2011. december 3., szombat

2011. november 27., vasárnap

Húvazze....

Több esetben felkiáltottam már a címben szereplő hangsorral, legutóbb viszont csak magamban mondogattam, de elég sűrűn, egy délután. Nem történt semmi különös, egyszerűen ellátogattunk a fiam egyik ovistársához akivel mostanság gyakran játszanak együtt az óvodában és cserélnek eszmét munkagép témában :) Azt korábban is tudtam, hogy kissé elkapatott és akaratos gyerek, de az otthonukban tett látogatás így is megdöbbentett. Egy végtelenül elkényeztetett kölök akinek épp csak a falatot nem rágja meg az anyja, ráhagynak mindent, anyuci (és nagymama és az egész család kb) úgy ugrál ahogy a kis hatéves dugasz fütyül. Rendmániás, de ő nem tesz rendet, az anyját utasítja(!) lépten-nyomon. Ha ez nem lenne elég, folyton ordít, bármit mond csakis üvöltve és dadogva, soha egy kérés, minden utasítás....Én nem vagyok egy autoriter szülőtípus, de ha velem egy gyerek így beszélne..... :o
Rövid ottlét után már cseppet sem csodálkoztam, hogy az oviban rászálltak néhányan és direkt cukkolják.

2011. november 5., szombat

Kalandpark

Egy ideje ígérgetem a srácaimnak, hogy elmegyünk egy mostanság igen népszerű kalandparkba, de részben a távolság, részben az árak miatt (no meg a fiam még csak öt éves) eddig nem mentünk. Aztán a kistérségi újságban olvastam, hogy nyílt egy ilyen létesítmény a közelben, Monor határában. Mára amúgy is valamilyen gyerkőcös-szabadtéri programot terveztünk, feltettem hát a kérdést a srácoknak, jászberényi állatkert avgy kalandpark. Utóbbit választották (gondolom, mert állatkertben épp a múlt hétvégén voltak a szüleimmel, mert amúgy azzal is nyúztak egy ideje :P )


Reggel nagynehezen összeszedelőzködtünk, elláttuk a jószágot, majd nekiindultunk. Odafelé a vadregényesebb útvonalat választottam, hadd gyönyörködjünk a természet szineiben. Úri-Gomba-Monor, pocsék minőségű, kanyargós, de szép út. Monoron sikerült rögtön a jó irányba kanyarodnom és már oda is találtunk a körforgalom után a 4-es útról párszáz méteren elérhető Nádas Pihenőpark létesítményhez.


Tágas parkoló és igényes épülettömb látszott rögtön, majd kikászálódva a járműből, szemügyre vehettük a nagyon igényesen kialakított horgásztavat, mellette mesterséges dombon létesült játszóterecskét, ahonnan láthatóvá vált a tó túloldalán található kalandpálya is. A játszótér használata ingyenes, tipikus fajátékok, mászókák, libikóka, hinták és a gyerkőceim nagy kedvence, drótkötél csúszda! Röpke órányit csúszkáltak rajta megállás nélkül :)


Amikor már kellőképp kivörösödött a tenyerük, elsétáltunk a kalandpályához. A felnőttek számára kialakított pálya elég komoly, jó magasan kifeszített drótkötelek, rajtuk a legkülönfélébb "kínzószeközökkel", úgymint többféle lengő "mocsárjárás" feladat, kötélhágcsók, függeszkedők. A legdurvább így ránézésre, a drótkötélről lógó függőleges rönkök, melyeken falmászó fogások vannak, ezeken kapaszkodva kellene a 7 vagy 8 külön-külön lengő rönkön végigmászni. Tériszonyos vendégeknek külön csemege a tó fölött átívelő drótkötél csúszka :) Felszerelés adnak, természetesen. Ez a nagypálya 140cm magasság felett használható, első óráért 2000-et kérnek, hosszabbítás lehetséges. A gyerekpálya viszont csalódás volt, túlságosan egyszerűek a feladatok, nagyon alacsonyan van, semmi adrenalinbomba :) legalábbis az én gyerekeim kb 5 perc alatt körbementek rajta, ami egy óráért 1000 forintért nem az igazi :-/ Javasolnám a tulajdonosnak, hogy bővítse ki a gyerekpályát a felnőttekéhez hasonló feladatokkal, csak alacsonyan elhelyezve, mert a jelen felállásban túl nagy a kontraszt, átlagos ügyességű, de még nem tizenéves/140magas gyerekeknek egyik pálya sem megfelelő. Mi még visszamentünk a játszótérre a csúszka miatt - további bő félóra folyamatos csúszásra (és még mindig nem vízhólyagos a tenyerük...nem értem :P )


A területen van még "állatsimogató" vagyis egyszerűen két kecske, két csacsi és két láma akiket lehet simizni :) Megtettük!


