Egyszer volt egy mezei....

Judit fehér felsőben elöl :



Csalóka a kép, nem ő rajtolt elsőként, de jól mutat :-)   Mondjuk, a testtartása tiszta sprint, a táv meg 1km volt :))))


Van hátulról is, lebegő fázis :




Sajnos, befutókép nem készült :(((  (kicsit morcosan vettem tudomásul, mert egyébként klassz fotókat készítettek, és mindenkit igyekeztek megörökíteni, csak épp a Judit előtt befutó kislányról készült 3darab fotó, meg az utána következőről is kettő, róla meg egy sem :(  Én vagyok a hülye, saját gépet kell vinni....

Az eredmény feledhető, de neki fontos :)  Abszolút 9. , körzeti 5. lett. A legjobb barátnője lett a második (körzeti 1.)

A rendezvény klassz volt, itt lesz a megyei döntő is!

Kaja

Na, mesélek kicsit :-) 

Régóta (nagyon régóta) fel-felmerül nálam, hogy le kéne dobni pár kilót (nem az erkélyről...), de egy-két napos fellángolásokon túl sose jutottam, pedig tudom, hogy a kaja visszafogásával máris érhetnék el változást. Nagyon utálom azonban a kizárásos diétákat, én mindenevő vagyok és slussz, valamint baromira nem jön be az, hogy este ne egyek, mert olyankor van együtt a család, főzök vacsit és nem mellesleg, szeretek a családommal vacsorázni (és nem két kekszet vagy egy fél almát....)

Időközben, bár nem követtem egyiket se, de olvasgattam sokféle diétáról, étkezési programról, elvekről, fiziológiáról....volt, ami egyáltalán nem fogott meg, volt amin elkerekedett a szemem és olyan is, amit használhatónak és hihetőnek ítéltem. Ez utóbbiból a legvonzóbb a WD (Warriors' Diet - Harcosok étrendje) volt és nem a neve miatt :P 

Le van írva sok helyen, nem pazarolnám itt rá a helyet és a szót, de röviden, böjtöléses-jellegű étrend, hosszabb kajaszünetes (kevés kajás) szakaszt követ egy rövid kajálós. A miértje abszolút hihető, az életmódomhoz szuperül illeszthető, így elhatároztam, teszek egy próbát. Még csak 10napja játszom ezt, úgyhogy komoly következtetéseket nem vonnék le, de ami biztos, nagyon jól érzem magam, nem került semmilyen fáradtságba vagy nehézségbe betartani, nem "éhezem" (tehát nem vagyok folyton éhes) és vacsira - kis túlzással - azt ehetek amit akarok, cseppet sem érzem azt, hogy megvonnék magamtól bármit is. 

Centit, mérleget nem néztem, de ami érezhető enélkül is, hogy napközben könnyebbnek, frissebbnek érzem magam, nincs "kajakóma" ebéd után (mert nincs ebéd se:P ) , emellett bírom az edzést is (bár hosszút nem futottam mostanság), a délutáni TKD edzésen tökéletesen bírtam a pörgést. 

Az átállás egyik napról a másikra történt és legnagyobb meglepetésemre, nem okozott nehézséget. Reggel ugyan fura volt, hogy nem tervezem már az ébresztő csörgésekor a reggelit, és nem csipegetek a gyermek uzsonnájának készítése közben, de simán elvoltam a pohár vízzel vagy teával (az elmúlt két napban ittam kávét, kevéske mézzel, tejjel, de csak mert kívántam az ízét). Délelőtt víz, tea, egy-egy alma, répa, narancs, uborka, mikor épp mi volt kéznél, de igazából ebből se sok, egy-két darab. Délután ugyanez, szintén nem sok, aztán este vacsira amit egyébként is evett a család, max ha süti is volt akkor abból nem ettem vagy csak picit. A szerdai edzés előtt voltam kissé éhes, akkor ettem pár szelet sajtot az almához és tökéletesen elég volt.


