufit :)

Természetesen pár apróságot vásároltak is, nekem egy bögrét választottak a srácok Velencében, Judit egy legyezőt és egy lovas pénztárcát kért, Öcsi pedig egy pici sárga kukásautót és egy olyan hóesős üveggömböt (annakmianeve?) :)

Apa egy kis Lambruscot hurcolt magának (és nekem), no meg bővítette a kagylógyűjteményt néhány igényes darabbal. Ez utóbbiból a gyerkőcök is hoztak egy kisebb szatyornyit :)


Ja, és hoztak valami köhögős-taknyolós bacit is....