Egyszer volt egy mezei....

Judit fehér felsőben elöl :



Csalóka a kép, nem ő rajtolt elsőként, de jól mutat :-)   Mondjuk, a testtartása tiszta sprint, a táv meg 1km volt :))))


Van hátulról is, lebegő fázis :




Sajnos, befutókép nem készült :(((  (kicsit morcosan vettem tudomásul, mert egyébként klassz fotókat készítettek, és mindenkit igyekeztek megörökíteni, csak épp a Judit előtt befutó kislányról készült 3darab fotó, meg az utána következőről is kettő, róla meg egy sem :(  Én vagyok a hülye, saját gépet kell vinni....

Az eredmény feledhető, de neki fontos :)  Abszolút 9. , körzeti 5. lett. A legjobb barátnője lett a második (körzeti 1.)

A rendezvény klassz volt, itt lesz a megyei döntő is!

Öregszem...

Judit holnap betölti a nyolcat! Pedig szinte most született, most született az öccse, most kezdte az ovit, stb....Rémes, hogy nőnek ezek a srácok! :-) Szülinapi ajándék lesz a 3D mozi kedden, utána hamburgerezés, csatangolás :) Megrendelte a tortát is nálam, egyet holnapra, egyet szerdára amikor átjön a legjobb barátnője - mindkettő csokis kell legyen :)

Bozót Londonban

Az a szerencse ért - mondtam már, mekkora mázlista vagyok amellett, hogy mekkora lúzer? - hogy édesanyámmal elmehettem Londonba egy hétvégére. Anyu nagyon régóta szeretett volna ellátogatni a ködös Albion fővárosába és egy bizonyos légitársaság és egy bizonyos bank közös akciója keretében ezt most egész gazdaságosan megtehettük. 16-án, pénteken reggel repültünk, viszonylag eseménytelen utunk volt, a felhők feletti örök napsütésben repülve tanakodtunk, vajon esik-e az eső Londonban :) Nem esett, de totál felhőbe burkolózott minden. A reptéri formaságokon átvergődve megkerestük a minibuszjáratot, majd a vasútállomáson a megfelelő vonatot. Első sokk: kúva drága vonatjegy :P
City Thameslink állomásról sétálgatva kezdtük meg a sightseeing túrát:), egy kiadós reggeli után. St Paul székesegyház és minden útba eső látványosság a Tower felé, majd maga a Tower és a nevét viselő híd, közben az elmaradhatatlan fish 'n' chips ebédre. Még egy csomót tekeregtünk mindenfelé,becsekkoltunk a szállásunkra (Paddington állomás közelében), vettünk napijegyet a tömegközlekedésre (7font, nagyon megéri!) és össze-vissza buszozgattunk a legendás piros double-decker járgányokon késő estig. Hullák voltunk mire a hotelba (inkább jobbfajta panzió) értünk :)
Elhatároztam, hogy mindkét reggel futni fogok a városban, így is történt. Felkeltem ötkor (én! hajnali ötkor!), kisettenkedtem, és elindultam amerre szerintem a Hyde Park volt. Némi tekergés után úgy gondoltam, nem jó felé indultam, ezért irányt váltottam (valójában ekkor mentem rosszfelé:P) és hamarosan meg is érkeztem....a Regent's Parkba :) Állatkert, mecset, Madame Tussauds, ilyesmik vannak errefelé és meglepetésemre, egy cuki kis futópálya is :) Elég kicsike, így csak egy tiszteletkört tettem rajta, a parkot viszont bejártam, majd a Baker Street felé(Sherlock Holmes ugyebár!) távozva, csakazértis benéztem a Hyde Park-ba is egy cseppet, de igyekeztem vissza, hogy időben reggelizhessünk és nyakunkba vehessük a várost anyuval.