Eddig 10 nap telt el ezzel a táplálkozással, kíváncsi vagyok, hosszabb távon milyen tapasztalatokat szerzek és vajon fogyok-e ezzel az étrenddel. A fogyás csak mellékes, igazából egészséges akarok lenni és jól érezni magam a bőrömben, de a sportjaimhoz és az egómnak is kéne az a néhány centi/kiló mínusz. Ami fontos, hogy ezt nem érzem fogyókúrának (mert nem is az), egy abszolút hosszútávon működőképes, fenntartható életmód, tehát ha beválik, akkor akármeddig folytathatom. A fogyás érdekében, igyekszem este sem csak szénhidráthegyeket betermelni, de nem korlátozom magam nagyon. Egyelőre az a furcsa, hogy a módszert követők nagy esti lakomákról számolnak be, én viszont nem igazán ettem többet vacsira mint korábban. Talán ha többet edzek akkor ez is változni fog.

Majd szólok, hogy alakulok :-) És persze azt sem hallgatom el, ha netán mégse jön be hosszabb távon. 


Itt egy írás az étrendről, linkekkel.

Sárga csík

A címmel el is árultam a lényeget, lányka szombaton sikerrel levizsgázott, így mostantól egy sárga csíkot viselhet a fehér övön!  Gratu, kislány!

Harcos

Verseny

Lányka szombaton debütált élete első taekwondo versenyén :)

Diákolimpia volt Nagykátán, ráadásul az egyesületünk rendezte a szövetséggel karöltve, így mentünk kora reggel segíteni pakolni. Öcsi is nagyon akart jönni, nem örültem, de végül beleegyeztem és csodák csodája, nem kellett megbánnom :P Egész jól viselkedett.

Versenyzőknek mérlegelés, nekünk pakolás után jó sokáig vártuk, hogy elkezdődhessen végre a verseny. Nagysokára lezajlott a megnyitó, majd további várakozás után sikerült kisorsolniuk az ellenfeleket és elkezdődhettek a mérkőzések. Judit csak délután került sorra, ami furcsa volt, hiszen I. korcsoportos...Addig is szurkoltunk a többieknek, láttunk szép, tiszta küzdelmeket, a kicsik hadakozását és néhány fájdalmas jelenetet is.

Végre sorra került Judit meccse is. Csak ketten voltak lányok ebben a kategóriában, ezzel a kis mázlival mindenképp dobogós lett volna, de az aranyéremre esélye sem volt a nála sokkal tapasztaltabb, zöld öves kislány ellen. Nem féltettem különösebben, és be is igazolódott a sejtésem, bátran és elszántan küzdött. Félidőnél könnyezett picit, de láttam rajta, hogy csak a feszültség és a tehetetlenség miatt (edzésen ennyire nem másztak rá egymásra, mint itt az ellenfele), ivott egy kortyot, bólogatott valamit a Mesternek, aztán valami durva elszánt pofával állt ki ismét a pástra :) Édes volt! Azt hittem legyalogolja a másikat :P

Persze csodák nincsenek, megverték, de szerzett néhány pontot és nem ütötték ki, nem kapott be komolyabb rúgást. És már nem gondolja úgy, hogy neki nem való a versenyzés :D

Este nyolc után értünk haza, de megérte. Sokat tanultunk mindannyian!

Kölök, csak mert cuki =)

Megzabálom, olyan aranyos ahogy koncentrál :)

A Mester meg egy ujjal hajigálja a gyerekemet...és én vigyorogva néztem :P

Ezt a képet Öcsi készítette a nővéréről :)

Andinak

Pasi Andinak :) Mert nem csak izraeli félistenek vannak ugyebár :P

Egye fene, tiéd lehet, engem elég ha tanít :P

Gratu!

Kalandpark

Egy ideje ígérgetem a srácaimnak, hogy elmegyünk egy mostanság igen népszerű kalandparkba, de részben a távolság, részben az árak miatt (no meg a fiam még csak öt éves) eddig nem mentünk. Aztán a kistérségi újságban olvastam, hogy nyílt egy ilyen létesítmény a közelben, Monor határában. Mára amúgy is valamilyen gyerkőcös-szabadtéri programot terveztünk, feltettem hát a kérdést a srácoknak, jászberényi állatkert avgy kalandpark. Utóbbit választották (gondolom, mert állatkertben épp a múlt hétvégén voltak a szüleimmel, mert amúgy azzal is nyúztak egy ideje :P )

Reggel nagynehezen összeszedelőzködtünk, elláttuk a jószágot, majd nekiindultunk. Odafelé a vadregényesebb útvonalat választottam, hadd gyönyörködjünk a természet szineiben. Úri-Gomba-Monor, pocsék minőségű, kanyargós, de szép út. Monoron sikerült rögtön a jó irányba kanyarodnom és már oda is találtunk a körforgalom után a 4-es útról párszáz méteren elérhető Nádas Pihenőpark létesítményhez.