Nyáron fürödni, röpizni is lehet, és a kiírás szerint gyerek jet-ski is bérelhető és pónilovaglás is szerepel a kínálatban.A horgászatról nem tudok nyilatkozni, egyike az engem cseppet sem érdeklő tevékenységeknek. Mindenesetre a tó szép és van benne hal - láttuk, hogy fogtak :)


Az étterem szép, árakban nem vagyok igazán képben, mindenesetre egy jó nagy sonkás-kukoricás pizza 1190 volt, akárcsak a hatalmas tányér Cézár saláta, 100%-os narancslé 120/dl - tessék eldönteni, mennyire drága :)


Hazafelé az ifjúság szinkronhorkolásban versenyzett :)

2011. szeptember 26., hétfő

Boldog Szülinapot, Öcsi!

Kicsi fiam 5 éves lett!

Családdal úgy sikerült egyeztetni, hogy végül a vasárnapi futónaphoz csaptuk hozzá a szülinapozást.
Éjjeli tortasütés, szülinapi előkészületek és rövid alvás után reggel szüleimmel és egy kölcsöngyerekkel kiegészülve mentünk a futónapra, ahol hamarosan csatlakoztak bátyámék 3 lurkóval. Fiam és a kölcsönlányka futott az ovis futamban, unokaöcsém és lányom is a saját korosztályukban (1700 ill. 1250 métert), bátyám a felnőtt rövid távon (3,4km), végül én a tizesen. A többiek közben a Hétpróbás Gézengúz nevű játékban vettek részt, arcot festtettek no meg szurkoltak. Otthon csatlakozott még egy barátnőm két fiával és közös ebédelésbe csaptunk, majd később megtámadtuk a tortákat.

Taekwondo

Judit már régóta nyúz, hogy vigyem karatézni, ezért utánanéztünk, milyen lehetőségek vannak a közelben. A szomszéd faluban egy egész sikeres kis egyesület működik, ugyan nem karate, de a gyereknek igazából mindegy. Múlt pénteken mentünk először edzésre, csak Judittal, és rögtön be is álltunk. A Mester kifejezetten örült, hogy én is beálltam, nem sok a felnőtt a csapatban. Judit nagyon pörgött, pláne hogy kiderült, két volt ovistársa és két mostani osztálytársa is jár :-)

Az edzés első felében általános erősítő-nyújtó gyakorlatok voltak, a fekvőtámasz kivételével egész jól ment nekem is, aztán különváltunk kezdő és haladó csoportra. Vicces volt a kezdő csapat, vagy nyolc 6-7éves meg én :) Tanultunk egy-egy ütést, rúgást, hárítást és a gyerekek örömére rúgtunk pontkesztyűre. Az edzés végén beszéltem pár szót a Mesterrel, szóba került a futás is persze :)

Másnap reggel Juditnak volt némi izomláza, de már akkor alig várta a következő edzést. Hétfőn megyünk is! Bár még nem tudom, Öcsi mit fog ott művelni...

Ezer éve...

...nem írtam ide semmit.

Na, majd most! :) Zajlik a lét, igazából nincs semmi különös. A nyár végét a gyerekek anyuékkal és az unokatesókkal töltötték, majd iskolakezdés után Öcsi költözött a Nagyihoz (anyósomhoz) két hétre. Annyira nem bántam :)

Jönnek-mennek az iskolás-óvodás hétköznapok,lány továbbra is élvezi a sulit, bár a reggeli kelésnél néha vannak gondok :P Fiam vagány nagycsoportos, vagyis nagy-középsős, mert ugye nálunk csak két csoport van. Elég durva a csoport amúgy, a 21 főből 15 erősen hátrányos helyzetű, romagyerek,nem a legjobb családokból.... Óvónéni még nem adta be a felmondását...

2011. szeptember 1., csütörtök

Vackor az első bében

Nem Vackor, Judit. A többi stimmel.

2011. augusztus 13., szombat

Birkabúcsú

A mai nappal kettővel kevesebb birkánk van. A bárányt már húsvétkor el akartam adni, de nem kelt el, azóta párban próbáltuk eladni a két idősebbet vagy a két ifjabbat, de szintén semmi érdeklődés, mire végül a múltkor nálunk vendégeskedő barátaink csaptak le a lehetőségre és egy ismerősükkel közösen megvettek kettőt. Csak épp nem volt helyük levágni őket, így jobb híján itt kellett megoldani a dolgot...

