Fűben-fában finomság - Tyúkhúr

A köznyelv tyúkhúr, tikhúr, libafű néven ismeri ezt a vadon élő növényt ami a többség számára nem több idegesítő, mindent elborító gyomnál. Pedig klassz saláta alapanyag, állítólag a cukorbetegek számára igazi csodaszer és minden jó meg van benne, amit a zöld színű zöldségeinkben istenítünk. Előnye, hogy bárhol megtalálható, gyakorlatilag egész évben elérhető, de persze most, tavasszal a legszebb, zsenge, ropogós és épp virágzik is. A növény teljes föld feletti része ehető, szára ropogós, levelei a madársalátához hasonlóak, virága ízetlen de szép kis fehér dekorációként járul hozzá az ételhez. Ehető nyersen, salátának, belevághatjuk párolt rizsbe, rántottába, mint a snidlinget, főzhetünk belőle krémlevest vagy főzeléket a spenóthoz hasonlóan. Sokan nem hiszik amíg meg nem kóstolták, de gyakorlatilag nem különböztethető meg a spenóttól ha ugyanúgy készítjük el (ez igaz több ilyen zöldfélére, pl. csalánból és céklalevélből is készítettem főzeléket, amiről a család állította, hogy spenót :-)


A konkrét receptekre vágyóknak íme a mai vacsorára készült salátánk:
két nagy csokor tyúkhúr
egy marék sóskalevél
két szál újhagyma
két retek
1 ek almaecet vagy más finom ecet
1 ek hidegen sajtolt olaj
1 mokkáskanál méz
só, bors
A hagymát felkarikáztam, a zöldeket összetépkedtem, a retket nagylukú reszelőn lereszeltem, sóztam, borsoztam. Az öntetet összekevertem, rácsorgattam a salátára és összeforgattam.

Fűben-fában finomság - Csalán

Biztos sokan hallottatok már a csalánteáról, azt is nagyon szeretem, de itt most ételről lesz szó. Viszonylag kevesen ismerik a csalánt zöldségként pedig a spenóthoz hasonlóan készíthető el és nagyon finom. Állítólag rettentő egészséges is, vas, folsav, meg mindenféle jó van benne ami a zöld dolgokban szokott :)

Nagyon klassz túró- vagy sajtkrémet lehet belőle készíteni, de akár főzeléknek vagy krémlevesnek is megfőzhetjük. Egyszerűen szedjünk forgalmas utaktól távol zsenge csalánt (kesztyűben célszerű), mossuk le vízzel, fonnyasszuk meg egy kis olajon vagy vajon, pont mint a spenótot szokás. Utána tetszés szerint felhasználható, aprítva fűszerekkel túróba vagy natúr krémsajtba keverhetjük amit aztán pirítósra kenve fogyaszthatunk vagy  tejszínnel felfőzve, fűszerezve turmixolható, pirított zsemlekockával finom leves.

Tegnap omlettbe sütöttem bele kevés medvehagymás sajtkocka és újhagymakarikák társaságában. Friss retekkel látványra sem utolsó és ami a lényeg,  nagyon finom!

Vad zöldek

A hirtelen jött jó időnek köszönhetően, őrült növekedésnek indult a növényzet, az erdőben és a kertben egyaránt. Szegény fák aránylag lassan kapnak észbe, hogy lehet rügyezni, az aljnövényzet viszont burjánzik ezerrel. Ennek nem csak a növényevő állatkáink örülnek...
Kétpofára esszük mi is a tyúkhúrt, a turbolyát, a csalánt; a pitypangot enyhén keserű íze miatt a srácok kevésbé, de a virágjából készült mézhez hasonlatos szirupot ők is szívesen rácsorgatják a vajaskenyerükre.