Tágas parkoló és igényes épülettömb látszott rögtön, majd kikászálódva a járműből, szemügyre vehettük a nagyon igényesen kialakított horgásztavat, mellette mesterséges dombon létesült játszóterecskét, ahonnan láthatóvá vált a tó túloldalán található kalandpálya is. A játszótér használata ingyenes, tipikus fajátékok, mászókák, libikóka, hinták és a gyerkőceim nagy kedvence, drótkötél csúszda! Röpke órányit csúszkáltak rajta megállás nélkül :)

Amikor már kellőképp kivörösödött a tenyerük, elsétáltunk a kalandpályához. A felnőttek számára kialakított pálya elég komoly, jó magasan kifeszített drótkötelek, rajtuk a legkülönfélébb "kínzószeközökkel", úgymint többféle lengő "mocsárjárás" feladat, kötélhágcsók, függeszkedők. A legdurvább így ránézésre, a drótkötélről lógó függőleges rönkök, melyeken falmászó fogások vannak, ezeken kapaszkodva kellene a 7 vagy 8 külön-külön lengő rönkön végigmászni. Tériszonyos vendégeknek külön csemege a tó fölött átívelő drótkötél csúszka :) Felszerelés adnak, természetesen. Ez a nagypálya 140cm magasság felett használható, első óráért 2000-et kérnek, hosszabbítás lehetséges. A gyerekpálya viszont csalódás volt, túlságosan egyszerűek a feladatok, nagyon alacsonyan van, semmi adrenalinbomba :) legalábbis az én gyerekeim kb 5 perc alatt körbementek rajta, ami egy óráért 1000 forintért nem az igazi :-/ Javasolnám a tulajdonosnak, hogy bővítse ki a gyerekpályát a felnőttekéhez hasonló feladatokkal, csak alacsonyan elhelyezve, mert a jelen felállásban túl nagy a kontraszt, átlagos ügyességű, de még nem tizenéves/140magas gyerekeknek egyik pálya sem megfelelő. Mi még visszamentünk a játszótérre a csúszka miatt - további bő félóra folyamatos csúszásra (és még mindig nem vízhólyagos a tenyerük...nem értem :P )

A területen van még "állatsimogató" vagyis egyszerűen két kecske, két csacsi és két láma akiket lehet simizni :) Megtettük!

Nyáron fürödni, röpizni is lehet, és a kiírás szerint gyerek jet-ski is bérelhető és pónilovaglás is szerepel a kínálatban.A horgászatról nem tudok nyilatkozni, egyike az engem cseppet sem érdeklő tevékenységeknek. Mindenesetre a tó szép és van benne hal - láttuk, hogy fogtak :)

Az étterem szép, árakban nem vagyok igazán képben, mindenesetre egy jó nagy sonkás-kukoricás pizza 1190 volt, akárcsak a hatalmas tányér Cézár saláta, 100%-os narancslé 120/dl - tessék eldönteni, mennyire drága :)

Hazafelé az ifjúság szinkronhorkolásban versenyzett :)

Boldog Szülinapot, Öcsi!

Kicsi fiam 5 éves lett!

Családdal úgy sikerült egyeztetni, hogy végül a vasárnapi futónaphoz csaptuk hozzá a szülinapozást.
Éjjeli tortasütés, szülinapi előkészületek és rövid alvás után reggel szüleimmel és egy kölcsöngyerekkel kiegészülve mentünk a futónapra, ahol hamarosan csatlakoztak bátyámék 3 lurkóval. Fiam és a kölcsönlányka futott az ovis futamban, unokaöcsém és lányom is a saját korosztályukban (1700 ill. 1250 métert), bátyám a felnőtt rövid távon (3,4km), végül én a tizesen. A többiek közben a Hétpróbás Gézengúz nevű játékban vettek részt, arcot festtettek no meg szurkoltak. Otthon csatlakozott még egy barátnőm két fiával és közös ebédelésbe csaptunk, majd később megtámadtuk a tortákat.