Nem örültem túlzottan, mert bármennyire is tudom, mi lesz velük, mégse akartam látni ahogy leölik őket. A gyerekeket anyóshoz passzoltuk, bár ők is tudják hova mennek birkák, de mégiscsak születésétől gondozgatták a bárányt, szerették őket. Érdekes volt, a barátunk hozta a gyerekeit és őket egyáltalán nem viselte meg a dolog. Jehova Tanúiként úgy hiszik, a halál pillanatában a mennybe került a jószágok lelke is, amit itt nyúznak-vágnak az csak husi.

Szerencsére ügyes volt az ember, nagyon gyorsan és tisztán lerendezte őket, nem szenvedtek. A nyúzás nem egy szemet-szívet gyönyörködtető meló, de azt hiszem, ha muszáj lenne, meg tudnám csinálni. Magát ez ölést nem biztos.

Lényeg a lényeg, Kökény és Áfonya nincs többé. Sajnálom őket, mert szeretem minden háziállatunkat, de sok volt ennyi állat. A bundájukat megtartottuk.

Pizsiparti

A múlt hétvégén nálunk aludt a srácok egyik ovis társa, ami csupán azért érdekes, mert ez volt az első ilyen "átalvós" buli. Vasárnap délután felcuccoltam a srácaimat, felvettük Vikit is és megtámadtuk a tóalmási strandot. A kölkök rettentően élvezték, órákig pacsáltak a vízben, oda-vissza cikáztak a gyerekpancsoló és a nagyobb medence közt. Csak annyi időre voltak hajlandók a szárazra vetődni amíg benyomtak egy-egy jégkrémet és fejenként egy egész(!) kürtős kalácsot :)
Szinte említésre sem méltó, hogy záráskor úgy kellett kizavarni őket a medencéből :P

Itthon aztán ahelyett, hogy álmosan-fáradtan kidőltek volna, még egy órát futkostak az udvaron amíg én elláttam az állatokat, majd felnőtteket megszégyenítő mennyiségű vajas-sajtos kenyér és paradicsom elfogyasztása után még 11-ig "pizsamapartiztak" a szobában....amit némi alvás után reggel 7 körül folytattak. A hétfőt itthon töltöttük, lovagoltak, rohangáltak, festettek, babáztak, homokoztak, délután pedig Szilvinél bográcsoztunk. Viki aznap is nálunk aludt, csak másnap délelőtt jött érte az anyukája. Ismét megállapítottam, hogy a kettő mellé még egy gyerek már igazán nem számít :)

2011. július 31., vasárnap

Lepkefutás

Kimentünk még pénteken a srácokkal futkosni az erdőszélre, de a résztávozást megzavarta egy hívatlan és levakarhatatlan, ámde kedves és barátságos vendég :)

From Kiscsaládunk/Our family
From Kiscsaládunk/Our family
From Kiscsaládunk/Our family
From Kiscsaládunk/Our family
From Kiscsaládunk/Our family

ááá

Vendéget vártunk a hétvégére, egy baráti házaspárt három gyerkőccel, a tervek szerint mindkét napra. Ennek megfelelően bevásároltam 9 főre, majdan nekiálltam szombat reggel ebédet főzni, terv szerint annyit, hogy a levesekből jusson másnapra is. Barátaink megérkezése után derült ki, hogy bár a pasik jól megbeszélték ezt az ittalvós bulit, de valójában a hölgynek esze ágában nem volt maradni....

Ételhordónyi levest már átvittem Szilvinek, a kiolvasztott csirkemellet megsütöttük ma és esszük majd holnap is, a felvágott, saláta és a gyümölcs miatt nem aggódom, el fog fogyni, de akkor is.....

Szegény kölkök totál be voltak pörögve, már megtervezték, hogy ki hol fog aludni, stb. Judit bőgve jött be a kapuból, miután kikísértük a vendégeket.

Azért sírsz mert nem maradtak itt?
Igen.
(anyuka megmagyarázza, vígasztal, stb, gyerek érti, de mégis tovább bömböl) Miért sírsz még mindig?
- Mert nem mehettem velük.....

:)

2011. július 17., vasárnap

Hét év


A lányka hét éves! Ennek örömére már volt egy kisebb zsúrféle - valójában egyszerű felnőtt találka, csak a csatolt kiskorú részekkel - csütörtökön, aztán tegnap áthívtunk két ovis barátnőt bulizni. Jó kis őrjöngést csaptak a srácok, volt bent ugrálás, kint rohangálás, vizipisztoly-harc és tortaevés :)

Apával majd holnap köszöntjük fel, a közös családi nyári szüli- és névnapozás majd jövő hétvégén a bátyáméknál esedékes.
Kölkök aszfaltkrétával működtek odakint, egyszercsak fiam kiabál:
Anya, gyere, nézd, petevezetékeket rajzoltam!