Egyszerű, de finom és kiadós kontinentális-jellegű reggelit kaptunk, összekaptuk magunkat és nyomás. Sajnos az időjárás nem kooperált, szemerkélt az eső...Köszi, Szent Patrik :( Megnéztük immár világosban is a Trafalgar teret (még kb hatvanszor kezreszteztük a hétvége során :), már készültek a délutáni bulira, a Francia Nyelv Napja alkalmából koncert és francia nyelvű országok bemutatkozása volt. Innen szokványos városnéző séta, Horse Guards Parade, St James park, kincstár, Westminster apátság, Parlament, közben hol esett hol nem, de nem érdekelt :) Átmentünk a London Eye-hoz és kisebb vagyonért, de mentünk egy kört. Sajna, a borult idő és az eső miatt nem volt olyan hangulatos, mint lehetett volna.
Ismét megcsodáltuk az apátságnál kígyózó sort és megállapítottuk, hogy nem fogjuk kivárni, így továbbsétáltunk a Buckingham Palotához. Naná, hogy nem volt őrségváltás :( Baromi éhesek voltunk viszont, ezért viszabuszoztunk a központba, amit igen rosszul tettünk, ugyanis a szombat délután, megfejelve Szent Patrik napjával rengeteg embert csábított a városba és mind pubokban, vendéglőkben sörözgetett, kajált :) Mindenütt legalább egyórás várakozásra számíthattunk, ezért metróra ugrottunk és kicsit odébb leltünk egy kevésbé zsúfolt pubot. Igaz, itt meg rugby meccset néztek, de sebaj :) Van az a mondás, when in Rome, do as the romans do....hát akkor ha Angliában jársz, tégy úgy, mint az angolok :) Ülj be egy pubba, igyál sört, egyél pitét (vagy rántott halat) és szurkolj az angol csapatnak :) Szent Patrik tiszteletére Guinness-t választottam, anyunak meg megkértem a csapost, ajánljon valami jófajta ale-t. Egész jó volt a pite amit választottam, bár a gravy nagyon enyhe ízűre sikerült, kicsit konzerv hangulata volt. Anyu csirkéje viszont igazán finom volt.
Tele hassal feltápászkodtunk és tovább csatangoltunk a városban. Jó kis tömeg volt, pubok tele, a Soho legtöbb utcájában mozdulni alig lehetett. A kínai negyedben annyian voltak...hmmm...mint a kínaiak :D Este még besétáltunk Hyde Parkba, de csak a "fűutca" volt kivilágítva,a kisebb sétautak le is voltak zárva, így nem mászkáltunk sokat.Este nem kellett altató :)
Vasárnap reggel is futással kezdtem a napot, bár képtelen voltam ötkor kipattanni :P Majdnem hat óra volt, mire elindultam, de most legalább azonnal megtaláltam a parkba vezető utat (amúgy kettő percre voltunk a parktól:) és keresztbe-kasul bejártam :) Kensington palota, virágok, szökőkutak, tó itt, tó ott, Albert Hall, és körbe vissza a Speaker's Corner felől. Gyönyörű! Igazából elképesztő volt,hogy milyen tiszta és rendezett a park, a kutyások takarítanak az állataik után, senki nem trappol be a virágosba, nincs firka a kerítésen, szökőkúton, padon, stb. Néhány futóval találkoztam csak, napközben viszont rengetegen futnak, a belvárosban is.
Reggeli után anyuval is a parkot céloztuk meg, mert gyönyörű napos idő volt és amúgy se volt sok időnk már. Kellemes sétát tettünk, közben jól kinéztem a buszt amivel bemegyünk a vasútállomásra, ahonnan a retúrjegyünk szól. No, persze a busz félúton közölte, hogy tovább nem közlekedik...hurrá. Ugrás metróra. Odaérünk, vasútállomás zárva, sehol egy felirat, tájékoztató, sehol egy ember. Nosza, közel van Farringdon, majd ott csak mondanak valami és amúgy is arra megy a vonat. Odaérve döbbenet, az állomás "romokban", munkások hordják a sittet (iit már időben is kezdtünk szarul állni a repülőinduláshoz). Kérdezem az egyik munkást, mondja, hogy a hétvégén estek neki ennek a két állomásnak, sajnálatos, hogy nekem pénteken nem mondta az ember akinél a jegyet vettem....hát kösz :( Mosolyogva hozzáteszi, a King's Cross pályaudvar működik, bár azt is épp átépítik ....Rohanás a buszhoz, ami persze nem jön. Próbálnánk taxit fogni, de egyik se fogad el hitelkártyát vagy eurót, fontunk meg már nincs annyi. (a város amúgy tele volt olan taxikkal akiknél lehetett kártyával fizetni és egyébként is, a kisboltok, múzeumok, jegypénztárak,vendéglők, pubok mind fogadnak el kártyát) Nagysokára megjött a buszunk, elfogadta a vonatjegyünket is, és még oda is ért a pályaudvarra időben. Viszonylag könnyen megtaláltam a vonatunkat is és némi idegeskedéssel, de épp odaértünk a reptérre egy órával a gép indulása előtt (ez azért volt fontos, mert volt egy feladandó csomagunk) Innen már simán ment minden és hazaértünk gond nélkül :)
Csodás kiruccanás volt, nagy köszönettel tartozom anyunak érte! Mondtam már, hogy nekem vannak a legszuperebb szüleim? Akkor most mondom! :D

