Bozót Londonban

Az a szerencse ért - mondtam már, mekkora mázlista vagyok amellett, hogy mekkora lúzer? - hogy édesanyámmal elmehettem Londonba egy hétvégére. Anyu nagyon régóta szeretett volna ellátogatni a ködös Albion fővárosába és egy bizonyos légitársaság és egy bizonyos bank közös akciója keretében ezt most egész gazdaságosan megtehettük. 16-án, pénteken reggel repültünk, viszonylag eseménytelen utunk volt, a felhők feletti örök napsütésben repülve tanakodtunk, vajon esik-e az eső Londonban :) Nem esett, de totál felhőbe burkolózott minden. A reptéri formaságokon átvergődve megkerestük a minibuszjáratot, majd a vasútállomáson a megfelelő vonatot. Első sokk: kúva drága vonatjegy :P
City Thameslink állomásról sétálgatva kezdtük meg a sightseeing túrát:), egy kiadós reggeli után. St Paul székesegyház és minden útba eső látványosság a Tower felé, majd maga a Tower és a nevét viselő híd, közben az elmaradhatatlan fish 'n' chips ebédre. Még egy csomót tekeregtünk mindenfelé,becsekkoltunk a szállásunkra (Paddington állomás közelében), vettünk napijegyet a tömegközlekedésre (7font, nagyon megéri!) és össze-vissza buszozgattunk a legendás piros double-decker járgányokon késő estig. Hullák voltunk mire a hotelba (inkább jobbfajta panzió) értünk :)
Elhatároztam, hogy mindkét reggel futni fogok a városban, így is történt. Felkeltem ötkor (én! hajnali ötkor!), kisettenkedtem, és elindultam amerre szerintem a Hyde Park volt. Némi tekergés után úgy gondoltam, nem jó felé indultam, ezért irányt váltottam (valójában ekkor mentem rosszfelé:P) és hamarosan meg is érkeztem....a Regent's Parkba :) Állatkert, mecset, Madame Tussauds, ilyesmik vannak errefelé és meglepetésemre, egy cuki kis futópálya is :) Elég kicsike, így csak egy tiszteletkört tettem rajta, a parkot viszont bejártam, majd a Baker Street felé(Sherlock Holmes ugyebár!) távozva, csakazértis benéztem a Hyde Park-ba is egy cseppet, de igyekeztem vissza, hogy időben reggelizhessünk és nyakunkba vehessük a várost anyuval.