2011. július 11., hétfő

Kertipartik

Mostanság egészen belehúztunk, főleg a tavalyi évhez képest mikor talán ha kétszer-háromszor sütögettünk odakint. Most viszont egymást érik a kisebb-nagyobb (inkább kisebb) szabadtéri sütések-főzések, ol barátnőmékhez ugrunk át egy estére, hol ők jönnek, múlt pénteken a szüleimnél volt nagyobb szabású kerti banzáj, vasárnap pedig mi hívtunk meg barátokat. Apuéknál szinte professzionális faszenes grillezés és bográcsozás volt, itthon csak egy minimál tűzrakónk van és téglára állított grillrácson sütöttünk, de mindegyik igen élvezetes program lett, a kaja pedig nagyon fini!
Vasárnap bográcsos lecsót gyártottam (igen, én, az embör nem nagyon konyít az ilyesmihez és nem is érdekli túlzottan), valami csodafinom lett, a barátaink pedig tarjaszeleteket hoztak grillezni. Alkottam még hozzá egy nagy tál friss salátát, kenyérropit mártogatóval és egy kis joghurtos-barackos sütit :) Tiszta paraszti idill volt: tömtük a kaját a kertben, a háttérben a paci legelt, a gyerekeim meg a szénabálákon futkostak, ugráltak :D Az időjárás ijesztgetett egy picit, nagy felhők gyűltek, fújni kezdett a szél, aztán dörgött és villámlott is, de eső végül nem lett belőle. Este 10-ig dumáltunk és rágcsáltunk még a teraszon. Persze egy hadseregre való kaja maradt, még holnap is a lecsót esszük, a pincében várakozó dinnyéhez pedig még hozzá sem nyúltunk ....

2011. június 11., szombat

You Blog Rocks!

Hevel barátunk ismét kitalált valamit! Egy kis baráti vetélkedés volna, vagyis a blogjaink versenyeznének, miközben mi új olvasnivalót találhatunk, új bloggereket ismerhetünk meg. Ugye jó bulinak hangzik? ITT olvashatsz részletesen az ötletről és be is nevezheted a saját vagy kedvenc blogodat!

2011. június 9., csütörtök

Napfényes Itália

Irigykedjetek! :P Olaszországban jártam, ha csak rövid időre is! Az úgy volt, hogy pasi felvetette még tavasszal, hogy a kolléganője idén is szervez utat Ca'Savio-ba és hívta őt kísérőnek. Persze vinné a srácokat is, meg menne anyós is örömmel. Kezdetben úgy voltam vele, menjenek csak, nem sznobizmusból, de kicsit sajnáltam a pénzt ugyanarra a programra amit már korábban végigjártunk, de aztán izgatni kezdett mégis a dolog, látni akartam a srácok örömét a tengernél, sétálni Velencében, futni a parti homokban, pluszként bejött még, hogy odafelé megállót terveztek Triesztben és ott sem jártam még. Tehát eldőlt, én is megyek. Ez persze extra terhet rótt a szüleimre és barátnőmre, hiszen az állatseregletünket valakinek el kellett látnia amíg mi nyaralgattunk. Szerencsére vállalták.

Ahogy korábban, most is késő este indultunk és egész éjjel robogott a busz, váltott sofőrökkel, szinte egy seggel ültük végig a sokórás utat Triesztig. Elég kényelmetlen volt a buszon éjszakázni, pláne két kisgyerekkel, de megoldottuk és még aludni is sikerült. Reggelre értünk Triesztbe, buszos városnézés után sétáltunk picit a kikötőben majd megtekintettük Habsburg Miksa kastélyát.

Innen egyenesen Ca'Savio-ba vezetett az utunk, viszonylag gyors adminisztráció után elfoglaltuk a szállásunkat és levonultunk a tengerpartra. Kicsi fiam rögtön megállapította, hogy nem pakoltunk be homokozó-felszerelést...... A tenger kissé hűvös volt, de gyönyörű, mint mindig és a borongós, szeles idő is hamar szikrázó napsütésre váltott, így igen kellemes délutánt tölthettünk el a parton napozgatva, kagylót keresgélve, homokvárat építve, pancsizva. Természetesen egy fagyizásra elsétáltunk még a közeli remek olasz fagyizóba! Este a gyerkőcöknek gyerekdizsi volt a szinpadnál, de csak Judit bírta addig ébren :) Ő viszont élvezte.