LOndon csúcs egy város! Imádom! Zsúfolt, rohanó, nyüzsgő, de meglepően rendezett és tiszta, kis tapasztalattal áttekinthető és abszolút szerethető. Most épp az olimpia lázában égnek, mindenütt dolgoznak, építenek, bontanak, átalakítanak, de nem hal be miatta a közlekedés, köszönhetően a mindent behálózó metrónak és vasútnak. A parkok csodásak, az emberek normálisak, a kaja is jó :) Vissza kell még mennem ide! No meg Írországba!

További képek jönnek...

Morc

Olyan jól elterveztem, hogy ma reggel, vidáman, egész a suliig elmegyünk szánkóval, aztán Öcsivel az oviba és ha visszajöttem még rengeteg időm lesz dolgozni, meg a ház körül matatni.

Majdnem sikerült....

Elindultunk szánkóval, de valami csoda folytán minden egyes utcában eltolták a havat,és ahol egy kis réteg maradt ott meg megszórták valami kavicsos-homokos izével, így baromi nehéz volt húzni rajta a szánkót. Ráadásul, boldog-boldogtalan kocsival hordja a kölkét az oviba-suliba, nem győztem lesni, mikor ütnek el minket....ennyi kocsi szerintem nincs is a faluban amennyi elment mellettünk és szívhattuk a bűzét.

Azért igyekeztem nem nagyon morogni, a srácok élvezték a havat meg a szánkózást, nem akartam elrontani az örömüket. Sulinál Juditot leraktuk, Öcsit már könnyű volt húzni, meg volt kedve rohangálni, tolta a szánkót, nem siettünk különösebben, hagytam játszani. Már majdnem az ovinál voltunk, mikor pasi felhív, hogy menjek érte a vasútállomásra, mert nem jött a vonat....Hurrá :/ Mondtam neki, hogy még az oviba se értünk el, pár perc amig lerakom a gyereket, kb 10perc míg felérek haza és kihozom a kocsit (ha indul pöccre) és még vagy 10-15 perc míg odaérek érte. Nem baj, menjek.

Kocsi persze nem indul pöccre, kutyákkal is vitázni kell, út nincs takarítva, csúszik és hóbordás, végre odaérek erre jól le vagyok cseszve, hogy miért vittem el Juditot a suliig, miért nem igyekeztünk reggel jobban és ment a busszal ahogy szokott, miért jöttem ilyen soká, ő majd megfagyott annyit várt, stb. Tökjó..... Végülis csak már este mondtam, hogy megígértem a szánkót a srácoknak, mehetett volna kocsival ha akar, a telefonban pedig értelmesen mondtam, hogy hol tartok, még legalább mennyi idő míg odaérek...van állomás váró, több bolt és benzinkút ahol ácsorgott, de eszébe nem jutott bemenni valahova....és én vagyok a hülye.....

Mire elvittem a suliba meg visszaértem, eltelt a fél délelőtt...a gyereknek meg megígértem, hogy ebéd után elhozom az oviból.

Karácsony.....

is volt :)

Boldog Szülinapot, Öcsi!

Kicsi fiam 5 éves lett!