Néha kell egy kis mental shift, hogy az ember ne arra gondoljon, ugyanazt legeli, mint az állatok :) Engem ez egy cseppet sem zavar, de persze ha a srácaim elmesélik itt-ott, hogy tyúkhúrsalátát ettünk vagy Judit visz a suliba valami vadnövénnyel készült uzsit, egyeseknek felszalad a szemöldöke, mások rémülten kérdezik, hogy ez nem mérgező?!  :)   Hát nem. Sőt...

Feldobok majd pár képet meg receptet, hátha valakinek kedve támad kipróbálni. A városiak persze nehezebb helyzetben vannak, az utak mentén nem célszerű növényt gyűjteni.

Lepkefutás

Kimentünk még pénteken a srácokkal futkosni az erdőszélre, de a résztávozást megzavarta egy hívatlan és levakarhatatlan, ámde kedves és barátságos vendég :)

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

Kölöktúra

Apánk iskolai kirándulásra utazott, nélkülünk, így kerestünk magunknak más szórakozást :) Rózsaszentmártonba mentünk, az Ébredő természet címmel rendezett TT-re. Ugyan lett volna itt a közelben is túra, de az egyrészt brutál sík és nem túl izgi, másrészt a rövidebb táv is hosszú még a srácoknak.

Autóval közelítettük meg a helyszínt, viszonylag könnyen ment, majd gyors nevezés után nekiindultunk az ovis futam 5km körüli távjának, Judit, Öcsi, Anya és Okker kutya. Egy hosszú egyenes úton kellett felmennünk a pincesorig,majd az első ellenőrzőponton egy kis feladványt oldottak meg a srácok. Kissé hülyén tették fel a kérdést amivel félrevezették a gyerkőcöket, így nem lett 100%-os a megoldásuk, sebaj. Kaptunk cuki matricát a lapunkra és huss! A pincesoron, majd bozótos részen haladtunk tovább, rengeteg vadcsapást keresztezve és egy kisebb vízmosásnál sárban cuppogva. A második pont is hamar eljött, itt egy matricás kirakót kellett összerakni - Oroszlánkirályt választottunk :) Az ellenőrzőpont után nem sokkal etetőpontot találtunk ahol valami műízű üdítők ellenpontjaként, remek hagymás-zsíros, lekváros, illetve nutellás kenyeret fogyaszthattunk. Kisfiamnak annyira ízlett az utóbbi, hogy még elindulás után is visszaszaladt még egy szeletért :) Kiskutyánk gondoskodott az éppen ott tartózkodó túrázók szórakoztatásáról, felszedett egy megmaradt kenyérdarabot és gondosan elásta a szántás szélébe :) Én nem voltam különösebben éhes, csak azért ettem egy kenyeret, mert olyan guszta volt, gondoltam, majd a célban. Innen a szántóföld szélén haladtunk tovább. Jó nagy zuhé lehetett korábban, mert komoly vízátfolyások, kimosott árkok látszottak és a talaj is elég sáros volt. A szél egyre durvábban fújt, sűrűn morogtam magammal, hogy miért hagytam a kocsiban a széldzsekimet. Patakugrás után meg is leltük a harmadik, egyben utolsó, pontot ahol ismét egy fejtörő várta a gyerekeket. Évszakokhoz kellett párosítaniuk jellemző képeket, egész könnyen meg is oldották a feladatot és mehettünk tovább. Innen már nagyon közel volt a cél, de azért lánykám még az utolsó vizes-sáros részen dobott egy seggest :) A művelődési házban leadtuk a papírunkat, átvettük a díjazást (emléklap, kitűző, nápolyi falat), tudomásul vettük, hogy kaja nincs és elsétáltunk a bányászati múzeumhoz. Klassz kis kiállítást láthattunk, régi dokumentumokat, eszközöket, szerszámokat, gépmaketteket, és ami a legklasszabbnak bizonyult: az udvarban egy igazi mozdonyt hozzákapcsolt csillékkel! Mire félig elfagytam a szélben szerencsére a srácok is hajlandók voltak otthagyni a szerelvényt, így - mivel az eredményhirdetésre még várni kellett - átvonultunk a játszótérre. Itt extra szolgáltatásként megtekinthettük ahogy egy nagy teherautóról betongyűrűket emelnek le daru segítségével. Mivel az eredményhirdetésnek még híre-hamva sem volt, elmentünk megnézni a falu határában kiállított óriás kotrógépet is.

