Röhej....

Anyuék kerek két hete vettek a srácoknak téli bakancsot a Deichmann cipősben. Ugyan nem a felső árkategóriából, de ez se volt ingyen. A hétvégén épp le akartam püfölni Öcsiének a talpáról a sarat, erre látom, hogy szana-szét van repedezve a felsőrészén az anyag.... WTF?! Nézem Juditét, apró repedések szintén, illetve a orr részen a szegélytől elvált a másik anyag mindkét oldalon, ahol hajlik a lépésnél..... Két hét alatt, úgy, hogy nem is minden nap ez volt rajtuk. Szerencsére, nem túl messze vették, ma viszem vissza. Kérdés, hogy mit tudok venni helyettük és mennyiért :S

Havas képek

Karácsonyi összefoglaló

Tehát megvolt a karácsony is, kb ugyanúgy ahogy szokott, csak épp csendesen üvöltöttem magamban, hogy pont 24-25-re bírt olyan brutál mocsok idő lenni, de hát ez van...

Szenteste szokás szerint itthon voltunk magunkban, csak Szilvit hívtuk át, minek ücsörögjön magában karácsonykor ha már egyszer végre szabadnapos. Nyugis készülődés, vacsifőzés, mesenézés, fadíszítés, csomagolás volt a program, plusz pasi még a szomszéddal felszerelte az istálló ajtaját :) Vacsi után ajándékbontogattunk, persze a kölkök már alig bírták kivárni :) Hatalmas siker volt - az amúgy filléres - ágyneműhuzat-garnitúra és a korcsolya is! Én könyvet kaptam meg Tupi edénykéket, no meg egy futócipőt, bár azt megvettem korábban, de mégis....

Eljátszogattunk egy darabig a srácokkal, aztán bedőltünk az ágyikónkba. Karácsony első napja, szintén szokás szerint, a nagyszülők meglátogatásával telt. Jól bekajáltunk mindenkinél, gyerkőcök örültek mindennek, elvoltunk.

Másnapra megérkezett a várva várt hó, így egyértelmű volt a program: hóban fetrengés, szánkózás, időnként megszakítva némi száradással, evéssel, játékkal, tévézéssel. Szerencsére a hó kitartott, sőt még több hullott, így a mai program ugyanez :)

Hó-hahó!

Tegnap kimentünk a skacokkal szánkózni az erdőbe, persze jó messzire ahol a dombocskák vannak. A vastag porhóban persze besüppedt a szánkó és rohadtul nem csúszott, folyománya, hogy kilométereken át (szó szerint!) vonszolhattam kicsiny utódaimat úgy mintha a totál száraz földön cibáltam volna a szánkót....Kölcsönvettem a sarki utazók ötletét és derekamra kötöttem a szánkókötelét, így valamelyest könnyebb volt, de szétizzadtam és hulla fáradt voltam mire hazaértünk. Kettő és egynegyed óra szánkóhúzás volt.... (gondolkodtam, hogy erősítő edzésnek vagy szánkózásnak írjam-e be az edzésnaplóba :)))

Fotók

Egy kedves futóbarát képei a múltkori túráról. Remélem nem bánja, hogy belinkelem, elvileg nyilvánosak :)

Márciusi hó :)

Nem tudom,tegnap az ország többi részén milyen idő volt, de itt a változóan felhős, enyhe napsütéses, de hideg közepette egyszercsak szakadni kezdett a hó. Kb egy órát esett, hihetetlen nagy pelyhekben, valami csoda volt. Aztán ahogy jött úgy el is röppent a hófelhő, közel 10cm laza porhavat hagyva a földön. Csak picit randalíroztunk benne tegnap a srácokkal, de tudtam, hogy ha reggelre még meg lesz, akkor ki kell mennem futni benne egyet.

Farkasordító hideg volt éjjel, így a hónak esze ágában nem volt elolvadni, csak épp összefagyott egy cseppet, így csak 5-6cm volt már.

Bemelegítésnek a szokásos körjárat: állatok - óvoda(persze szánkóval) - posta - közért , közben gúnyos vigyorgás a bénázó autósokon (sose fogom megérteni, miért gondolják, hogy a jégbordás úton tövig kell nyomni a gázt....) Gyors átöltözés után irány az erdő!