Hajnali ötre állítottam az ébresztőmet, mert feltett szándékom volt napfelkeltében gyönyörködve futni egyet. Jól céloztam, fél hatkor kelt a nap :) Nagyon békés volt a part reggel, csak néhny kagylót keresgélő turista és egy kutyás futó volt kint, no meg a sirályok. Természetesen Jonathan Livingstonra gondoltam futás közben :)

Második napunkra tengerparti és szabadprogram volt betervezve. Az időjárás kissé változékony, de alapvetően kellemes és napos volt, a gyerekek jót játszottak az előző este gondosan beszerzett homokozó vödörrel és lapátokkal (az egyik lapátot a futás közben találtam), mi jót süttettük magunkat, jó volt. Este közös vacsi (pizza...nyamm) majd gyerekdizsi és játszótér orrvérzésig, a nap lezárásaként pedig séta az éjjeli tengerparton.

A harmadik nap is futással indult, még aludt az egész kemping mikor kimentem, de a parton már voltak kagylókeresgélők :) Mezítláb futottam egy jó órát, a vízparti szilárdabb, nedves homokban és a mély, száraz, langyos homokban felváltva. Utóbbiban nem könnyű haladni, de nagyon kellemes érzés :) Vicces volt visszaérve látni az alig ébredező csoporttársak elhűlt tekintetét :) Reggeli után mozgalmas napnak néztünk elébe: hajókirándulás Burano és Murano szigetére, majd Velencében szabadprogram és hajóval vissza. Meglepő módon egész jól bírták a srácok! Egész nap gyönyörű napsütés, ezer fok volt, egy szavunk sem lehetett. Nézelődtünk, sétáltunk, ettünk, fagyiztunk és persze vettünk pár apróságot emlékbe. Gyerekek bánatára már bezárt a kemping gyerekmedencéje mire visszaértünk, de azért a tengerben még megmártóztunk vacsi előtt.

Utolsó itt töltött napunkat is futással kezdtem, először a parton, majd az öböl mentén Punto Sabbioni felé és a Jesoloba vezető úton vissza a kempingbe. Nem volt még nagy élet, de találkoztam futóval, bringással és nordic walkingossal is! Mai program egésznapos muri volt Jesolóban az Aqualandia névre hallgató vizividámparkban. Sok-sok csúszda, hullámmedence, gyerekmedencék, játszótér, showműsorok, mindenki talált magának szórakozást. Csokira sültünk és nagyon élveztük a pancsizást. A szállásra visszaérve Judit észrevette, hogy a gyerekmedence még nyitva van és volt energiája még fél órát egyedül (!) őrjöngeni a kalózhajón és a medencében :) Fiam a fagyizás után kidőlt, őt leszállítottam anyósnak míg visszamentem a lánykáért. Büszkén mesélte, hogy megértette az úszómestert, mikor szólt neki, hogy mára vége :) Aki azt gondolja, ezek után Judit eldőlt aludni az nagyot téved! Megvacsizott majd kiment az apjával a gyerekdizsibe ugrálni! Vasárnap örömére hosszabb bulit terveztek, de sajnos az eső bezavart és előbb lett vége, de bő háromnegyed óra őrjöngés így is megvolt :)

Utolsó reggelünkön sajnos szakadt az eső és lenyomtam a hajnali ébresztőt, így a futás elmaradt. Volt helyette pakolás, szendvicskészítés és cipekedés :) Indulni kellett hazafelé...

(fotók jönnek!)

2011. május 10., kedd

Mono

Így legyen ötösöm a lottón. Hát akkor gyógyuljunk!

2011. május 9., hétfő

Mert amúgy unatkozunk :/

Kicsi fiam múlt szerda estére brutál méretűre duzzadt nyaki nyirokcsomókat produkált. Más tünet nem volt, csak a hatalmas dudorok, amiktől Schwarzenegger-jellege lett kissé szegénykémnek - no nem mintha neki egyáltalán feltűnt volna. Másnap dokinál kezdtünk, vizsgálat, kérdések, szerinte mono és majd lesz láz is, de azért csináltassunk vérképet. Péntek reggel vérvétel, eredmény persze csak hétfőre, hétvégén nyugodtan haljon meg mindenki, bár persze a labor megcsinálja még pénteken, csak nem viszik vissza a leleteket. Sebaj, kölöknek kutya baja, "ráérünk" hétfőn megtudni mi is van.
Ma leletért vissza : hát "szép".... Süllyedés magasban, fehérvérsejt szintén, de a többi nem utal semmi konkrétra, hemoglobin nem alacsony, vizelet tök negatív. A nyirokcsomók viszont még nagyobbak. Gyerek vidám, eleven, láztalan, ergo normális minden szempontból, kivéve mondjuk szemből....Dokinéni tanácstalan, mint a kisközség, úgyhogy reggel a Tűzoltó utcában kezdünk. Talán mégis mono....de nincs láz, se torokfájás, se nagy mandula, se fáradékonyság....

