Sárga csík

A címmel el is árultam a lényeget, lányka szombaton sikerrel levizsgázott, így mostantól egy sárga csíkot viselhet a fehér övön!  Gratu, kislány!

Harcos

Verseny

Lányka szombaton debütált élete első taekwondo versenyén :)

Diákolimpia volt Nagykátán, ráadásul az egyesületünk rendezte a szövetséggel karöltve, így mentünk kora reggel segíteni pakolni. Öcsi is nagyon akart jönni, nem örültem, de végül beleegyeztem és csodák csodája, nem kellett megbánnom :P Egész jól viselkedett.

Versenyzőknek mérlegelés, nekünk pakolás után jó sokáig vártuk, hogy elkezdődhessen végre a verseny. Nagysokára lezajlott a megnyitó, majd további várakozás után sikerült kisorsolniuk az ellenfeleket és elkezdődhettek a mérkőzések. Judit csak délután került sorra, ami furcsa volt, hiszen I. korcsoportos...Addig is szurkoltunk a többieknek, láttunk szép, tiszta küzdelmeket, a kicsik hadakozását és néhány fájdalmas jelenetet is.

Végre sorra került Judit meccse is. Csak ketten voltak lányok ebben a kategóriában, ezzel a kis mázlival mindenképp dobogós lett volna, de az aranyéremre esélye sem volt a nála sokkal tapasztaltabb, zöld öves kislány ellen. Nem féltettem különösebben, és be is igazolódott a sejtésem, bátran és elszántan küzdött. Félidőnél könnyezett picit, de láttam rajta, hogy csak a feszültség és a tehetetlenség miatt (edzésen ennyire nem másztak rá egymásra, mint itt az ellenfele), ivott egy kortyot, bólogatott valamit a Mesternek, aztán valami durva elszánt pofával állt ki ismét a pástra :) Édes volt! Azt hittem legyalogolja a másikat :P

Persze csodák nincsenek, megverték, de szerzett néhány pontot és nem ütötték ki, nem kapott be komolyabb rúgást. És már nem gondolja úgy, hogy neki nem való a versenyzés :D

Este nyolc után értünk haza, de megérte. Sokat tanultunk mindannyian!

Kölök, csak mert cuki =)

Megzabálom, olyan aranyos ahogy koncentrál :)

A Mester meg egy ujjal hajigálja a gyerekemet...és én vigyorogva néztem :P

Ezt a képet Öcsi készítette a nővéréről :)

Andinak

Pasi Andinak :) Mert nem csak izraeli félistenek vannak ugyebár :P

Egye fene, tiéd lehet, engem elég ha tanít :P

Taekwondo

Judit már régóta nyúz, hogy vigyem karatézni, ezért utánanéztünk, milyen lehetőségek vannak a közelben. A szomszéd faluban egy egész sikeres kis egyesület működik, ugyan nem karate, de a gyereknek igazából mindegy. Múlt pénteken mentünk először edzésre, csak Judittal, és rögtön be is álltunk. A Mester kifejezetten örült, hogy én is beálltam, nem sok a felnőtt a csapatban. Judit nagyon pörgött, pláne hogy kiderült, két volt ovistársa és két mostani osztálytársa is jár :-)

Az edzés első felében általános erősítő-nyújtó gyakorlatok voltak, a fekvőtámasz kivételével egész jól ment nekem is, aztán különváltunk kezdő és haladó csoportra. Vicces volt a kezdő csapat, vagy nyolc 6-7éves meg én :) Tanultunk egy-egy ütést, rúgást, hárítást és a gyerekek örömére rúgtunk pontkesztyűre. Az edzés végén beszéltem pár szót a Mesterrel, szóba került a futás is persze :)

Másnap reggel Juditnak volt némi izomláza, de már akkor alig várta a következő edzést. Hétfőn megyünk is! Bár még nem tudom, Öcsi mit fog ott művelni...