Egyszerű, de finom és kiadós kontinentális-jellegű reggelit kaptunk, összekaptuk magunkat és nyomás. Sajnos az időjárás nem kooperált, szemerkélt az eső...Köszi, Szent Patrik :( Megnéztük immár világosban is a Trafalgar teret (még kb hatvanszor kezreszteztük a hétvége során :), már készültek a délutáni bulira, a Francia Nyelv Napja alkalmából koncert és francia nyelvű országok bemutatkozása volt. Innen szokványos városnéző séta, Horse Guards Parade, St James park, kincstár, Westminster apátság, Parlament, közben hol esett hol nem, de nem érdekelt :) Átmentünk a London Eye-hoz és kisebb vagyonért, de mentünk egy kört. Sajna, a borult idő és az eső miatt nem volt olyan hangulatos, mint lehetett volna.
Ismét megcsodáltuk az apátságnál kígyózó sort és megállapítottuk, hogy nem fogjuk kivárni, így továbbsétáltunk a Buckingham Palotához. Naná, hogy nem volt őrségváltás :( Baromi éhesek voltunk viszont, ezért viszabuszoztunk a központba, amit igen rosszul tettünk, ugyanis a szombat délután, megfejelve Szent Patrik napjával rengeteg embert csábított a városba és mind pubokban, vendéglőkben sörözgetett, kajált :) Mindenütt legalább egyórás várakozásra számíthattunk, ezért metróra ugrottunk és kicsit odébb leltünk egy kevésbé zsúfolt pubot. Igaz, itt meg rugby meccset néztek, de sebaj :) Van az a mondás, when in Rome, do as the romans do....hát akkor ha Angliában jársz, tégy úgy, mint az angolok :) Ülj be egy pubba, igyál sört, egyél pitét (vagy rántott halat) és szurkolj az angol csapatnak :) Szent Patrik tiszteletére Guinness-t választottam, anyunak meg megkértem a csapost, ajánljon valami jófajta ale-t. Egész jó volt a pite amit választottam, bár a gravy nagyon enyhe ízűre sikerült, kicsit konzerv hangulata volt. Anyu csirkéje viszont igazán finom volt.
Tele hassal feltápászkodtunk és tovább csatangoltunk a városban. Jó kis tömeg volt, pubok tele, a Soho legtöbb utcájában mozdulni alig lehetett. A kínai negyedben annyian voltak...hmmm...mint a kínaiak :D Este még besétáltunk Hyde Parkba, de csak a "fűutca" volt kivilágítva,a kisebb sétautak le is voltak zárva, így nem mászkáltunk sokat.Este nem kellett altató :)
Vasárnap reggel is futással kezdtem a napot, bár képtelen voltam ötkor kipattanni :P Majdnem hat óra volt, mire elindultam, de most legalább azonnal megtaláltam a parkba vezető utat (amúgy kettő percre voltunk a parktól:) és keresztbe-kasul bejártam :) Kensington palota, virágok, szökőkutak, tó itt, tó ott, Albert Hall, és körbe vissza a Speaker's Corner felől. Gyönyörű! Igazából elképesztő volt,hogy milyen tiszta és rendezett a park, a kutyások takarítanak az állataik után, senki nem trappol be a virágosba, nincs firka a kerítésen, szökőkúton, padon, stb. Néhány futóval találkoztam csak, napközben viszont rengetegen futnak, a belvárosban is.
Reggeli után anyuval is a parkot céloztuk meg, mert gyönyörű napos idő volt és amúgy se volt sok időnk már. Kellemes sétát tettünk, közben jól kinéztem a buszt amivel bemegyünk a vasútállomásra, ahonnan a retúrjegyünk szól. No, persze a busz félúton közölte, hogy tovább nem közlekedik...hurrá. Ugrás metróra. Odaérünk, vasútállomás zárva, sehol egy felirat, tájékoztató, sehol egy ember. Nosza, közel van Farringdon, majd ott csak mondanak valami és amúgy is arra megy a vonat. Odaérve döbbenet, az állomás "romokban", munkások hordják a sittet (iit már időben is kezdtünk szarul állni a repülőinduláshoz). Kérdezem az egyik munkást, mondja, hogy a hétvégén estek neki ennek a két állomásnak, sajnálatos, hogy nekem pénteken nem mondta az ember akinél a jegyet vettem....hát kösz :( Mosolyogva hozzáteszi, a King's Cross pályaudvar működik, bár azt is épp átépítik ....Rohanás a buszhoz, ami persze nem jön. Próbálnánk taxit fogni, de egyik se fogad el hitelkártyát vagy eurót, fontunk meg már nincs annyi. (a város amúgy tele volt olan taxikkal akiknél lehetett kártyával fizetni és egyébként is, a kisboltok, múzeumok, jegypénztárak,vendéglők, pubok mind fogadnak el kártyát) Nagysokára megjött a buszunk, elfogadta a vonatjegyünket is, és még oda is ért a pályaudvarra időben. Viszonylag könnyen megtaláltam a vonatunkat is és némi idegeskedéssel, de épp odaértünk a reptérre egy órával a gép indulása előtt (ez azért volt fontos, mert volt egy feladandó csomagunk) Innen már simán ment minden és hazaértünk gond nélkül :)
Csodás kiruccanás volt, nagy köszönettel tartozom anyunak érte! Mondtam már, hogy nekem vannak a legszuperebb szüleim? Akkor most mondom! :D

LOndon csúcs egy város! Imádom! Zsúfolt, rohanó, nyüzsgő, de meglepően rendezett és tiszta, kis tapasztalattal áttekinthető és abszolút szerethető. Most épp az olimpia lázában égnek, mindenütt dolgoznak, építenek, bontanak, átalakítanak, de nem hal be miatta a közlekedés, köszönhetően a mindent behálózó metrónak és vasútnak. A parkok csodásak, az emberek normálisak, a kaja is jó :) Vissza kell még mennem ide! No meg Írországba!

További képek jönnek...