(ezzel egybevágna, hogy előző hétvége körül átvonult rajtunk valami kórság, de igazából csak rajtam jött ki erősebben, állatira fájt a torkom és a nyaki+áll alatti nyirokcsomóim még most is tapinthatók rendesen)

2011. április 27., szerda

Önveszélyes

Mivel törjem a fejem?

Mivel izgassam fel magam addig?

Kitaláltátok, a fentebbi mondatok kisfiam szájából hangzottak el :P Várnia kellett, hogy induljon a mese.....


2011. április 21., csütörtök

Maszat

Mint tudjátok, festettünk... Meg tudtuk volna magunk is csinálni, de óriási felületek vannak, nagy a belmagasság, plusz a korábban felrakott, de abszolút nem bevált üvegszálas tapétafélét is le kellett vakarni sokhelyütt, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsináltatjuk festővel inkább. Röviden, kúva sok tanulópénzt fizettünk. Drágán, nagyon szar munkát végeztek, sok kosszal, bénán és lassan... Olyan dühös voltam (vagyok), hogy ha az én zsebemből ment volna a pénz, tuti kidobom őket, mint a macskát szarni és nem fizetem ki az árajánlat szerinti összeget. De mivel a szüleim vállalták át a költségeket, így én max eszem magam rajta....és dühöngök valahányszor felfedezek egy újabb hibát, szürkéllő részt, hiányos glettelést...

Hogy minden szép és jó legyen, most, hogy már a konyhát sikerült rendbetenni, mindent lepucolni, helyére rakni, ma este kiborítottam egy fazék kutyakaját a tűzhelyen, persze a fal felé. A vízzáró csíkot is cseréltük, de még nem volt belecsúsztatva a sínbe, naná, hogy mögé is ömlött a zsíros lé, végig be a szekrény mögé-alá, le a falon.....Egy nyomdafestéket kevéssé tűrőt ordítottam, aztán csak potyogtak a könnyeim :P Röhejes voltam tuti, de ez annyira szarul esett, hogy hihetetlen. Az egész kurva szekrényt lehet újra kihúzni, hozzá a mosogatót kikötni, stb stb...

Mindeközben a lakás jórésze még romokban, a drága festők csesztek leszedni a parketta szegőléceket, kapcsolókereteket, nem takarták be rendesen a bútorokat, mindenen öles rétegben áll a por, festékcseppek, glettgombócok.....

2011. április 20., szerda

Anyaállat

Festés volt nagy rumlival, kölkök anyósnál voltak másfél hetet. Azt mondja a fiam:

Úgy hiányzik anya.....meg a többi állat!

2011. április 2., szombat


Ma délelőttünket Kókán töltöttük, és igazán elnyerte tetszésünket a vásár! Simiztünk malacot, nyuszit, csodáltunk postagalambot, kovácsoltunk, lovaskocsikáztunk, hintáztunk, nézelődtünk, népitáncot-népzenét élveztünk, kőlevest ettünk.

Tökjó, hogy az állatdokink említette ezt az eseményt, mert hiába volt a szomszéd faluban, korábban nem hallottunk róla. Sajna a vásárok úgy általában elmentek a kínai piac irányba :( Pár éve átmentünk a híres párkányi vásárba és óriási csalódás volt. Még lengyelpiac hangulatnak is gyönge volt, inkább kínai-roma zsibbvásár, ócska kínai göncök garmadájával :/ Ez a kókai Magyarok Vására néven fut és tényleg javarészt az eccerű emberek viszik ki a portékájukat, állatot, mézet, lekvárt, bőrdíszművet, csetreszt, faragást, hímzést, és persze voltak nacionalista bizgentyűk, rovásírásos pólók, árpádsávos felvarrók és hasonlók is. Természetesen nem úsztam meg pénzköltés nélkül, de hát egy vásár vásárfia nélkül fabatkát sem ér :) Vettünk méregdrága kimért édességet, vattacukrot, Judit egy miniatűr nyerget formázó bőr kulcstartót választott, Öcsi pedig egy kis fa ágyút. Magamat pedig megleptem egy kecsketejes szappannal. Ja, és a srácok kovácsolhattak maguknak szerencsepatkót amibe beleütötték a nevüket!



