Andinak

Pasi Andinak :) Mert nem csak izraeli félistenek vannak ugyebár :P

Egye fene, tiéd lehet, engem elég ha tanít :P

ááá

Vendéget vártunk a hétvégére, egy baráti házaspárt három gyerkőccel, a tervek szerint mindkét napra. Ennek megfelelően bevásároltam 9 főre, majdan nekiálltam szombat reggel ebédet főzni, terv szerint annyit, hogy a levesekből jusson másnapra is. Barátaink megérkezése után derült ki, hogy bár a pasik jól megbeszélték ezt az ittalvós bulit, de valójában a hölgynek esze ágában nem volt maradni....

Ételhordónyi levest már átvittem Szilvinek, a kiolvasztott csirkemellet megsütöttük ma és esszük majd holnap is, a felvágott, saláta és a gyümölcs miatt nem aggódom, el fog fogyni, de akkor is.....

Szegény kölkök totál be voltak pörögve, már megtervezték, hogy ki hol fog aludni, stb. Judit bőgve jött be a kapuból, miután kikísértük a vendégeket.

Azért sírsz mert nem maradtak itt?

Igen.

(anyuka megmagyarázza, vígasztal, stb, gyerek érti, de mégis tovább bömböl) Miért sírsz még mindig?

- Mert nem mehettem velük.....

:)

Kertipartik

Mostanság egészen belehúztunk, főleg a tavalyi évhez képest mikor talán ha kétszer-háromszor sütögettünk odakint. Most viszont egymást érik a kisebb-nagyobb (inkább kisebb) szabadtéri sütések-főzések, ol barátnőmékhez ugrunk át egy estére, hol ők jönnek, múlt pénteken a szüleimnél volt nagyobb szabású kerti banzáj, vasárnap pedig mi hívtunk meg barátokat. Apuéknál szinte professzionális faszenes grillezés és bográcsozás volt, itthon csak egy minimál tűzrakónk van és téglára állított grillrácson sütöttünk, de mindegyik igen élvezetes program lett, a kaja pedig nagyon fini!

Vasárnap bográcsos lecsót gyártottam (igen, én, az embör nem nagyon konyít az ilyesmihez és nem is érdekli túlzottan), valami csodafinom lett, a barátaink pedig tarjaszeleteket hoztak grillezni. Alkottam még hozzá egy nagy tál friss salátát, kenyérropit mártogatóval és egy kis joghurtos-barackos sütit :) Tiszta paraszti idill volt: tömtük a kaját a kertben, a háttérben a paci legelt, a gyerekeim meg a szénabálákon futkostak, ugráltak :D Az időjárás ijesztgetett egy picit, nagy felhők gyűltek, fújni kezdett a szél, aztán dörgött és villámlott is, de eső végül nem lett belőle. Este 10-ig dumáltunk és rágcsáltunk még a teraszon. Persze egy hadseregre való kaja maradt, még holnap is a lecsót esszük, a pincében várakozó dinnyéhez pedig még hozzá sem nyúltunk ....

You Blog Rocks!

Hevel barátunk ismét kitalált valamit! Egy kis baráti vetélkedés volna, vagyis a blogjaink versenyeznének, miközben mi új olvasnivalót találhatunk, új bloggereket ismerhetünk meg. Ugye jó bulinak hangzik? ITT olvashatsz részletesen az ötletről és be is nevezheted a saját vagy kedvenc blogodat!

Boldog Szülinapot, Andi!

Még egy buliféle

Barátaink jártak nálunk szombaton egy kis tracsira, gyerekmurira. Reggel kicsit hűvösnek tűnt az idő, de végül a pancsi és a dinnyézés se maradt el.

Tali volt

A tervezett tömegjelenet helyett végül szolídan, de volt tali!

Mártiék teljes létszámban képviseltették magukat és szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy kellemes napot töltöttünk együtt. Főztem finom ebédet (úgyse meri senki azt mondani, hogy nem volt finom :P ), bár sajnos itt reggel annyira beborult, hogy nem mertem nekilátni a szabadtűzön alkotásnak, de a pörkölt az fazékban is pörkölt :) Kaja előtt és után is ment a randalírozás főképp a kertben, buborékfújás ezerrel, meg szaladgálás az udvaron.

