Szamóca Bogyócska

Bari született az éjjel! Judit Bogyócskának akarja hívni, Öcsi a Szamóca nevet támogatja :) Szamócabogyó? :))))

(azért nem bántam volna, ha nem éjjel kettőkor jut eszébe megszületni amikor a kellemes -12 fokba ugorhattam ki az ágyikómból .....)

Birkabúcsú

A mai nappal kettővel kevesebb birkánk van. A bárányt már húsvétkor el akartam adni, de nem kelt el, azóta párban próbáltuk eladni a két idősebbet vagy a két ifjabbat, de szintén semmi érdeklődés, mire végül a múltkor nálunk vendégeskedő barátaink csaptak le a lehetőségre és egy ismerősükkel közösen megvettek kettőt. Csak épp nem volt helyük levágni őket, így jobb híján itt kellett megoldani a dolgot...

Nem örültem túlzottan, mert bármennyire is tudom, mi lesz velük, mégse akartam látni ahogy leölik őket. A gyerekeket anyóshoz passzoltuk, bár ők is tudják hova mennek birkák, de mégiscsak születésétől gondozgatták a bárányt, szerették őket. Érdekes volt, a barátunk hozta a gyerekeit és őket egyáltalán nem viselte meg a dolog. Jehova Tanúiként úgy hiszik, a halál pillanatában a mennybe került a jószágok lelke is, amit itt nyúznak-vágnak az csak husi.

Szerencsére ügyes volt az ember, nagyon gyorsan és tisztán lerendezte őket, nem szenvedtek. A nyúzás nem egy szemet-szívet gyönyörködtető meló, de azt hiszem, ha muszáj lenne, meg tudnám csinálni. Magát ez ölést nem biztos.

Lényeg a lényeg, Kökény és Áfonya nincs többé. Sajnálom őket, mert szeretem minden háziállatunkat, de sok volt ennyi állat. A bundájukat megtartottuk.

Kutyabaj...

Egy hihetetlenül értelmes, intelligens, bújós, sportos, 7éves(!) középméretű keverék jószágról van szó aki 4 nappal ezelőtt mintha megbolondult volna és azóta egyre rosszabb a helyzet... Valamiért néha rájön, hogy mindenáron velem szeretne lenni, ilyenkor kaparja az ajtót, tegnap még az ablakba is felugrott és a szúnyoghálót kaparta, szombaton nem voltunk itthon és átugrotta a kerítést a szomszédokhoz, ma reggel amíg a gyerekeket az oviba vittem szintén, később az utcára kijutott valahogy, majd mikor megkötöttem láncra (mert a kennelből is kimászott, át a szomszédba...) szó szerint felakasztotta magát a kutyaház tetejére és szétszakította a bőr és a lánc fojtó nyakörvet is majd kimászott a kerítésen ismét....Teljesen tanácstalan vagyok, három másik kutyával van együtt, a többiek semmi hasonlót nem csinálnak és ő sem tett ilyet korábban. Most, hogy erősen figyeltem, úgy tűnik, mintha akkor kezdene "bekattanni" amikor a birkák hisztiznek a helyükön (vad bégetés+néha a kos püföli az ól kapuját), ami érthetetlen, hiszen nem is fél tőlük a kutya, nem is haragszik rájuk és a zajoktól sem fél amúgy....Gőzöm sincs, mit csináljak vele ha el kell mennem itthonról (no meg az sem megoldás hogy minden reggel szétszedi az ajtómat és az ablakban nyüszít Rejtély...

Update: éjjel szépen aludtak a teraszon, majd reggel egyszer próbálta nyitni az ajtót és mire cipőt húztam és kimentem, már a kerítésen kívül csatangolt.....

Új jövevény

Még kedden reggel érkezett ez a kis jószág:

Igazi meglepi állatka volt, ugyanis abban sem voltunk biztosak, hogy vemhes a birka :) A gyerkőcök Kökénynek nevezték el.

Meggyütt a lú!

Még szombaton, de most bírtam idejutni a hírrel :P Nem volt gond, bár csak estére volt hajlandó bemenni a bokszába, addig inkább kint ácsorgott. Nagy ijedelem se volt még, bírja a kutyák őrjöngését is. Egyelőre még nem ültünk rá, hadd szokja a környezetet előbb.

Lósztori

Hogy menjünk, édes gazdám? Mint a szél vagy mint a gondolat?

