A következő címkéjű bejegyzések mutatása: quoteoftheday. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: quoteoftheday. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. február 1., hétfő
Quote of the Day
Success is a journey, not a destination. The doing is often more important than the outcome. Arthur Ashe
2010. január 22., péntek
Quote of the Day - A nap mondása
Do not follow where the path may lead ... Go instead where there is no path and leave a trail.
(olyasmit tesz, hogy Ne az ösvényt kövesd....Menj inkább a járatlan úton és hagyj nyomot)
2009. december 30., szerda
Quote of the Day
New Year's Resolution: To tolerate fools more gladly, provided this does not encourage them to take up more of my time.
2009. december 1., kedd
"Jó szóval oktasd, játszani is engedd..."
Tegnapelőtt éjjel valamelyik ismeretterjesztős adón láttam egy műsort, ami arról szólt, mennyire másképp nőnek föl a mostani gyerekek, mint a korábbi generációk. Egészen konkrétan azt boncolgatták, mennyire meg vannak fosztva a mai gyerekek a szabad játék lehetőségétől és ez vajon milyen módon befolyásolja a fejlődésüket és a későbbi boldogulásukat. Nem kell professzornak lenni, hogy felismerjük, az állandóan ellenőrzött, kalickába zárt gyerek nagy hátránnyal indul a többiekhez képest és elsősorban a társas kapcsolatok és a problémamegoldás terén lehetnek problémái. Nem is a következtetés lepett meg igazán, hanem azok a családok, akiket a műsorban bemutattak. Először egy átlagosnak tűnő család, két kisiskolás lánygyerkőccel, ahol a gyerekeket műholdas követőrendszer segítségével a nap minden pillanatában megfigyelés alatt tartják a szüleik. Reggel a gyerekek első dolga, hogy bekapcsolják a nyomkövetős mobiljukat és úgy indulnak suliba, apuci pedig otthon a számítógépén bármikor ellenőrizheti, merre járnak a lányai. Természetesen ha nagyon elengedem a fantáziámat, el tudom képzelni a dolog előnyét, de számomra a szülő-gyerek kapcsolat, a kölcsönös bizalom ilyetén "gépesítése" valahol rémes és idegen.
A másik tőlem nagyon távoli elveket valló család szintén két lányt nevel akiket egész álló nap egyik különfoglalkozásról a másikra hurcolnak, úgy hogy még leckét írni is csak a kocsiban van idejük. A hétvégéket pedig teljesen kitöltik a meccsek és versenyek, no meg a rengeteg utazás. Szuper dolog ha a szülőknek megvan a lehetőségük, hogy a gyermeküket a neki tetsző, a képességeinek, esetleg hiányosságainak leginkább megfelelő foglalkozásra járassák, de micsoda ötlet betáblázni az év 365 napját, és a gyerek napjának mind a 24 óráját a szülő (megvalósítatlan)álmait kergetve?
Tiszta nosztalgia fogott el amikor a 70-es, 80-as évekből származó felvételeket játszottak be, szabadon játszó, rollerező, bicikliző, kergetőző, mezítláb szaladgáló, fára mászó, birkózó, sarazó, hógolyózó, felfedezősdit, számháborút játszó gyerekekről. szerintem valahol ez a szabadság (vagyis szabadság-érzet) a gyerekkor lényege. Akkor is ha közben a felnőttek világa olyan amilyen, és a "sűrű, sötét erdő" valójában néhány bokor, a "versenypálya" a játszótér ösvénye, a "bunker" pár ócska kartondoboz, a "felfedezésre váró földrész" pedig a kert/park egyik sarka. Mégis, valami földöntúli élmény úgy játszani, hogy nem egy felnőtt irányít, nem fentről jövő szabályok, utasítások alapján kell "játszani", hanem szabadon, egymással egyezkedve, vitázva, próbálkozva, sokszor elbukva és újra felállva(felmászva :) ).
Igen, tudom, a világ olyan amilyen. Veszélyes is. De meg lehet találni a módját, hogy a gyerekek szabadnak és önállónak érezhessék magukat. Szerintem.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! /József Attila/
Uff ;-)
A másik tőlem nagyon távoli elveket valló család szintén két lányt nevel akiket egész álló nap egyik különfoglalkozásról a másikra hurcolnak, úgy hogy még leckét írni is csak a kocsiban van idejük. A hétvégéket pedig teljesen kitöltik a meccsek és versenyek, no meg a rengeteg utazás. Szuper dolog ha a szülőknek megvan a lehetőségük, hogy a gyermeküket a neki tetsző, a képességeinek, esetleg hiányosságainak leginkább megfelelő foglalkozásra járassák, de micsoda ötlet betáblázni az év 365 napját, és a gyerek napjának mind a 24 óráját a szülő (megvalósítatlan)álmait kergetve?
Tiszta nosztalgia fogott el amikor a 70-es, 80-as évekből származó felvételeket játszottak be, szabadon játszó, rollerező, bicikliző, kergetőző, mezítláb szaladgáló, fára mászó, birkózó, sarazó, hógolyózó, felfedezősdit, számháborút játszó gyerekekről. szerintem valahol ez a szabadság (vagyis szabadság-érzet) a gyerekkor lényege. Akkor is ha közben a felnőttek világa olyan amilyen, és a "sűrű, sötét erdő" valójában néhány bokor, a "versenypálya" a játszótér ösvénye, a "bunker" pár ócska kartondoboz, a "felfedezésre váró földrész" pedig a kert/park egyik sarka. Mégis, valami földöntúli élmény úgy játszani, hogy nem egy felnőtt irányít, nem fentről jövő szabályok, utasítások alapján kell "játszani", hanem szabadon, egymással egyezkedve, vitázva, próbálkozva, sokszor elbukva és újra felállva(felmászva :) ).
Igen, tudom, a világ olyan amilyen. Veszélyes is. De meg lehet találni a módját, hogy a gyerekek szabadnak és önállónak érezhessék magukat. Szerintem.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! /József Attila/
Uff ;-)
2009. november 18., szerda
2009. november 11., szerda
Quote of the day
Haha...I've been skimming articles on runnersworld for a friend and came across this precious utterance in a comment to a discussion/debate about high-tech running gadgets:
... As far as GPS , i reserve my right as a man to get lost and not admit it. ...
... As far as GPS , i reserve my right as a man to get lost and not admit it. ...
2009. november 7., szombat
2009. október 26., hétfő
Quote of the day (yes, I'm actually planning to make this a regular post)
"Perhaps the genius of ultrarunning is its supreme lack of utility. It makes
no sense in a world of space ships and supercomputers to run vast distances
on foot. There is no money in it and no fame, frequently not even the
approval of peers. But as poets, apostles and philosophers have insisted
from the dawn of time, there is more to life than logic and common sense.
The ultra runners know this instinctively. And they know something else that
is lost on the sedentary. They understand, perhaps better than anyone, that
the doors to the spirit will swing open with physical effort. In running
such long and taxing distances they answer a call from the deepest realms of
their being -- a call that asks who they are ..."
- David Blaikie
no sense in a world of space ships and supercomputers to run vast distances
on foot. There is no money in it and no fame, frequently not even the
approval of peers. But as poets, apostles and philosophers have insisted
from the dawn of time, there is more to life than logic and common sense.
The ultra runners know this instinctively. And they know something else that
is lost on the sedentary. They understand, perhaps better than anyone, that
the doors to the spirit will swing open with physical effort. In running
such long and taxing distances they answer a call from the deepest realms of
their being -- a call that asks who they are ..."
- David Blaikie
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)