Taekwondo

Judit már régóta nyúz, hogy vigyem karatézni, ezért utánanéztünk, milyen lehetőségek vannak a közelben. A szomszéd faluban egy egész sikeres kis egyesület működik, ugyan nem karate, de a gyereknek igazából mindegy. Múlt pénteken mentünk először edzésre, csak Judittal, és rögtön be is álltunk. A Mester kifejezetten örült, hogy én is beálltam, nem sok a felnőtt a csapatban. Judit nagyon pörgött, pláne hogy kiderült, két volt ovistársa és két mostani osztálytársa is jár :-)

Az edzés első felében általános erősítő-nyújtó gyakorlatok voltak, a fekvőtámasz kivételével egész jól ment nekem is, aztán különváltunk kezdő és haladó csoportra. Vicces volt a kezdő csapat, vagy nyolc 6-7éves meg én :) Tanultunk egy-egy ütést, rúgást, hárítást és a gyerekek örömére rúgtunk pontkesztyűre. Az edzés végén beszéltem pár szót a Mesterrel, szóba került a futás is persze :)

Másnap reggel Juditnak volt némi izomláza, de már akkor alig várta a következő edzést. Hétfőn megyünk is! Bár még nem tudom, Öcsi mit fog ott művelni...

Kölöktúra

Apánk iskolai kirándulásra utazott, nélkülünk, így kerestünk magunknak más szórakozást :) Rózsaszentmártonba mentünk, az Ébredő természet címmel rendezett TT-re. Ugyan lett volna itt a közelben is túra, de az egyrészt brutál sík és nem túl izgi, másrészt a rövidebb táv is hosszú még a srácoknak.

Autóval közelítettük meg a helyszínt, viszonylag könnyen ment, majd gyors nevezés után nekiindultunk az ovis futam 5km körüli távjának, Judit, Öcsi, Anya és Okker kutya. Egy hosszú egyenes úton kellett felmennünk a pincesorig,majd az első ellenőrzőponton egy kis feladványt oldottak meg a srácok. Kissé hülyén tették fel a kérdést amivel félrevezették a gyerkőcöket, így nem lett 100%-os a megoldásuk, sebaj. Kaptunk cuki matricát a lapunkra és huss! A pincesoron, majd bozótos részen haladtunk tovább, rengeteg vadcsapást keresztezve és egy kisebb vízmosásnál sárban cuppogva. A második pont is hamar eljött, itt egy matricás kirakót kellett összerakni - Oroszlánkirályt választottunk :) Az ellenőrzőpont után nem sokkal etetőpontot találtunk ahol valami műízű üdítők ellenpontjaként, remek hagymás-zsíros, lekváros, illetve nutellás kenyeret fogyaszthattunk. Kisfiamnak annyira ízlett az utóbbi, hogy még elindulás után is visszaszaladt még egy szeletért :) Kiskutyánk gondoskodott az éppen ott tartózkodó túrázók szórakoztatásáról, felszedett egy megmaradt kenyérdarabot és gondosan elásta a szántás szélébe :) Én nem voltam különösebben éhes, csak azért ettem egy kenyeret, mert olyan guszta volt, gondoltam, majd a célban. Innen a szántóföld szélén haladtunk tovább. Jó nagy zuhé lehetett korábban, mert komoly vízátfolyások, kimosott árkok látszottak és a talaj is elég sáros volt. A szél egyre durvábban fújt, sűrűn morogtam magammal, hogy miért hagytam a kocsiban a széldzsekimet. Patakugrás után meg is leltük a harmadik, egyben utolsó, pontot ahol ismét egy fejtörő várta a gyerekeket. Évszakokhoz kellett párosítaniuk jellemző képeket, egész könnyen meg is oldották a feladatot és mehettünk tovább. Innen már nagyon közel volt a cél, de azért lánykám még az utolsó vizes-sáros részen dobott egy seggest :) A művelődési házban leadtuk a papírunkat, átvettük a díjazást (emléklap, kitűző, nápolyi falat), tudomásul vettük, hogy kaja nincs és elsétáltunk a bányászati múzeumhoz. Klassz kis kiállítást láthattunk, régi dokumentumokat, eszközöket, szerszámokat, gépmaketteket, és ami a legklasszabbnak bizonyult: az udvarban egy igazi mozdonyt hozzákapcsolt csillékkel! Mire félig elfagytam a szélben szerencsére a srácok is hajlandók voltak otthagyni a szerelvényt, így - mivel az eredményhirdetésre még várni kellett - átvonultunk a játszótérre. Itt extra szolgáltatásként megtekinthettük ahogy egy nagy teherautóról betongyűrűket emelnek le daru segítségével. Mivel az eredményhirdetésnek még híre-hamva sem volt, elmentünk megnézni a falu határában kiállított óriás kotrógépet is.