Valami meseszerű volt az egész, nem is emlékszem, mikor volt ennyire szép utoljára. Tiszta Winter Wonderland A hatalmas pelyhek puha csomókban ültek az ágakon, mint a vatta, és ha egy-egy szellőfuvallatra vagy madár lába nyomán megrezzent valamelyik ág akkor finom zuzmara szállt, szikrázva a napsütésben. Időnként úgy jártam mint a Whiskas cica a téli reklámban, amikor épp felettem rezentette meg valami az ágakat. Azért volt valami mókás abban ahogy nyomultam a hóban, felettem pedig valaki folyamatosan trillázta, hogy Nyitnikék-nyitnikék

Szándékosan a fenyves felé vettem az irányt, mert amúgy is imádom a fenyőket, de télen, hóval borítva valami különleges bája van ezeknek a fáknak. Tovább is tekeregtem volna az erdőben, de a gyomrom már úgy korgott, hogy időnként azt hittem, maci van a bokorban, így laza 40 perces lett csak a köröcske, de nagyon jólesett. No meg utána a reggeli (már inkább brunch...)

Pici fenyők is vannak ám! Jön az utánpótlás :)

Szegénykék,néhol magányosan állnak és olyan kis gizdák, hogy egészen lenyomja őket egy kis hó

Sajnos most nagyon süt a nap és melegszik az idő, ezért erősen olvad, pedig a gyerekek nagyon készültek rá, hogy délután csatangolunk a havas erdőben... Ha így megy tovább, csak sáros erdő lesz :(

Még hó!

A hivatalos mérések szerint 28centi havunk van, de az én fődemen hullott hónak erről nem szóltak. Tuti több 28 centinél, legalábbis a legtöbb részen.

Ma volt Yours Truly futás, de idén sem sikerült az ötvenest megcsinálnom, most a rengeteg hó és járhatatlan utak miatt. A 25km persze így is megvolt, csak a lábszárközépig érő hóban, illetve a csúszósra letaposott járdákon három és fél órámba telt.No meg azért is, mert fényképezgettem és bámuldoztam közben :)

From Yours Truly futás 2010

From Yours Truly futás 2010

From Yours Truly futás 2010

HÓ!

Valami gyönyörűséges ez a mostani hó. Az idén még nem esett ennyi egyszerre, legalább 20 de inkább 25 centi van itt, hajnalban kezdte és késő délutánig hullott. Legalább két órát lapátoltam persze, de ettől még imádom! A gyerekek anyósnál vannak, így csak magunkban élvezkedtünk. Pasinak van egy futóléce, azzal ügyködött egy sort, míg én sétáltam-ugrabugráltam a mély hóban, meg hajigáltam őt hógolyókkal :)

Picit kocogtam is kint, de csak lazán, mert elvileg holnap Yours Truly, ami egy világméretű becsületbeli futás és szeretném idén végre megcsinálni az ötvenest.

Íme a havunk:

From Tápiószecső

From Tápiószecső

From Tápiószecső

From Tápiószecső

From Tápiószecső

Kamikazeee :)

Ma csupán a vasútállomásig terveztem bringával menni, ám épp láttam kigurulni a szerelvényt amikor a bringát zártam volna le, így döntenem kellett, hogy várok 1 órát a következő vonatra, hazatekerek és autóval megyek suliba, vagy megyek tovább bringával. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem :)

A főút helyett a terepet választottam, mert a 31-es főút maga az életveszély, ráadásul szétesett a piros lámpám és elfelejtettem láthatósági mellényt vinni. A földút viszont az évszaknak és a traktoroknak-terepjáróknak köszönhetően merő egy vájat, gödör, befagyott tócsa, porhó, letaposott hó, jég, fagyott föld és jégszilánkok bájos elegye, ráadásul dombos. És szép komótosan, de sötétedett.