Családdal úgy sikerült egyeztetni, hogy végül a vasárnapi futónaphoz csaptuk hozzá a szülinapozást.
Éjjeli tortasütés, szülinapi előkészületek és rövid alvás után reggel szüleimmel és egy kölcsöngyerekkel kiegészülve mentünk a futónapra, ahol hamarosan csatlakoztak bátyámék 3 lurkóval. Fiam és a kölcsönlányka futott az ovis futamban, unokaöcsém és lányom is a saját korosztályukban (1700 ill. 1250 métert), bátyám a felnőtt rövid távon (3,4km), végül én a tizesen. A többiek közben a Hétpróbás Gézengúz nevű játékban vettek részt, arcot festtettek no meg szurkoltak. Otthon csatlakozott még egy barátnőm két fiával és közös ebédelésbe csaptunk, majd később megtámadtuk a tortákat.

Ezer éve...

...nem írtam ide semmit.

Na, majd most! :) Zajlik a lét, igazából nincs semmi különös. A nyár végét a gyerekek anyuékkal és az unokatesókkal töltötték, majd iskolakezdés után Öcsi költözött a Nagyihoz (anyósomhoz) két hétre. Annyira nem bántam :)

Jönnek-mennek az iskolás-óvodás hétköznapok,lány továbbra is élvezi a sulit, bár a reggeli kelésnél néha vannak gondok :P Fiam vagány nagycsoportos, vagyis nagy-középsős, mert ugye nálunk csak két csoport van. Elég durva a csoport amúgy, a 21 főből 15 erősen hátrányos helyzetű, romagyerek,nem a legjobb családokból.... Óvónéni még nem adta be a felmondását...

Hét év

A lányka hét éves! Ennek örömére már volt egy kisebb zsúrféle - valójában egyszerű felnőtt találka, csak a csatolt kiskorú részekkel - csütörtökön, aztán tegnap áthívtunk két ovis barátnőt bulizni. Jó kis őrjöngést csaptak a srácok, volt bent ugrálás, kint rohangálás, vizipisztoly-harc és tortaevés :)

Apával majd holnap köszöntjük fel, a közös családi nyári szüli- és névnapozás majd jövő hétvégén a bátyáméknál esedékes.

Billegtek, ballagtak...

Boldog névnapot!

Boldog névnapot pici fiamnak, édesapámnak és kedvesemnek! És egy lecseszés is jár amiért nem hozzák a meleget :P

To all Mums out there!

Kirándultunk

Évi rendes parádi kirándulásunkat ejtettük meg :) Először elrobogtunk Gyöngyösre, ott a gyerkőcökkel felugrottunk a kisvonatra, apa meg elautózott Abasárra, hogy pár palack hegy levét vételezzen egy jól bevált pinyóból.

A kisvonatról Mátrafüreden leszállván a nép túrázni vágyott, ezért elindultunk a tuistaösvények irányába. Én úgy képzeltem, hogy elindulunk a sárgán, aztán valahol majd apa felszed minket, de a piros-zöld előbb jött, így a gyerkőcök mindenáron azon akartak menni :P Hát menjünk, gondoltam, bár tudtam, hogy ennek oda-vissza járat lesz a vége, mert Öcsi nem fogja bírni a Kékesig (8km körül van az út). Lelkesen túrázgattak egy darabig, aztán apával telefonon egyeztettünk és visszaindultunk. Mérsékeltem nézhettek engem hülyének, ugyanis vietnámi papucsban nyomtam a kövek közt :))

Kocsiba huppantunk, Öcsi bekómázott rögtön, és suhantunk Parádra. Igazán meglepődtünk, hogy Csevice kútnál mennyien voltak! Nem is mentünk rögtön a kúthoz, inkább a másik oldalon telepedtünk le a fűben egy kis piknikre és később töltögettük meg a palackjainkat. Épp akkor jött egy német csoport, megkóstolták a vizet, az idősebbek elégedetten ízlelgették és bólogattak, míg a fiatalok fura arcokat vágva mocsárízt emlegettek ;-)

Tettünk még egy sétát Parád központjában és Judit kérésére megtekintettük a kocsimúzeumot is. És persze a fagyizás sem maradhatott el!

Napfényes Itália

Kiscsaládomat tegnap este kaptam vissza, akkor kerültek elő ugyanis az ötnapos itáliai kirándulásból. Aki olvasott már tavaly is, annak elmondhatom, hogy ugyanaz a szervezés, busszal utazás Ca' Savio városába, szállás lakókocsikempingben, hajókirándulás Velencébe, pancsi a tengerben. Tavaly volt vizividámpark is a programban, de idén nem volt igazi kánikula, így helyette Muranoban tekintették meg az üvegfúvás művészetét.