Rendes turista-versenyző módjára visszamentünk az eredményhirdetésre, ahol persze nem termett nekünk babér. Hazafelé sűrű horkolást hallgathattam a kocsiban :)

Barlang

Képzeljétek, csütörtökön a Szemlőhegyi barlangban jártunk a srácokkal! No nem ám olyan kis turistás sétálgatáson, igazi kúszós-mászós túrán! Egy ismerős vitt be minket, három futóhaver jött még, és közel 2 és fél órán át csúsztunk-másztunk-bámuldoztunk. Nagy élmény volt mindenkinek!

Hogy tutira kidögöljenek a gyerkőcök, tömegközlekedtünk oda-vissza (vonat-metró-busz) este tízre haza is értünk :P

Judit ereszkedik a "csúszdán"

Öcsi (leghátul én)

A srácok felfedezőst játszottak egy kisebb üregben

Hó-hahó!

Tegnap kimentünk a skacokkal szánkózni az erdőbe, persze jó messzire ahol a dombocskák vannak. A vastag porhóban persze besüppedt a szánkó és rohadtul nem csúszott, folyománya, hogy kilométereken át (szó szerint!) vonszolhattam kicsiny utódaimat úgy mintha a totál száraz földön cibáltam volna a szánkót....Kölcsönvettem a sarki utazók ötletét és derekamra kötöttem a szánkókötelét, így valamelyest könnyebb volt, de szétizzadtam és hulla fáradt voltam mire hazaértünk. Kettő és egynegyed óra szánkóhúzás volt.... (gondolkodtam, hogy erősítő edzésnek vagy szánkózásnak írjam-e be az edzésnaplóba :)))

Lósztori

Hogy menjünk, édes gazdám? Mint a szél vagy mint a gondolat?

Tehát ló. Egyesek blogbejegyzést óhajtottak lovaskalandjaimról és egy ilyen kedves unszolásnak nem lehet ellenállni, ugyebár, így irkálok, bár olyan nagy események nem történtek eddig. De vannak új fotók, alant.

Jázmin szerszáma elég viseltes, így férjjel szerdán elmentünk lóholmi-shoppingolásra, no de csak szolídan, mert drága mulatság minden kacat, főleg miután már egy kisebb vagyont kiperkáltunk a pacira :) Vettünk új vakarókat, kötőféket és egy csikókantárt, zablástul. Nem a dizájn a lényeg, de ha már homár (nem, ló) legyen szép, ezért választottam egy csini barna-bézs-kék színkompozícióban pompázó kötőféket és vezetőszárat az óccóbb kategóriából. Ilyet:

Pasinak persze ez túl csicsa/komplikált volt, ezért elhoztunk egy egészen minimalista kiképzésű natúr feketét is.

Kantárból választék van bőven, néhány ezrestől a csillagos égig, sőt a napocskáig, nekünk ebből is megfelelt egy egyszerűbb, de azért amiben valami anyag is van. Az egészen olcsók nem is tudom, mi a manóból voltak, mert se ránézésre, se tapintásra, se szagra nem volt közük a bőrhöz... Zabla rézből, mert ahhoz volt szoktatva, csak kisebb az eddiginél, mert az ki is kopott és amúgy is túl nagy volt a lóhoz.