2011. március 29., kedd

Kutyabaj...

Egy hihetetlenül értelmes, intelligens, bújós, sportos, 7éves(!) középméretű keverék jószágról van szó aki 4 nappal ezelőtt mintha megbolondult volna és azóta egyre rosszabb a helyzet... Valamiért néha rájön, hogy mindenáron velem szeretne lenni, ilyenkor kaparja az ajtót, tegnap még az ablakba is felugrott és a szúnyoghálót kaparta, szombaton nem voltunk itthon és átugrotta a kerítést a szomszédokhoz, ma reggel amíg a gyerekeket az oviba vittem szintén, később az utcára kijutott valahogy, majd mikor megkötöttem láncra (mert a kennelből is kimászott, át a szomszédba...) szó szerint felakasztotta magát a kutyaház tetejére és szétszakította a bőr és a lánc fojtó nyakörvet is majd kimászott a kerítésen ismét....Teljesen tanácstalan vagyok, három másik kutyával van együtt, a többiek semmi hasonlót nem csinálnak és ő sem tett ilyet korábban. Most, hogy erősen figyeltem, úgy tűnik, mintha akkor kezdene "bekattanni" amikor a birkák hisztiznek a helyükön (vad bégetés+néha a kos püföli az ól kapuját), ami érthetetlen, hiszen nem is fél tőlük a kutya, nem is haragszik rájuk és a zajoktól sem fél amúgy....Gőzöm sincs, mit csináljak vele ha el kell mennem itthonról (no meg az sem megoldás hogy minden reggel szétszedi az ajtómat és az ablakban nyüszít frown.gif Rejtély...

Update: éjjel szépen aludtak a teraszon, majd reggel egyszer próbálta nyitni az ajtót és mire cipőt húztam és kimentem, már a kerítésen kívül csatangolt.....

2011. március 26., szombat

Kölöktúra

Apánk iskolai kirándulásra utazott, nélkülünk, így kerestünk magunknak más szórakozást :) Rózsaszentmártonba mentünk, az Ébredő természet címmel rendezett TT-re. Ugyan lett volna itt a közelben is túra, de az egyrészt brutál sík és nem túl izgi, másrészt a rövidebb táv is hosszú még a srácoknak.

Autóval közelítettük meg a helyszínt, viszonylag könnyen ment, majd gyors nevezés után nekiindultunk az ovis futam 5km körüli távjának, Judit, Öcsi, Anya és Okker kutya. Egy hosszú egyenes úton kellett felmennünk a pincesorig,majd az első ellenőrzőponton egy kis feladványt oldottak meg a srácok. Kissé hülyén tették fel a kérdést amivel félrevezették a gyerkőcöket, így nem lett 100%-os a megoldásuk, sebaj. Kaptunk cuki matricát a lapunkra és huss! A pincesoron, majd bozótos részen haladtunk tovább, rengeteg vadcsapást keresztezve és egy kisebb vízmosásnál sárban cuppogva. A második pont is hamar eljött, itt egy matricás kirakót kellett összerakni - Oroszlánkirályt választottunk :) Az ellenőrzőpont után nem sokkal etetőpontot találtunk ahol valami műízű üdítők ellenpontjaként, remek hagymás-zsíros, lekváros, illetve nutellás kenyeret fogyaszthattunk. Kisfiamnak annyira ízlett az utóbbi, hogy még elindulás után is visszaszaladt még egy szeletért :) Kiskutyánk gondoskodott az éppen ott tartózkodó túrázók szórakoztatásáról, felszedett egy megmaradt kenyérdarabot és gondosan elásta a szántás szélébe :) Én nem voltam különösebben éhes, csak azért ettem egy kenyeret, mert olyan guszta volt, gondoltam, majd a célban. Innen a szántóföld szélén haladtunk tovább. Jó nagy zuhé lehetett korábban, mert komoly vízátfolyások, kimosott árkok látszottak és a talaj is elég sáros volt. A szél egyre durvábban fújt, sűrűn morogtam magammal, hogy miért hagytam a kocsiban a széldzsekimet. Patakugrás után meg is leltük a harmadik, egyben utolsó, pontot ahol ismét egy fejtörő várta a gyerekeket. Évszakokhoz kellett párosítaniuk jellemző képeket, egész könnyen meg is oldották a feladatot és mehettünk tovább. Innen már nagyon közel volt a cél, de azért lánykám még az utolsó vizes-sáros részen dobott egy seggest :) A művelődési házban leadtuk a papírunkat, átvettük a díjazást (emléklap, kitűző, nápolyi falat), tudomásul vettük, hogy kaja nincs és elsétáltunk a bányászati múzeumhoz. Klassz kis kiállítást láthattunk, régi dokumentumokat, eszközöket, szerszámokat, gépmaketteket, és ami a legklasszabbnak bizonyult: az udvarban egy igazi mozdonyt hozzákapcsolt csillékkel! Mire félig elfagytam a szélben szerencsére a srácok is hajlandók voltak otthagyni a szerelvényt, így - mivel az eredményhirdetésre még várni kellett - átvonultunk a játszótérre. Itt extra szolgáltatásként megtekinthettük ahogy egy nagy teherautóról betongyűrűket emelnek le daru segítségével. Mivel az eredményhirdetésnek még híre-hamva sem volt, elmentünk megnézni a falu határában kiállított óriás kotrógépet is.
Rendes turista-versenyző módjára visszamentünk az eredményhirdetésre, ahol persze nem termett nekünk babér. Hazafelé sűrű horkolást hallgathattam a kocsiban :)