Röviden, régen nem mentem ilyen brutál szuper terepet bringával. A kerék folyton belecsúszott a mélyebb hóba vagy a terepjárók vájta mély kátyúkba. Persze egy igazi montisnak ez hétköznapi kis tekerés lenne, de én csak kis kocabringás vagyok egy ősöreg monti utánzattal, ráadásul nem vittem sisakot sem, így relatíve óvatos voltam. Esni végül egyet sem sikerült, de néhány látványos flikk-flakkot és leugrást bemutattam. A legszebbet talán akkor, amikor egy kb 15-20cm széles, de elég mély árkocskában suhanva részen fennakadt a pedálom :) Két emelkedőn tolnom is kellett a bringát, mert egyszerúen lehetetlen volt felmenni, kipörgött a kerék a fagyott hóban...a lejtőkön viszont élvezetes volt, ha kellően elvonatkoztattam :) Miközben hót fárasztó egy ilyen teker(g)és ebben az időben, annyi energiával tölt fel mégis, hogy csoda. Olyan rettenthetetlennek érzi magát az ember utána.

Az útvonal ugyanaz, mint ebben a bejegyzésben. Egy irányban kb 20km.Visszafelé vonatoztam is kicsit és csak a végét bringáztam, így csak kb 25km lett most. Csináltam két fotót telcsivel.

Az emelkedőkön túlélésre játszottam, ott nem fotóztam :P

From Bozót fut

Angyal

A fiam egy angyal (amikor épp nem kisördög) és mint látjátok, ezt a lenyomata is bizonyítja :)

From Tél 2009-2010

Túra Z-vel és Fickó F-fel

Ma csatangoltunk egyet a Börzsönyben Z-vel. Wass Albert túra volt, 44kilométeren 1300valami szint, brutális talajviszonyok, de jó hangulat. A pasival gyakran járunk errefelé, így volt némi helyismeretem, bár voltak csupán szalagozott részek is amerre még nem jártam.

A tegnapi esőnek és a megemelkedett hőmérsékletnek köszönhetően, a hó gyakorlatilag teljesen elolvadt a nap folyamán, de már reggel is óriási latyakban indultunk. Az olvadt, kásás trutyit néhol még fagyos hó, másutt már dagonyává változott sár, illetve a mezőkön bokáig érő talajvíz váltotta fel. Nincs vízálló lábbelim a gumicsizma kivételével, így a szokásos futócipőmben mentem, ami persze az első adandó alkalommal beengedte az összes vizet. Azért egy életérzés amikor a totál jegesvizes cipőben páros lábbal ugrasz a latyakba, mert már olyan mindegy :)

Nagyon szépen szervezett túra volt, jó szolgáltatásokkal (meleg kaja, forralt bor, tea útközben, a célban pedig virsli, tea, no meg pálesz) Ajánlom!

Hazaérve hasznos tevékenységek után letottyantam lustulni és épp kétpofára tömöm a maradék keleties csirkét a vödörnyi tejeskávémmal, miközben a konyha f-betűs ördöge szidja az aktuális szakácsot a képdobozomban. Biztos engem is szidni, pedig jót főzök...

Hülye egy nap

1. Esik az eső

2. Olvad a hó

3. Esik az eső.

4. Elindulok a tanfolyamra, a vonatig gyalog az olvadt trutyiban, megveszem a jegyem, ülök a vonaton, erre kapok egy sms-t, hogy nem lesz óra...

5. Esik az eső

6. Beázott a cipőm, fázik a lábam.

7. Visszagyalogolok az olvadt trutyiban, megetetem Sz kutyáit, hazagyalogolok.

8. Esik az eső.

9. Ellátom a jószágot, bokáig ér az olvadt trutyi.

10. Esik az eső.

11. Vacsit csinálok, tásasági életet élek.

12. Az a rohadt eső csak esik.....

Még hó

Épp sikerült kiásnom a kapunkat a hóból amikor hatalmas pelyhekben ismét hullani kezdett. Már előre sajnáltam, hogy a suliablakból bámulhatom csak a hótakarót, amikor megcsörrent a telefon. A suliból hívtak, hogy elmarad a mai óránk.

Így mehetek én a srácokért és játszhatok szánhúzókutyát a bokáig érő hóban :) No, meg csinálhatunk angyalkákat, hóembert és jól megdobálhatjuk egymást hógolyókkal.