Rendes turista-versenyző módjára visszamentünk az eredményhirdetésre, ahol persze nem termett nekünk babér. Hazafelé sűrű horkolást hallgathattam a kocsiban :)

Barlang

Képzeljétek, csütörtökön a Szemlőhegyi barlangban jártunk a srácokkal! No nem ám olyan kis turistás sétálgatáson, igazi kúszós-mászós túrán! Egy ismerős vitt be minket, három futóhaver jött még, és közel 2 és fél órán át csúsztunk-másztunk-bámuldoztunk. Nagy élmény volt mindenkinek!

Hogy tutira kidögöljenek a gyerkőcök, tömegközlekedtünk oda-vissza (vonat-metró-busz) este tízre haza is értünk :P

Judit ereszkedik a "csúszdán"

Öcsi (leghátul én)

A srácok felfedezőst játszottak egy kisebb üregben

Havas képek

Hó-hahó!

Tegnap kimentünk a skacokkal szánkózni az erdőbe, persze jó messzire ahol a dombocskák vannak. A vastag porhóban persze besüppedt a szánkó és rohadtul nem csúszott, folyománya, hogy kilométereken át (szó szerint!) vonszolhattam kicsiny utódaimat úgy mintha a totál száraz földön cibáltam volna a szánkót....Kölcsönvettem a sarki utazók ötletét és derekamra kötöttem a szánkókötelét, így valamelyest könnyebb volt, de szétizzadtam és hulla fáradt voltam mire hazaértünk. Kettő és egynegyed óra szánkóhúzás volt.... (gondolkodtam, hogy erősítő edzésnek vagy szánkózásnak írjam-e be az edzésnaplóba :)))

Jó idő - rossz idő

Mást se hallok napok óta, mint ítéletidő, borzasztó, rettenetes hideg, jajjlegyenmártavasz, olvadjonmárelezafranc..... Bizonyára bennem van a hiba, de én a telet ilyennek szeretem (szeretném), hidegnek, havasnak.

Persze azzal egyetértek, hogy az időjárás néhol megbolondulni látszik: olyan helyeken van hó ahol szinte kánikula a szokásos ilyenkor, miközben nálunk évek óta nem volt egy tisztességes tél, hosszantartó faggyal, hótakaróval. Most is csak szivat minket az idő, elkápráztat 20-30-40cm pihe-puha porhóval, hogy aztán gúnyosan nevessen rajtunk ahogy karácsonykor térdig cuppogunk a sárban....

De most van hó, úgyhogy a pillanatnak élünk és élvezzük amíg lehet. Ma speciel este fél tízkor jöttünk be az udvarról :)

Túráztunk!

Múlt hétvégén, hirtelen ötlettől vezérelve, felcuccoltam a srácaimat és elmentünk teljesítménytúrázni. Kisgyerekkel ez nem is olyan egyszerű, hiszen már nem olyan picik, hogy hátihordozóban lehessen őket cipelni, de még nem olyan nagyok, hogy egy hosszabb távot végiggyalogoljanak tempósan. A Gödöllő túrán viszont felfedeztem a legbabább táv csupán 6km és adnak rá 3 órát. Igaz, sajnos ekkora távon még nem számíthattunk nagy hegymászásra vagy őserdőre, de mégiscsak IGAZI túra, itinerrel, térképpel, ellenőrzőponttal és a végén kitűzővel, oklevéllel, zsíroskenyérrel :)

Reggel jó korán keltünk, mert úgy terveztem, hogy Pestig felmegyünk kocsival és a szép új piros vonattal közelítjük meg Gödöllőt. A fiam ugyanis vonatmániás és ezek a szép vonatok felénk nem járnak. Szegény gyerkőcöknek igencsak nehezére esett felkelni, de azért csak összekaptuk magunkat, bár enyhe szívszélhűdés kerülgetett amikor megláttam, hogy az ablakban elhelyezett hőmérőn 0 alatt áll a higanyszál :/ Az előkészített könnyű széldzsekit kabátra cserétlük, előkaptuk a sapikat és suhantunk is. Gyönyörű volt a napfelkelte és a kora reggeli ködbe burkolózó környék, dértől hófehér fű és sárguló levelek tömege. Rákoscsabán hagytuk el a kocsit és szálltunk vonatra pár percre, hogy aztán Gödöllőn folytassuk sétánkat a parkon át, a rajtnak helyet adó iskolához. Öcsi már a parkban be volt sózva, egyik jelzéstől a másikig futott :) A sulinál aztán némi sorbanállás után megkaptuk az itinereket és nekivágtunk a túrának, amely a táv rövidségéből adódóan csak az Erzsébet parkot járta be. A kölkök élvezték a sétát, szedtek makkot, nézelődtek, sokat kérdeztek, futkostak fel-alá. Az egyetlen negatívuma a túrának az utolsó szakasz ahol végig kellett mennünk egy hosszú egyenes utcán vissza a rajt/cél ponthoz. A már kissé fáradó gyerkőcöknek ez rém uncsi volt. A célban aztán persze rettentő büszkén vették át az oklevelet és a kitűzőt, benyomtunk néhány pohár finom teát és mentünk vissza az állomásra. Vagyis elindultunk, de ismét a parkon át ahol már reggel kinéztek maguknak egy érdekes formájú, félig fekvő fát és muszáj volt megállnunk játszani. Az állítólag fáradt gyerekek még egy órán át csúsztak, másztak, ugráltak, csimpaszkodtak.....

Fotók lesznek amint megtalálom a kábelt.

Gombaaaaa

A sok eső után tele az erdő gombával, de én persze totál hülye vagyok hozzájuk, biztonsággal csak a pöffeteget és a laskát ismerem meg :(

Van rengeteg szegfűgomba, de tudom, hogy összetéveszthető egy mérgező tölcsérgomba fajjal, így nem merem szedni :( Tintagombát is láttam, de nagyon kevéske, így csak megmutattam a srácoknak, milyen mókás jószág. Festegettünk vele egy kicsit :P A kertemben még kerti csiperkének tűnő gomba is nő, de hát ebben sem vagyok 100% biztos....

El kéne végezni egy gombafelismerő tanfolyamot...

Megy a gomba....

Nem, a gomba nem megy Bozóthoz, így Bozót megy a gombához. Kedves barátom szuper gombászóhelyre bukkant és volt olyan kedves, hogy engem is elvitt egy körre. Klassz kis terepfutással melegítettünk be a gombaszedésre, kellett is, mert fura helyeken nőnek ám a kis mocskok :P Hoztam pár őzlábat és laskát is, de a lényeg a pöfi volt, óriási Óriás pöffeteg, és rögtön nem is egy! Hazafelé a békávén csak úgy ámultak a népek!

Holnap dobok egy gombás posztot a kajablogokra.

Addig is, még egyben:

A nap képe

Kirándultunk

Évi rendes parádi kirándulásunkat ejtettük meg :) Először elrobogtunk Gyöngyösre, ott a gyerkőcökkel felugrottunk a kisvonatra, apa meg elautózott Abasárra, hogy pár palack hegy levét vételezzen egy jól bevált pinyóból.