2011. március 18., péntek

Boldog névnapot!

Boldog névnapot pici fiamnak, édesapámnak és kedvesemnek! És egy lecseszés is jár amiért nem hozzák a meleget :P


2011. március 12., szombat

Barlang

Képzeljétek, csütörtökön a Szemlőhegyi barlangban jártunk a srácokkal! No nem ám olyan kis turistás sétálgatáson, igazi kúszós-mászós túrán! Egy ismerős vitt be minket, három futóhaver jött még, és közel 2 és fél órán át csúsztunk-másztunk-bámuldoztunk. Nagy élmény volt mindenkinek!

Hogy tutira kidögöljenek a gyerkőcök, tömegközlekedtünk oda-vissza (vonat-metró-busz) este tízre haza is értünk :P
Judit ereszkedik a "csúszdán"
Öcsi (leghátul én)
A srácok felfedezőst játszottak egy kisebb üregben

2011. március 5., szombat

Farsangoltunk

Ugye teljesen stílszerű, hogy egy tündér és egy kalóz nyitja meg a műsort? :P

From Farsang_2011


Boszorkány és cowboy kaput tart:
From Farsang_2011


Namégegy:
From Farsang_2011


Pókemberből és királylányból túlkínálat volt, de megfértek egy csárdában

From Farsang_2011


Óvónéni-show is volt - végre helyre került bennem, hogy miért volt tengerpart meg hajó a háttér :)

From Farsang_2011

2011. március 3., csütörtök

Hurrá :/

A srácok két hét nyavalyatörés után, e héten kezdtek újra oviba járni, totál besózva a farsang közeledtétől, erre ma délelőtt csörögnek az oviból, hogy mindkettő lázas.....

2011. február 19., szombat

Új jövevény

Még kedden reggel érkezett ez a kis jószág:

Igazi meglepi állatka volt, ugyanis abban sem voltunk biztosak, hogy vemhes a birka :) A gyerkőcök Kökénynek nevezték el.

Aztaaa!

Ilyen rettentő régen nem írtam ide?!

Nagy izgalmak nem történtek ugyan. Volt egy hét össznépi dögrovás, srácok jól bekaptak valami vírus-baci kombót, lázzal, köhögéssel, taknyolással amit persze nekem is sikerült megszereznem, majd anyuéknak is :(

Mostanra már alakulnak a srácok, de anyuék és én is köhögünk, mint a paci. Öcsinek kért a doki labort, mert folyton újra belázasodott, elég kínzás volt szegénynek, mert nem ivott rendesen, plusz a láz is kiszárította, így alig sikerült kipréselni belőle azt a két üvegcsényi vért :( Nem volt semmi nagyon kirívó az eredményen, bár a fehérvérsejtjei nagyon leharcoltak, nyertünk még egy hetet itthon és egy újabb szúrást csütörtökön....Hurrá....

2011. január 14., péntek

Új blog

A lovas bejegyzések ezentúl új helyre kerülnek, mégpedig IDE

2011. január 10., hétfő

Meggyütt a lú!



Még szombaton, de most bírtam idejutni a hírrel :P Nem volt gond, bár csak estére volt hajlandó bemenni a bokszába, addig inkább kint ácsorgott. Nagy ijedelem se volt még, bírja a kutyák őrjöngését is. Egyelőre még nem ültünk rá, hadd szokja a környezetet előbb.