Férj bátor volt és idén mindkét gyerkőcöt magával vitte. Kisfiam meglepően jól bírta a rendkívül hosszú buszozást és a továbbiakban is jól viselkedett (vajon miért mindig máshol és itthon nem?! )

Rettentő büszke magára ugyanis egyedül őt hívták ki, hogy kipróbálhassa az üvegfúvást. Azt mondta, fújt egy lufit :)

Természetesen pár apróságot vásároltak is, nekem egy bögrét választottak a srácok Velencében, Judit egy legyezőt és egy lovas pénztárcát kért, Öcsi pedig egy pici sárga kukásautót és egy olyan hóesős üveggömböt (annakmianeve?) :)

Apa egy kis Lambruscot hurcolt magának (és nekem), no meg bővítette a kagylógyűjteményt néhány igényes darabbal. Ez utóbbiból a gyerkőcök is hoztak egy kisebb szatyornyit :)

Ja, és hoztak valami köhögős-taknyolós bacit is....

Húsvét

Idén nagybátyáméknál húsvétolunk a srácokkal, úgyhogy hétfő estig tuti nem leszek, de lehet, hogy csak kedden jövünk meg.

Pasinak székelykáposzta megfőzve, parasztsonka és tojás szintén megfőzve, kalács megsütve, némi dekoráció elhelyezve. Ezen kívül néhány gyömbéres keksznyúl és tojás is készült, cukormázzal és ehető dekorcukorral díszítve. A répatorta elmaradt, de nem is baj, majd inkább ha itthon leszünk. Kéne venni hozzá marcipánt....vagy csinálni fondant-t....vagy csinálni hamis marcipánt :)

Kellemes húsvétolást!

Boldog névnapot!

Minden mostanság ünneplőnek, különös tekintettel kisfiamra, édesapámra, bátyámra és férjemre! Valamint virtuális vállveregetés minden Sándornak, Józsefnek és Benedeknek a szép tavaszi időért!

Ha már esküvő....

Úgy látszik, most mindenki megmutatja az esküvői képét, úgyhogy én is :P

From Kiscsaládunk/Our family

Tisztességes

Tehát próbálok egy tisztességes bejegyzést alkotni. Kicsit összevissza update lesz így is, de azért igyekszem, és mivel egy kedves baráttól azt tanultam, hogy ne nyafis dolog legyen felül, hát azzal a résszel kezdeném. No persze így ez lesz felül a szó szoros értelmében, de nem ezzel végződik a poszt. Húeztmostdejólelmagyaráztam! :P

Mostanság az önsajnálósabb pillanataimban eszembe jut egy barát korábbi mondata, így hangzott "Én azért nem is leszek jó semmire, mert nem hiszem el, hogy jó lehetek bármire" És ez igaz is. No persze nem rá, hiszen ő - és gondolom már azóta rájött - még sokra hivatott és van is ereje, bátorsága elérni amit akar. Magamra nézve viszont be kell látnom, hogy a fentebbi állítás igaz. Amíg el nem tudjuk hinni, hogy lehet belőlünk valami, addig csak stagnálás lesz és önsajnálat. Persze minél több pofont kap az ember a szárnypróbálgatásai közben, annál nehezebb hinni, de meg kell próbálni. És töretlen hittel csalódni tovább... oké, a vége vicc volt :)

Nyafi és világmegváltás vége. Más:

Hétfőn újabb adagot kellett sütnöm a Bogár-féle citromos muffinból, mert sajnos reggelre elfogyott az utolsó morzsáig és a gyerekem megígérte a papának, hogy hagyunk neki...Így gyorsan összedobtam egy kupaccal hétfőn ami cseppet sem meglepő módon, kedd reggelre szintén elfogyott :)

A témánál maradva, odaát a gasztroblogunkon bedobtam egy körkérdést, remélem akadnak is rá válaszok... Ha nem lesz érdeklődés, nem erőltetem a párbeszédet persze, de ha igen, lenne még pár ilyen "kedvences" kérdésötletem.