Napfényes Itália

Irigykedjetek! :P Olaszországban jártam, ha csak rövid időre is! Az úgy volt, hogy pasi felvetette még tavasszal, hogy a kolléganője idén is szervez utat Ca'Savio-ba és hívta őt kísérőnek. Persze vinné a srácokat is, meg menne anyós is örömmel. Kezdetben úgy voltam vele, menjenek csak, nem sznobizmusból, de kicsit sajnáltam a pénzt ugyanarra a programra amit már korábban végigjártunk, de aztán izgatni kezdett mégis a dolog, látni akartam a srácok örömét a tengernél, sétálni Velencében, futni a parti homokban, pluszként bejött még, hogy odafelé megállót terveztek Triesztben és ott sem jártam még. Tehát eldőlt, én is megyek. Ez persze extra terhet rótt a szüleimre és barátnőmre, hiszen az állatseregletünket valakinek el kellett látnia amíg mi nyaralgattunk. Szerencsére vállalták.

Ahogy korábban, most is késő este indultunk és egész éjjel robogott a busz, váltott sofőrökkel, szinte egy seggel ültük végig a sokórás utat Triesztig. Elég kényelmetlen volt a buszon éjszakázni, pláne két kisgyerekkel, de megoldottuk és még aludni is sikerült. Reggelre értünk Triesztbe, buszos városnézés után sétáltunk picit a kikötőben majd megtekintettük Habsburg Miksa kastélyát.

Innen egyenesen Ca'Savio-ba vezetett az utunk, viszonylag gyors adminisztráció után elfoglaltuk a szállásunkat és levonultunk a tengerpartra. Kicsi fiam rögtön megállapította, hogy nem pakoltunk be homokozó-felszerelést...... A tenger kissé hűvös volt, de gyönyörű, mint mindig és a borongós, szeles idő is hamar szikrázó napsütésre váltott, így igen kellemes délutánt tölthettünk el a parton napozgatva, kagylót keresgélve, homokvárat építve, pancsizva. Természetesen egy fagyizásra elsétáltunk még a közeli remek olasz fagyizóba! Este a gyerkőcöknek gyerekdizsi volt a szinpadnál, de csak Judit bírta addig ébren :) Ő viszont élvezte.

Hajnali ötre állítottam az ébresztőmet, mert feltett szándékom volt napfelkeltében gyönyörködve futni egyet. Jól céloztam, fél hatkor kelt a nap :) Nagyon békés volt a part reggel, csak néhny kagylót keresgélő turista és egy kutyás futó volt kint, no meg a sirályok. Természetesen Jonathan Livingstonra gondoltam futás közben :)

Második napunkra tengerparti és szabadprogram volt betervezve. Az időjárás kissé változékony, de alapvetően kellemes és napos volt, a gyerekek jót játszottak az előző este gondosan beszerzett homokozó vödörrel és lapátokkal (az egyik lapátot a futás közben találtam), mi jót süttettük magunkat, jó volt. Este közös vacsi (pizza...nyamm) majd gyerekdizsi és játszótér orrvérzésig, a nap lezárásaként pedig séta az éjjeli tengerparton.

A harmadik nap is futással indult, még aludt az egész kemping mikor kimentem, de a parton már voltak kagylókeresgélők :) Mezítláb futottam egy jó órát, a vízparti szilárdabb, nedves homokban és a mély, száraz, langyos homokban felváltva. Utóbbiban nem könnyű haladni, de nagyon kellemes érzés :) Vicces volt visszaérve látni az alig ébredező csoporttársak elhűlt tekintetét :) Reggeli után mozgalmas napnak néztünk elébe: hajókirándulás Burano és Murano szigetére, majd Velencében szabadprogram és hajóval vissza. Meglepő módon egész jól bírták a srácok! Egész nap gyönyörű napsütés, ezer fok volt, egy szavunk sem lehetett. Nézelődtünk, sétáltunk, ettünk, fagyiztunk és persze vettünk pár apróságot emlékbe. Gyerekek bánatára már bezárt a kemping gyerekmedencéje mire visszaértünk, de azért a tengerben még megmártóztunk vacsi előtt.