Ilyen:

Ennyit a cuccról. Tegnap férjjel, ma barátnővel mentünk ki Jázminhoz. Tegnap ugróedzést tartottak a pályán, így meghúztam magam, nem randalíroztunk :) Ma viszont egyedül lehettünk, nem kellett másokra figyelni. Szilvi lovagolt előbb, szépen ment neki a csaj, nem volt gond. Teljesen oda meg vissza volt tőle, hogy milyen jól irányítható és milyen egyenletes ütemben vágtázik :)

Ilyen cépen suhantak:

Aztán Szilvi leszállt én pedig könnyed mozdulattal felugrottam a lóra halkan nyögve feltuszkoltam magam a nyeregbe :) Számítottam rá, hogy esetleg nem fog olyan könnyen engedelmeskedni így Szilvi után, mert ő valamivel jobban lovagol+nehezebb is pár kilóval, de alaptalan volt az aggodalmam, rögtön vette a segítségeket és gyönyörűen reagált.

Sétáltunk:

Ügettünk:

Galoppoztunk:

Jóóóóó volt! :) A végefelé felhúztam a kengyeleket és nélkülük is ügettem picit. A tanügetés elég szarul ment, maradtam könnyű ügetésben inkább, az ment :) Aztán lenyergeltem, rajtahagytam az izzasztót, mert meg volt izzadva nagyon, takarót meg elfelejtettem vinni, és visszaszálltam "majdnem szőrén" lesétálni. Nagyon klassz volt, mint mindig. Picinyke izgalomról a szomszédos díjlovas négyszögben dolgozó sporttárs gondoskodott (persze nem az ő hibája), épp akkor figyelmeztette egy apró pálcasuhintással a lovát amikor egyvonalba kerültünk és Jázmin legalább annyira el volt bambulva, mint én, így igencsak meglepte a látóterében feltűnő pálca, no meg a hangja. Nem ijedős különösebben, így csak egy picit ugrott meg oldalra amit még bambán is tudtam követni. Ne csak autót és kerékpárt, lovat is figyelmesen vezessünk :)

A zablát legközelebbre kicserélem, mert ugyan elmenne ez a ló egy fadarabbal is valószínűleg, de nagyon gáz, hogy lóg ki a szájából az a vacak. A cél persze, hogy szinte odadobott szárral is menjen(és meg is álljon :P ) majd, idővel.

Vannak terveim erre a pár hétre amíg még a lovardában lakik a paci, kihasználva a sok ugrórudat, szeretnék kicsit járóiskolázni vele, illetve párszor kimenni terepre valamelyik oktatóval.

Sajnálom, ha túl sok izgalommal nem tudtam szolgálni, remélem a képek kárpótolnak :)

Folyt. köv.

Equitare necesse est....

Tehát ló. Aki az edzésnaplómba tévedt már láthatta, lovassporttal bővült a paletta. Igazából nem teljesen újdonság ez nekem, mindig is vonzott a ló, a lovaglás, de valahogy csak tizenéveim végén jutottam ki egy lovardába és kezdtem lovagolgatni. Kis magánlovarda volt, többé-kevésbé kezes állatkákkal, de családias, egyszerű hely ahol nem futószalagon mentek a lovasok, volt idő lepucolni, vezetgetni, simizni, répázni, fel és leszerszámozni a lovakat saját magunknak. Aztán ők elköltöztek, majd mi is, eltávolodtunk, jöttek a gyerkőcök, a lovaglás drága sport is, stb, stb, lényeg, hogy évekig max láttam lovat, de nem ültem rajtuk .)

Most viszont nagy fába vágtuk a fejszénket és beteljesítve régi álmunkat, vettünk egy lovat! Hálával tartozom az embörömnek, hiszen valójában ő dolgozott meg az áráért, de az igazi hála a szüleimet illeti, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ilyen úri huncutságokra költsünk és ne a lakáshitel vigye el a pénzünket. Úgyhogy, köszi mama, bár még nem tudsz róla :)

Tehát ló. Egy tízéves keverék(nóniusz-magyar félvér-angol telivér) kanca, Jázmin. Egy tulajdonosa volt aki csikókora óta lovagolta, illetve a lovardában pár kezdőt lovagoltattak rajta, de nem életunt, abszolút jóindulatú, nem ijedősebb, mint a lovak alapból, barátságos, egészséges. Fontos volt, hogy nyugodt, barátságos, belovagolt állat legyen, hiszen nem vagyunk profi lovasok és ráadásul a gyerekek is fogják lovagolni, egy tüzes csődörcsikó meg mégse való ovisok alá :))) Pónit sem akartunk, egyrészt mert nagyon agyasak tudnak lenni, másrészt mert ha már lóra költünk akkor tudjuk mindannyian lovagolni.