Egyáltalán nem piszkálódásból, de somlói galuskát csináltam desszertnek, amit a jó időnek köszönhetően a teraszon fogyaszthattunk el. Azt hiszem mindenkinek ízlett (egy falatkányi maradt összesen :P) Csak nehogy Márti majd szidjon, ha a család ilyen somlóit kér legközelebb :)))))

Egy kis ijedelmet azért okoztak a srácok (meg a kecske), de szerencsére nem történt komoly baj és csak azért volt egy csepp nyafi, mert haza kellett menni :)

Tehát jó kis szombat volt, sajnálom, hogy a többiek nem tudtak eljönni! Remélem mindenki gyógyulgat és még valamikor a nyáron csinálhatunk egy nagyobb létszámú találkát!

Fotókat András készített, majd közzétesszük ha lesznek.

Na, akkor?

Ezek szerint csak Mártiék? No mindegy (vagyis nem mind1, de hát ez van)

Kaja lesz, süti lesz, pia lesz, az én gyerekeim lelkesek és várják a vendégeket, ahogy én is :)

Azért majd valamikor jó lenne egy közel teljes létszámos banzájt összehozni....

Tali ismét

Tehát még egyszer. Lesz valami ebből az egészből?

Másik kérdés: ki jönne vasárnap a Vivicittára futni, gyalogolni, sétálni, szurkolni, nézelődni?

Csajooook!!!!!

Kéretik válaszolni a mailre! Jövő szombat már 17-e, talizunk, szervezkedünk, vagy mi lesz?

Más: kaphatnék meghívót Budapesti Lakosokhoz? Mármint csak a bloghoz :) A megújulás óta nem enged be :(

Találkoztunk :)

Szegény Juditról csak ez a kép készült. Épp készül visszatérni a csillagkapun...vagy ilyesmi :)

Boldog Szülinapot Derek/Hevel/Morzsa/ésatöbbi :)))

Elfelejtettem...bocs, Jucus!

Boldog Szülinapot!!!! Így megkésve...



(bummer, Dereket is még ma köszöntsem fel, hogy el ne felejtsem?! Tiszta zizi vagyok.....)

Fotók

Egy kedves futóbarát képei a múltkori túráról. Remélem nem bánja, hogy belinkelem, elvileg nyilvánosak :)

Mátrahegy 40

Már egy héttel korábban elkezdtem agyalni ezen a hétvégén és leginkább a Bükki kilátások vonzott, csak a logisztika tűnt macerásnak. Szállást nem szerettem volna igénybe venni, Zoncsi is leszavazott, így végül megegyeztünk a Mátrahegyben, no és hogy beszállhatok az autókájába ismét.

Családomtól már pénteken "megszabadultam" így lett volna lehetőségem rápihenni a túrára, de kedves barátném feldobta az ötletet, hogy ha már így gyerek és férjtelenül lehetünk, akkor igyunk az új lakására. Az volt a mázlink, hogy a Pina Colada kissé régi volt és valami fura mellékíz érződött rajta, és azon kívül csak Blue Curacao és ananászlé volt kéznél, mert így végül nem ittunk sokat

Viszont éjjel kettőig pakolásztunk és dumáltunk, plusz a kedves kollegái még telefonáltak 3 óra körül. A buszhoz pedig 4:45-kor szólt az ébresztő.....

Eszembe jutott a jól ismert bölcsesség : hogy kell ilyenkor felkelni? Gyorsan! Így is tettem és gyors öltözés után irány a buszmegálló. Azajtón kilépve megcsapott a hideg levegő. Baromi hideg volt! Szerencsére időben jött a busz, Pesten felvett Zoncsi és suhantunk Mátrafüred felé. Zoncsi aggódott, hogy lekéssük a nevezést, ezért padlógázzal haladtunk :)

Odaérve rájöttünk, hogy nem maradtunk le semmiről, ennek örömére 40 percet(!) elszöttyögtünk öltözködéssel, pakolászással... Aztán csak elrajtoltunk végül 8:40-kor, a 40-esek közül talán utolsónak.

Természetesen az első lehetséges helyen majdnem el is kavartunk, de észrevettük, hogy rosszfelé megyünk és visszakocogtunk a kanyarhoz. A Múzslát lazán megmásztuk, ott mondták, hogy már elment a 40-es seprű (és akkor?!) Szerelékigazítás után robogtunk is tovább és a sástói pontnál találkoztunk is a seprűvel :) Megállapította, hogy nem úgy nézünk ki, mint aki kicsúszna a szintidőből és utunkra engedett. A következő tölgyerdőben egy darabon nem láttuk a jelzést, Zoncsi küzdött a gps csodával (eredménytelenül), aztán megláttuk az útjelző-táblát :) A sziklás lejtő izgis volt, akárcsak a Köves bércre vezető domboldal. Itt még nem láttunk havat, annak viszont örültünk, hogy az előző napokban hideg volt, mert különösebb sár sem volt, inkább ropogós fagyott talaj. Néhol azért voltak mocsaras részek(Zoncsi rögtön az elsőnél lábáztatott) és a patakok is csobogtak rendesen.

Tehát Köves bérc, pecsét, csoki, nyomás tovább. Innen egy darabig még együtt mentünk, de Zoncsi hamarosan megelégelte a tötyörgésemet és elköszöntünk. Egyedül folytattam utamat Galyatető felé és perceken belül benéztem egy kanyart és beletettem vagy 2kilit a távba, meg rengeteg időt.... . Egyre téliesebbé vált a táj, általánossá vált a fagyott hótakaró, az ösvényeken nagyon csúszós görönygyös jéggé fagyva, a hótalan foltokon pedig ragadós sár próbálkozott. Néhány helyen csörgedező vízfolyásokat kereszteztünk, de megúsztam szárazon. Azt hittem sose érek föl Galyatetőre, de egyszercsak elhagytam a műutat és elértem az EP-t. Kedves idős úr volt a pontőr, pecsételt és szódával kínált. A palackomba nem akartam szénsavas cuccot, erre adott sima vizet, majd miután teletöltötte a palackomat akkor mondta, hogy van bora is....Nem akartam méltatlan cselekedetre ragadtatni magam és kiönteni a drága ivóvizet, a vizemhez meg nem akartam bort önteni, így megköszöntem a munkáját és távoztam.

A piros kereszten suhanva elcsócsáltam a kekszemet, mert már nagyon éhes voltam. Szerencsére Parádsasvár nem volt messze és az Autós Büfében fantasztikusan finom zsíros deszkát kaptunk. Megleptem magam egy pohár vörösboros kólával ami picit fejbevágott, mert én 1 dl borral kértem a hölgy pedig két decit löttyintett, de végül nem szóltam érte Nagyon kedves gesztus volt az itt kapott nőnapi süti is!

Épp előttem szedelőzködött egy háromtagú kiscsapat és mikor utánuk indultam, mondta a zsíroskenyeret készítő férfi, hogy hajtsam má meg a srácokat, mert nem érünk be időben Mondtam, hogy nem együtt vagyunk, de megyek meghajtom őket.

A Sós-cseri tető gyorsan meglett, szúróbélyegző, utolértem az említett három srácot, picit mentünk együtt, aztán a lejtőn elkocogtam. Persze a műút után megint emelkedő jött, de a szinteken jól lehetett (volna) futni. Nagyon szép ez a fenyves, szerpentines szakasz, inkább nézelődtem, nem volt kedvem futni. Parádóhután a sörözőbe csak egy gyors bélyegzésre megyek be, aztán két fiatal sráccal indulunk tovább. Egy darabig együtt mentünk, dumáltunk, de a meredekebb szakaszon leszakadoztak. A Pisztrángos tóig egyedül haladtam, meglepően könnyen mentek az emelkedők,bár a jeges-kristályos-havas talajon nem volt egyszerű a haladás, főleg a meredekebb szakaszokon nem ártott figyelni, hova teszi a lábát az ember. Akikkel ezen a szakaszon találkoztam már igen fáradtak voltak, nem volt túl vidám rész. Gyors bélyegzés a ponton, utána indult a menet : Gabi halála, Kékes. Megettem a magammal vitt banánt, nem ártott már egy kis kaja és legalább azt sem kell tovább cipelni.

Úgy éreztem, jól haladok, bár nem néztem az órát. Megelőztem pár igen hulla túrázót, köztük egy iskolás csoportnak tűnő társaságot akik már nem igazán élvezték a dolgot. Egyszercsak feltűnt az adótorony és vidáman, kocogva értem az étteremhez. Nagyon jólesett a meleg tea, tankoltam is belőle a palackomba, zsebrevágtam az almát és nekilódultam a lefelének. Vályús kút előtt épp arra gondoltam, hogy felhívom Zoncsit (azt beszéltük meg, hogy hív ha célbaért) és amint elővettem a telefont már csörgött is Azt mondta, megvár a célban, haladjak, lefelé jól lehet futni. Haladtam Futottam. Estem is hamarosan nagyot A hóban még nem volt gond, azt élveztem is nagyon, de aztán eltűnt a hó és száraznak tűnt a talaj, miközben apró jeges foltok bújtak meg gonosz módon a falevelek alatt, illetve a vízfolyásoknál a mohás-jeges kövek és a vizes fadarabok nagyon csúsztak. Csak egyet estem, de az nagy volt. Egy jeges foltocskán csúsztam meg és hanyattestem, de sikerült letenni a kezem, így viszont a vállamat is jól megrántottam. (Csak később kezdtem rémüldözni, hogy pont az övtatyóban lévő telefonra estem rá a kőre, de megúszta. Az almából viszont püré lett)

Ahogy ereszkedtünk egyre többször kellett átugrálni, kerülgetni a sáros részeket, vízfolyásokat, majd a patak mellett a kissé mocsaras utacska és a botladozós gerinc közül lehetett választani. Itt elég lassú lehettem, mert nem akartam megmártózni, se mégegyet esni. A faluba leérve egy pillanatra elbizonytalanodtam, aztán leesett a tantusz, hogy még lejjebb kell mennem az út mellett és úgy be az utcába a sulihoz. Bekocogtam a kapun és egy kifelé jövő kissrác azt mondja az apjának : "Nézd apa, ez biztos lekéste" Hát nem. Nem késtem le semmit.

Hivatalos idő 9:09 ami röhejesen lassú ahhoz képest amit terveztem, de valójában tökmindegy. Főleg azután, hogy a rajt után párszáz méterrel még azt mondtam Zoncsinak, hogy max a huszasra kellett volna nevezzek, olyan nyomi voltam.

Oklevél, kitűző, virlsi, tea, átöltözés. Kicsit még társalogtunk, aztán irány haza. A parkolóban csatlakozott két túrázó, így négyesben suhantunk Pest felé. Naná, hogy 1 perccel késtem le a buszomat, így várhattam bő félórát, de végül hazaértem. Reggelre a szokásos problémától eltekintve (bal boka) minden szuper!

Klassz túra volt, köszönet a szervezőknek, és köszi Zoncsinak a fuvart és a pólót!

Mátra másnaposan ?

Hosszas tépelődés után IDE megyek holnap. Eredetileg a Bükkikire akartam menni, de kora reggel eljutni Szilvásváradra nem olyan egyszerű, ráadásul a cél is másutt van így kocsival sem sokkal jobb a helyzet. Jól bevált túratárssal így végül egy másik kellemesen dombos és kihívást jelentő távot kínáló túrát választottunk.

Viszont ehhez is korán kell kelnem, mert a hosszú távon 8-ig lehet nevezni és addig oda is kell érnünk Mátrafüredre. De futásért, túráért és szexért örömmel kelek korán, tehát látszólag no problem, csak...

...csak ma elvileg Szilvi lakásának elkészültét ünnepeljük és az nem az igazi alkoholfogyasztás nélkül. Pina Colada, Blue Curacao, fehér rum és ananászlé van a kezünk ügyében, de hogy mi lesz ebből......

Cajok, futunk?

Megnyílt a nevezés a Vivire! Nem túl óccó, de hát a BSI-t nem is ezért szeretjük ;-) A póló egész klassz, befutócsomi is szok lenni, no meg hangulat.

Távok a szokásosak:

- gyaloglás (3,3km)

- 3,3km futi

- 6,4km futi

- 12km futi

A rövid futótáv csak akkora, mint a gyalogló, ki vállalja be kocogva? Én a hosszún biztosan futok, a többi rajtatok múlik :P

Helyszín a Felvonulási tér (vagy izé, ötvenhatosok tere vagy mi...)

A pöttömök(2004.ápr.18.után születettek) ingyen indulhatnak a gyalogláson! Nappalis diákkal pedig olcsóbb a nevezés.

Aki előző nap nálam alszik, azzal együtt mehetünk is innen reggel :) Feltéve, hogy fel tudunk kelni :P :))))