Utolsó itt töltött napunkat is futással kezdtem, először a parton, majd az öböl mentén Punto Sabbioni felé és a Jesoloba vezető úton vissza a kempingbe. Nem volt még nagy élet, de találkoztam futóval, bringással és nordic walkingossal is! Mai program egésznapos muri volt Jesolóban az Aqualandia névre hallgató vizividámparkban. Sok-sok csúszda, hullámmedence, gyerekmedencék, játszótér, showműsorok, mindenki talált magának szórakozást. Csokira sültünk és nagyon élveztük a pancsizást. A szállásra visszaérve Judit észrevette, hogy a gyerekmedence még nyitva van és volt energiája még fél órát egyedül (!) őrjöngeni a kalózhajón és a medencében :) Fiam a fagyizás után kidőlt, őt leszállítottam anyósnak míg visszamentem a lánykáért. Büszkén mesélte, hogy megértette az úszómestert, mikor szólt neki, hogy mára vége :) Aki azt gondolja, ezek után Judit eldőlt aludni az nagyot téved! Megvacsizott majd kiment az apjával a gyerekdizsibe ugrálni! Vasárnap örömére hosszabb bulit terveztek, de sajnos az eső bezavart és előbb lett vége, de bő háromnegyed óra őrjöngés így is megvolt :)

Utolsó reggelünkön sajnos szakadt az eső és lenyomtam a hajnali ébresztőt, így a futás elmaradt. Volt helyette pakolás, szendvicskészítés és cipekedés :) Indulni kellett hazafelé...

(fotók jönnek!)

Húezerévenemírtam...

De valójában nem is nagyon történt semmi extra :P Egy-két bosszantó dologról most nem is akarok szót ejteni, így ugorjunk a tegnapelőtti gyereklegeltetésre aztán a maira.

Tegnapelőtt Cegléden jártam gyerkőcökkel és ha már ott voltunk, hát kerestünk egy játszóteret. Viszonylag egyszerű kis példány volt, ám rendelkezett egy kis drótkötélpályávalami teljesen magával ragadta a srácokat! Órakat töltöttünk ott, alig akartak hazaindulni :) Jól elfáradtunk mind, már én is rég rohangásztam ide-oda mély homokban, mezítláb ennyit..

Ma anyuval vittük el a srácokat alapetően pirosvonatozni. Mert ugye minden elővárosi vonalon járnak az új, piros, légkondis szerelvények csak felénk nem, így szegény gyereknek még nem volt alkalma ilyennel utazni. Reggel átmentünk Mamáékhoz és onnan zötyögtünk Pestre. Ott drága fiam kitalálta, hogy metrózni és villamosozni szeretne, végül a várba mentünk fel ezen közlekedési eszközök valamint a lábaink segítségével és sok sétálgatás, nézelődés, némi méregdrága kaja és egy fagyi után indultunk le.

Tulajdonképp szuper kis nap volt, bár az esti kutyabunyót ki tudtam volna hagyni....

Napfényes Itália

Kiscsaládomat tegnap este kaptam vissza, akkor kerültek elő ugyanis az ötnapos itáliai kirándulásból. Aki olvasott már tavaly is, annak elmondhatom, hogy ugyanaz a szervezés, busszal utazás Ca' Savio városába, szállás lakókocsikempingben, hajókirándulás Velencébe, pancsi a tengerben. Tavaly volt vizividámpark is a programban, de idén nem volt igazi kánikula, így helyette Muranoban tekintették meg az üvegfúvás művészetét.

Férj bátor volt és idén mindkét gyerkőcöt magával vitte. Kisfiam meglepően jól bírta a rendkívül hosszú buszozást és a továbbiakban is jól viselkedett (vajon miért mindig máshol és itthon nem?! )

Rettentő büszke magára ugyanis egyedül őt hívták ki, hogy kipróbálhassa az üvegfúvást. Azt mondta, fújt egy lufit :)

Természetesen pár apróságot vásároltak is, nekem egy bögrét választottak a srácok Velencében, Judit egy legyezőt és egy lovas pénztárcát kért, Öcsi pedig egy pici sárga kukásautót és egy olyan hóesős üveggömböt (annakmianeve?) :)

Apa egy kis Lambruscot hurcolt magának (és nekem), no meg bővítette a kagylógyűjteményt néhány igényes darabbal. Ez utóbbiból a gyerkőcök is hoztak egy kisebb szatyornyit :)

Ja, és hoztak valami köhögős-taknyolós bacit is....