A gyerekek még nem tudnak róla, meglepi lesz :) Egyelőre még a lovardában marad, legeltetős félrideg tartásban, addig előkészítjük itthon a terepet, kijárunk hozzá amikor tudunk, aztán még karácsony előtt szeretnénk hazahozni. Nagyon várom, mit szól majd a lányom. Köztudottan lóbolond, nem telik el úgy nap, hogy ne játszana valami lovasat vagy ne emlegetné, hogy mennyire szeret lovagolni és időnként felsóhajt, hogy de szép lenne egy saját paci! Hát szép is :)

Szecsői Futónap

A gyerkőcök már rettentően várták ezt a napot, az oviban már rég beneveztek az ovis futamra, elterveztük, hogy bringával közelítjük meg a rajtot (3km talán), erre vasárnapra virradóra egész éjjel szakadt az eső (előtte délután persze szikrázó napsütés...). Gyors elhatároztam, hogy leautózunk inkább, csomagtartóba benyomtam a bringákat, megreggeliztünk és huss. A versenyközponttól párszáz méterre hagytuk a kocsit, onnan kerekeztek a kölkök, nagy boldogan a szitáló esőben, mögöttük egy kissé morcos anyukával (Eső monnyon le!)

Az ovis futamokon hamar túl is estünk, Judit tizenvalahanyadik lett a lányok közt, de igazából annak örült, hogy a legjobb barátnője első lett :) Öcsi a fiúfutamban Andi óvónénivel a sereghajtók közt kocogott, de nagyon élvezte. Minden gyerkőc két gombóc fagyit kapott a cukrászda jóvoltából, plusz egy kisdobozos gyümölcslét és egy kis nápolyit. Be is termelték sitty-sutty :)

Téblábolás közben rájöttünk, hogy van arcfestés, amiből persze a srácaim sem maradhattak ki.

Közben sikerült összefutnom egy kedves futóismerőssel, próbáltunk dumálni kicsit, de a két gyerkőc háromfelé próbált cibálni és még a bringákra is próbáltam figyelni, így szegény Zolival elég szakadozott társalgást produkáltunk :) De neki amúgy is mennie kellett átöltözni a versenyre.

Futóversenyt nézni és szurkolni a gyerkőcök már nem nagyon akartak, nyeregbe pattantak inkább és egy amúgy is lezárt útszakaszon tekergéltek egy csomót, néha odakiáltva a felnőtt mezőnynek egy Hajrá!-t, majd felfedezték, hogy kezdődik a Hétpróbás Gézengúz elnevezésű ügyességi játék, így bevonultunk a HK udvarába játszani. Judit nagyon lelkes és türelmes volt, végigvárta a sorát mindegyik állomásnál és végigcsinálta a hét próbát, Öcsi viszont a harmadik után megunta (főleg a várakozást). Volt célbadobás, mocsárjárás, gólyaláb és hasonlók. A teljesítésért járó ajándékra még várni kellett, így mentünk még bringázni.

Közben lezajlott a nyílt 3,5km-es verseny, röptében gratuláltunk Zolinak és fiam begyűjtött tőle némi édességet (minek is neki a csoki, majd visszapótolja a kalóriákat a sörváltón :P ). Még bringa.

A nyílt 10km-es futam rajtját láttam jó messziről :P, majd további kerékpározó gyerek- kísérgetés közben volt szerencsém látni a mezőny egy részét körönként elhaladni.

