Judit már régóta nyúz, hogy vigyem karatézni, ezért utánanéztünk, milyen lehetőségek vannak a közelben. A szomszéd faluban egy egész sikeres kis egyesület működik, ugyan nem karate, de a gyereknek igazából mindegy. Múlt pénteken mentünk először edzésre, csak Judittal, és rögtön be is álltunk. A Mester kifejezetten örült, hogy én is beálltam, nem sok a felnőtt a csapatban. Judit nagyon pörgött, pláne hogy kiderült, két volt ovistársa és két mostani osztálytársa is jár :-)
Az edzés első felében általános erősítő-nyújtó gyakorlatok voltak, a fekvőtámasz kivételével egész jól ment nekem is, aztán különváltunk kezdő és haladó csoportra. Vicces volt a kezdő csapat, vagy nyolc 6-7éves meg én :) Tanultunk egy-egy ütést, rúgást, hárítást és a gyerekek örömére rúgtunk pontkesztyűre. Az edzés végén beszéltem pár szót a Mesterrel, szóba került a futás is persze :)
Másnap reggel Juditnak volt némi izomláza, de már akkor alig várta a következő edzést. Hétfőn megyünk is! Bár még nem tudom, Öcsi mit fog ott művelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése