A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 29., péntek
2011. április 2., szombat

Ma délelőttünket Kókán töltöttük, és igazán elnyerte tetszésünket a vásár! Simiztünk malacot, nyuszit, csodáltunk postagalambot, kovácsoltunk, lovaskocsikáztunk, hintáztunk, nézelődtünk, népitáncot-népzenét élveztünk, kőlevest ettünk.
Tökjó, hogy az állatdokink említette ezt az eseményt, mert hiába volt a szomszéd faluban, korábban nem hallottunk róla. Sajna a vásárok úgy általában elmentek a kínai piac irányba :( Pár éve átmentünk a híres párkányi vásárba és óriási csalódás volt. Még lengyelpiac hangulatnak is gyönge volt, inkább kínai-roma zsibbvásár, ócska kínai göncök garmadájával :/ Ez a kókai Magyarok Vására néven fut és tényleg javarészt az eccerű emberek viszik ki a portékájukat, állatot, mézet, lekvárt, bőrdíszművet, csetreszt, faragást, hímzést, és persze voltak nacionalista bizgentyűk, rovásírásos pólók, árpádsávos felvarrók és hasonlók is. Természetesen nem úsztam meg pénzköltés nélkül, de hát egy vásár vásárfia nélkül fabatkát sem ér :) Vettünk méregdrága kimért édességet, vattacukrot, Judit egy miniatűr nyerget formázó bőr kulcstartót választott, Öcsi pedig egy kis fa ágyút. Magamat pedig megleptem egy kecsketejes szappannal. Ja, és a srácok kovácsolhattak maguknak szerencsepatkót amibe beleütötték a nevüket!

2010. április 12., hétfő
Választottunk...
Szinte már meg sem lepődtem, hogy este kilenckor még az OVB elnevezésű gittegylet marakodását és hozzánemértését leshettem valamiféle normális választási műsor helyett....nem is lestem sokáig.
A választások győzteseinek gratula! Őszintén kívánom - bár kevéssé hiszem - hogy tudjanak élni az óriási lehetőséggel amit most kaptak.
2010. január 14., csütörtök
Szavak
Fura dolog, nem hittem volna, hogy még ma is felkapom a fejem a rosszul(másképp, szokatlanul) használt szavak, kifejezések hallatán, de igaz.
Örök ellenségem a latin médium-média párosa, ami sajnos vagy nem sajnos, annyira megragadt a magyarban - vagyis csak a többesszáma és egyes számként - hogy már kár küzdeni ellene.
Ott liheg a sarkában az alternatíva, mely legjobb tudomásom szerint nem alkalmas többesszámúsításra., mégis lépten-nyomon halljuk, hogy ezekaz alternatívák állnak rendelkezésre
Imádottam még, a férjem és még sokan mások által előszeretettel használt abriktol ige, amivel nem is lenne baj, ha nem vagdal, aprít jelentésben alkalmaznák. Ugyanis eredeti jelentése egyenget, igazít, majd ebből idomít, kiképez, fegyelmez. Az asztalosoknak nem kell bemutatni az abriktert, ami egy gyalugép.
A legújabb, amit mostanság hallok nagyon gyakran és már lassan magamban kezdek kételkedni miatta, az a hitetlen szó, a hiszékeny tagadó formájaként hazsnálva. Márpedig szerintem így nem igaz. A hívő-hitetlen oké, de a hiszékeny ellenében csak a szkeptikust, gyanakvót tudom felhozni.
Most ezek jutottak eszembe,mert mindet hallottam ma többször is, de persze van még rengeteg.
De talán hiábavaló is küzdeni. A nyelv változik, mégha nem is mindig arra amerre szeretnénk. Bár én akkor is sajnálom és a magam módján küzdök a nekem nem tetsző formák ellen. Ha mással nem, hát azzal, hogy én nem így mondom és a gyerekemnek sem így tanítom.
2009. november 20., péntek
Budapest, te csodás!
Egy kis instant retro-fíling. Én nagyon pici vagyok, így ezek a felvételek inkább a szüleim ifjúkorának Budapestjét mutatják, de azért nem érzem annyira távolinak :) Élvezzétek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)