Ami a körkérdéseket illeti, két kedvences meme is kering itt mostanság, a filmesről már írtam, bár egyesek azt sem találták kielégítőnek, a zeneiről nem áll szándékomban, mert hasonlóan általános dolgokat írhatnék csak. Ha megpróbálok néhány kedvencet választani, ki kell hagynom sok másikat amiket szintén szeretek. Százas listát meg nem írkálok, bocs. De örömmel olvasom mások választásait!

A tanfolyis új tantárgyunkról is írtam már két sort, projekt-menedzsment a drága, és lassan megvilágosodik számomra, hogy egyáltalán nem olyan nagy szám, mint ahogy beállították. Csak szokás szerint eljátszunk egy csomót azzal amíg megértjük, hosszadalmas szöttyögéssel sk megcsináljuk azt amit egyébként a szoftver két másodperc alatt elvégez helyettünk...

Közben kiderült az is, hogy tanárok betegsége és közlekedési anomáliák miatti óraelmaradások következtében rengeteg hiányosságunk van amit a vizsgákig igencsak pótolni kellene. Nagyon kíváncsi leszek, hogy oldják meg!

Gyerekfronton felmerült a kérdés, hogy mikor menjen a lányka suliba. Mivel júliusi, alapból csak a következő év szeptemberében kezdene, de azért elgondolkoztunk rajta, hogy neki hogy lenne jobb. Még mindig nem döntöttem, de affelé húzok, hogy majd csak 7 évesen. Affelől nincs kétségem, hogy a használatos "teszt" szerint már most iskolaérett, de tudom, hogy az önbizalma csak látszólagos és nagyon sérülékeny, a kudarc azonnal elveszi a kedvét mindentől és nem túl kitartó. Azt gondolom, inkább menjen egy évvel később suliba és akár majd ugorjon egy évet ha annyira jól halad, mint hogy rögtön az elején kudarcélmény érje és szívjunk mind.

Persze az is igaz, hogy ha a rendszer a régi lenne és elég lenne szeptemberig betöltenie a hatot, akkor valószínűleg nem tartanám vissza... Tanulság, pontosabb családtervezés ;-)

Egy kis tegnapi sztori: Suliban voltam délután így apjukkal voltak itthon a kölkök. Öcsi választott a boltban egy doboz Orbit cukorkát, mondom is a pasinak, hogy tegye majd el, ne egye meg a gyerek az egészet egyszerre. Erre este azzal fogad, hogy valami baja van a gyereknek, mert olyan hasmenése volt, hogy csak na. Hát persze, hogy megzabálta az egész doboz cukormentes "cukorkát" és még némi aszalt barackot is hozzá.....

Megint Karácsony...

...és én megint töröm a fejem rajta, hogy miként is kellene a kedvemre formálnom ezt az ünnepet. "Hitem" szerint akár hagyhatnám is a manóba az egészet, de végülis nem utálom, a jézuskázás kivételével nincs semmi gondom egy kis téli napfordulós fenyőünneppel, de valahogy nehezemre esik magamévá tennem mégis. De talán előbb-utóbb kialakul. Egyelőre karácsonyfa, kaja, gyertya, csillagszóró, szolíd ajándékozás és mindez szeretteinkkel, családtagokkal. Kezdetnek annyira nem is rossz :)

Csak ne kérdezné minden második rokon/idegen/akárki a kölkeimtől, hogy "Namithoznektekajézuskahajóklesztek?"

Ha mindenáron szegény Jézuson lovagolunk, akkor elvileg neki vittek a szülinapjára ajándékot, nem?

A másik évi rendes karácsonyi macera, hogy a szüleim neheztelnek amiért nem velük töltjük a szentestét. A férjemmel mindketten azt szoktuk meg gyerekként, hogy a 24-e szük családi körben telik, a szülőkkel, aztán a következő egy-két napban találkozunk a nagyszülőkkel, ráadásul az össznépi ünneplés(mindkét család együtt) nem igazán kivitelezhető, így úgy láttuk jónak ha mi is ugyanazt a rendszert követjük. Eszerint szenteste csak magunk vagyunk, aztán másnap az én szüleimhez megyünk délelőtt, késő délután pedig anyósomhoz ahova ugyanakkor jön a veje és másik unokája is. Rendszerint apánk dolgozik egy vagy több napon az ünnepek között, így még valamelyik nap a gyerekekkel át szoktam libbenni anyuékhoz. De ugye a szenteste....