Lányka szombaton debütált élete első taekwondo versenyén :)
Diákolimpia volt Nagykátán, ráadásul az egyesületünk rendezte a szövetséggel karöltve, így mentünk kora reggel segíteni pakolni. Öcsi is nagyon akart jönni, nem örültem, de végül beleegyeztem és csodák csodája, nem kellett megbánnom :P Egész jól viselkedett.
Versenyzőknek mérlegelés, nekünk pakolás után jó sokáig vártuk, hogy elkezdődhessen végre a verseny. Nagysokára lezajlott a megnyitó, majd további várakozás után sikerült kisorsolniuk az ellenfeleket és elkezdődhettek a mérkőzések. Judit csak délután került sorra, ami furcsa volt, hiszen I. korcsoportos...Addig is szurkoltunk a többieknek, láttunk szép, tiszta küzdelmeket, a kicsik hadakozását és néhány fájdalmas jelenetet is.
Végre sorra került Judit meccse is. Csak ketten voltak lányok ebben a kategóriában, ezzel a kis mázlival mindenképp dobogós lett volna, de az aranyéremre esélye sem volt a nála sokkal tapasztaltabb, zöld öves kislány ellen. Nem féltettem különösebben, és be is igazolódott a sejtésem, bátran és elszántan küzdött. Félidőnél könnyezett picit, de láttam rajta, hogy csak a feszültség és a tehetetlenség miatt (edzésen ennyire nem másztak rá egymásra, mint itt az ellenfele), ivott egy kortyot, bólogatott valamit a Mesternek, aztán valami durva elszánt pofával állt ki ismét a pástra :) Édes volt! Azt hittem legyalogolja a másikat :P
Persze csodák nincsenek, megverték, de szerzett néhány pontot és nem ütötték ki, nem kapott be komolyabb rúgást. És már nem gondolja úgy, hogy neki nem való a versenyzés :D
Este nyolc után értünk haza, de megérte. Sokat tanultunk mindannyian!