Megláttuk, hogy több gyerek is jön a HK irányából labdával a kezében, Judit elszaladt kivizsgálni az ügyet és kiderült, hogy a Hétpróbások ajándékait osztják. Vissza is szaladt gyorsan a kis igazolólapjával és büszkén hozta a gumilabdát és a fagylaltot, nápolyit. Öcsi igencsak elkeseredett, hogy ő nem kap ajándékot mert nem csinálta végig a feladatokat, de aztán megnyugodott, mert aki részt vett, mind kapott fagyit :) (fejenként 4gombócnál tartunk)

Ekkor úgy gondoltam, eléggé elfáradtak, indulhatunk haza, el is indultunk a kocsi felé, de Öcsi mondogatta, hogy ő még futni szeretett volna. Eszembe jutott, hogy van családi futás, csak nem terveztem, mert nem gondoltam, hogy akkor még ott leszünk. No feldobtam az ötletet és persze boldogan támogatták :) Sprinteltem egyet az autóhoz lerakni a hátizsákot, nyeremény labdát, esernyőt, stb, aztán visszarobogtunk benevezni. Zolival ismét összefutottunk, ők már a sörváltó-csapatot szervezték, csodálkozott, hiszen előtte már elköszöntem egyszer :P Tökjót futott, szenior dobogós lett mindkét távon és abszolútban sem kellett szégyenkeznie!

Nem sok család futott a váltón és azok is nagyobb gyerekekkel, így Öcsivel az előkelő utolsó helyet szereztük meg, de sebaj, mindenki kapott fagyit és nápolyit :)

Így végül elégedetten távozhattunk, a sörváltót már nem vártuk meg.

Gyerekenként 6gombóc fagyi, számtalan nápolyi, csoki, 1nyeremény labda, 1lufi és nagy-nagy élmény :) Köszi a szervezőknek, jövünk jövőre is!

És tényleg

Most már bizton kijelenthetem, a lány TUD kerékpározni! Elindul, lassan is megy, gyorsan is megy, füvön is, homokban is, fékez, kormányoz, egyenes vonalon halad, stb. Jupíííí!

Már csak a fiamnak kéne őt követnie.....

Bringázunk!

Éééés...ez is eljött! Judit megtanult bringázni!

Sülysápi Futónap

Vasárnap kilátogattunk a futónapra és nem bántuk meg :) Most új helyszínen, az általános iskolánál rendezték ami nagyon klassznak bizonyult. A füves focipálya jobban is illeszkedik egy ilyen eseményhez, mint a korábbi mini park, ráadásul van egy szuper játszótér is.

Reggel az ovis futammal kezdtek ahol természetesen mindkét gyerkőcöm futott. Egy 310méteres kört kellett szaladniuk a füves pálya körül, utána pedig kaptak egy kisdobozos üdítőt és egy szép piros almát (jé, végre valahol nem édesség a jutalom!)

Ezután sorba jöttek az egyes gyerekfutamok, korosztályonként, majd a három hosszabb táv, 3,7km, 10km és félmaraton. Anyuék vigyáztak a srácokra amíg futottam és sajnos leszavazták a félmaratont, így beneveztem a két rövidebbre. Kedves futós-túrázó ismerőssel kocogtam a rövidet mezítláb, látványosak voltunk: ő babakocsit tolva én cipőtlenül :P Két kört kellett futni a környező utcákon kijelölt pályán, mindkét alkalommal a focipályán is körbefutva ahol Judit lelkesen csatlakozott hozzám. Egész ügyes ez a gyerek!

A tizesre azért visszavettem a lábbelit :) A mezőny még a félmaratonistákkal kiegészülve is igen szolíd volt, így nem okozott nagy meglepit, hogy meglehetősen laza futással a korosztályomban másodikként, a nők között ötödikként értem célba. Nem vittem órát, de érzésre épp hatoson belül volt az átlag. Nem vártuk meg az eredményhirdetést, így nem tudom, mit is nyertem a tapasztalaton és az élményen kívül, de beszéltem az egyik szervezővel és majd átveszem valamikor.

Amíg én futottam, a gyerkőcök játszótereztek, illetve a Hétpróbás Gézengúz nevű ügyességi játékon vettek részt ahol különféle feladatokat kellett teljesíteni (célbadobás, mocsárjárás, stb) és így lehetett elnyerni a játék nevében szereplő becses címet, no és egy klassz gumilabdát :)