A kisvonatról Mátrafüreden leszállván a nép túrázni vágyott, ezért elindultunk a tuistaösvények irányába. Én úgy képzeltem, hogy elindulunk a sárgán, aztán valahol majd apa felszed minket, de a piros-zöld előbb jött, így a gyerkőcök mindenáron azon akartak menni :P Hát menjünk, gondoltam, bár tudtam, hogy ennek oda-vissza járat lesz a vége, mert Öcsi nem fogja bírni a Kékesig (8km körül van az út). Lelkesen túrázgattak egy darabig, aztán apával telefonon egyeztettünk és visszaindultunk. Mérsékeltem nézhettek engem hülyének, ugyanis vietnámi papucsban nyomtam a kövek közt :))

Kocsiba huppantunk, Öcsi bekómázott rögtön, és suhantunk Parádra. Igazán meglepődtünk, hogy Csevice kútnál mennyien voltak! Nem is mentünk rögtön a kúthoz, inkább a másik oldalon telepedtünk le a fűben egy kis piknikre és később töltögettük meg a palackjainkat. Épp akkor jött egy német csoport, megkóstolták a vizet, az idősebbek elégedetten ízlelgették és bólogattak, míg a fiatalok fura arcokat vágva mocsárízt emlegettek ;-)

Tettünk még egy sétát Parád központjában és Judit kérésére megtekintettük a kocsimúzeumot is. És persze a fagyizás sem maradhatott el!

Bizonyára nem mondok vele újat, de itt esik. Mit esik, szakad! Sötétebb van, mint hajnalban, minden egy merő felhő, hűvös lett és vígasztalhatatlanul esik....

Nem szoktam időjáráson nyafogni, hiszen mindennek megvan a szépsége, az esőt is szeretem (in moderation...) de ma a lánykám nagyon várta, hogy elsétáljanak hozzánk az ovis csoporttal és megmutathassa a barátainak a kutyáját, birkáját, stb.

(Mellesleg én is vártam, hogy reggel Bellával ismét egy jó futással kezdjük a napot...)

Állatkert

Oviskirándulás nélkül sem ússzuk meg a tanév végét :) Tavaly egy cuki zivatar miatt játszóház és múzeum lett a szabadtéri program helyett, ez idén is megismétlődni látszott, de aztán egy trükkös csavarral áthelyeztük az időpontot. Szerencsére mostanra elvonult a bibliai jellegű esőzés és gyönyörű napsütéses időben látogattunk el a jászberényi állatkertbe.

Természetesen néhány szülőnek soha semmi sem felel meg és mindenben talál kivetnivalót, ennek megfelelően kb egy óra után jöttek a nyafogások, hogy milyen szar hely ez, alig van látnivaló, sok a szúnyog, ennyi pénzért otthon is játszóterezhettünk volna, blablabla...

Mondtam már, mennyire utálom az ilyeneket?!

A gyerekek tök jól érezték magukat, lelkesen nézegették az állatokat, játszottak az aprócska játszótéren, élvezték az állatbemutatókat, kaptak fagyit, stb., erre az okos szülők fennhangon hisztiznek....

Sajnos, az előző hetek esőzéseinek következtében több kifutót is elöntött a víz, így az állatokat kicsit át kellett rendezniük. Az állatsimogató így nem működött és a vaddisznókat sem nézhettük a tavacska felett sétálva... ez van. De tapiztak kígyót és baglyot :)

Az állatbemutatókból nekem a pelikán tetszett a legjobban. Hihetetlen figura! :)

(annyira tetszett, hogy le sem fotóztam :P

Zöld

Tavaszodik. Most már tényleg. Nem csak azért mert melegszik az idő, hanem mert jól láthatóan zöldül a táj. A fákon ugyan még nincsenek levelek, csupán a duzzadó rügyek készülnek kipattanni, de az aljnövényzet máris buja és zöld. Sőt, mifelénk nem csak buja de "bolya" is, turbolya :)

Turbolya töménytelen mennyiségben van most az erdőben, friss, üde, zöld, illatos és olyan harapni- és simogatnivaló gyönyörűség. A kölkeim persze csak csatangolnak benne, nem hatja meg őket, hogy ez régóta ismert gyógy- és fűszernövény, a francia konyha fontos eleme :) A kecském és a birkáim pedig nyilvánvalóan rajonganak a francia konyháért ;-)

From Magyarország, Tápiószecső - természet

From Magyarország, Tápiószecső - természet