Ugye sose kell felnőnöm? ;-)

Hó (alias Blogmaraton 42/n)

Aztaa, ezer éve nem írtam. Pedig még blogmaraton is lenne vagy mi a szösz.(tudom, apró izéke ami a takarón, a párnán....)

Tehát új év, új örömök, régi bánatok, tiszta idill :) Mára még hó is esett, ha megmarad, talán kicsit bepótolhatja az elcseszett fehér karácsonyt....

Ha már a havat emlegetem, íme egy-két kép tegnapról:

From Tél 2009-2010

From Tél 2009-2010

Kis részeges

Az ajándékok még bolti zacsijukban a szekrényben, a vacsinak való még a hentesnél, sütik sehol, de már kész a tél néhány elmaradhatatlan kelléke: forraltbor, házi tojáslikőr és tejszínes kávélikőr. Kóstolás megvolt, jelentem finom :)

(Utóbbiról eszembe jut egy fagyizós élmény. Kisvárosi fagyizóban néztem a kínálatot és nagyon nem tudtam hova tenni a "bélisz" nevű terméket. Aztán leesett.....Bailey's = bélisz :)

Szánkó

Mint mindenki tudja, esett egy határ hó az elmúlt néhány napban, különös tekintettel a szombat délutánra-éjjelre. Gyönyörű volt a város a hóesésben, nosztalgiázós élmény volt sétálgatni, rúgni a havat, beszippantani a forraltbor és a forró tea illatát a Vörösmarty-téren, nézelődni, csak úgy, gondtalanul....

Éjjelre anyósnál ragadtam (részben közlekedési anomáliák, részben saját ötlet folytán) így kézenfekvő volt, hogy reggel első dolgunk legyen a kölkökkel anya és apa gyerekkorának téli fénypontja, a Vida-dombon szánkózás. Gyors öltözés és reggeli után már suhantunk is (vagyis Judit sétált, Öcsit meg húztam a szánon). A domb csodás, mint mindig, bár az aljában kialakított sportpálya sajnos rontott a szánkózhatóságán, de a kétoldalt létrejött játszóterecske komoly hiánypótló mű. Fiam hamar rájött, mekkora buli a kanyargós csúszdán ezerrel belehuppanni a szél által duplájára növesztett hóba. Ezzel a tevékenységgel vagy fél órán át elvoltak, aztán jöhetett a klasszikus "felcibáljuk a szánkót a domb tetejére, aztán csússz le". Vicces volt, mert Bogárhoz hasonlóan, a hófúvásban haladva bennem is a Delta főcíme idéződött fel ahogy próbáltam a kisebbik utódommal megrakott szánkót magam után vonszolva feljutni a baromi meredek domboldalon, lábszárközépig érő hóban, miközben a metszően hideg szél mindenáron meg akart akadályozni ebben....

A kölkök visongva élvezték, nekem a betevő nosztalgia-adag megvolt, minden jó, világbéke :)

Ami fura volt viszont, hogy bár abszolút hétvége volt, a széltől eltekintve szuper idő, csodás hóréteg, napsütés, egyetlen gyerekkel sem találkoztunk, se dombon, se az oda illetve a visszavezető úton. Amikor mi gyerekek voltunk alig vártuk, hogy essen a hó és mint az őrült rohantunk ki szánkózni, kora reggel, suli után vagy bármikor amikor lehetett. Elképzelhetetlen lett volna, hogy szombaton leesik egy tonna hó és vasárnap reggel néptelen a domb......

Változik a világ.

Ho-ho-ho-HÓÓÓÓ!

Mint már mindenki tudja, esett a hó. Ami különlegesebbé teszi, hogy végre úgy hozta össze a drága időjárás, hogy tisztességesen meg volt fagyva a talaj mire ráesett a hó és ráadásul utána is fagypont alatt maradt a hőmérséklet. Hóemberépítéshez túlságosan porhó, de tegnap már hemperegtünk egy sort, ma pedig szánkóval mentünk oviba. Beígértem a srácoknak, hogy délután kutyaszánozunk :)