Tehát ló. Egyesek blogbejegyzést óhajtottak lovaskalandjaimról és egy ilyen kedves unszolásnak nem lehet ellenállni, ugyebár, így irkálok, bár olyan nagy események nem történtek eddig. De vannak új fotók, alant.

Jázmin szerszáma elég viseltes, így férjjel szerdán elmentünk lóholmi-shoppingolásra, no de csak szolídan, mert drága mulatság minden kacat, főleg miután már egy kisebb vagyont kiperkáltunk a pacira :) Vettünk új vakarókat, kötőféket és egy csikókantárt, zablástul. Nem a dizájn a lényeg, de ha már homár (nem, ló) legyen szép, ezért választottam egy csini barna-bézs-kék színkompozícióban pompázó kötőféket és vezetőszárat az óccóbb kategóriából. Ilyet:

Pasinak persze ez túl csicsa/komplikált volt, ezért elhoztunk egy egészen minimalista kiképzésű natúr feketét is.

Kantárból választék van bőven, néhány ezrestől a csillagos égig, sőt a napocskáig, nekünk ebből is megfelelt egy egyszerűbb, de azért amiben valami anyag is van. Az egészen olcsók nem is tudom, mi a manóból voltak, mert se ránézésre, se tapintásra, se szagra nem volt közük a bőrhöz... Zabla rézből, mert ahhoz volt szoktatva, csak kisebb az eddiginél, mert az ki is kopott és amúgy is túl nagy volt a lóhoz.

Ilyen:

Ennyit a cuccról. Tegnap férjjel, ma barátnővel mentünk ki Jázminhoz. Tegnap ugróedzést tartottak a pályán, így meghúztam magam, nem randalíroztunk :) Ma viszont egyedül lehettünk, nem kellett másokra figyelni. Szilvi lovagolt előbb, szépen ment neki a csaj, nem volt gond. Teljesen oda meg vissza volt tőle, hogy milyen jól irányítható és milyen egyenletes ütemben vágtázik :)

Ilyen cépen suhantak:

Aztán Szilvi leszállt én pedig könnyed mozdulattal felugrottam a lóra halkan nyögve feltuszkoltam magam a nyeregbe :) Számítottam rá, hogy esetleg nem fog olyan könnyen engedelmeskedni így Szilvi után, mert ő valamivel jobban lovagol+nehezebb is pár kilóval, de alaptalan volt az aggodalmam, rögtön vette a segítségeket és gyönyörűen reagált.

Sétáltunk:

Ügettünk:

Galoppoztunk:

Jóóóóó volt! :) A végefelé felhúztam a kengyeleket és nélkülük is ügettem picit. A tanügetés elég szarul ment, maradtam könnyű ügetésben inkább, az ment :) Aztán lenyergeltem, rajtahagytam az izzasztót, mert meg volt izzadva nagyon, takarót meg elfelejtettem vinni, és visszaszálltam "majdnem szőrén" lesétálni. Nagyon klassz volt, mint mindig. Picinyke izgalomról a szomszédos díjlovas négyszögben dolgozó sporttárs gondoskodott (persze nem az ő hibája), épp akkor figyelmeztette egy apró pálcasuhintással a lovát amikor egyvonalba kerültünk és Jázmin legalább annyira el volt bambulva, mint én, így igencsak meglepte a látóterében feltűnő pálca, no meg a hangja. Nem ijedős különösebben, így csak egy picit ugrott meg oldalra amit még bambán is tudtam követni. Ne csak autót és kerékpárt, lovat is figyelmesen vezessünk :)

A zablát legközelebbre kicserélem, mert ugyan elmenne ez a ló egy fadarabbal is valószínűleg, de nagyon gáz, hogy lóg ki a szájából az a vacak. A cél persze, hogy szinte odadobott szárral is menjen(és meg is álljon :P ) majd, idővel.

Vannak terveim erre a pár hétre amíg még a lovardában lakik a paci, kihasználva a sok ugrórudat, szeretnék kicsit járóiskolázni vele, illetve párszor kimenni terepre valamelyik oktatóval.

Sajnálom, ha túl sok izgalommal nem tudtam szolgálni, remélem a képek kárpótolnak :)

Folyt. köv.

Lúpaci =)

Bocs, gyenge telefonos képek, elég nyomin néz ki rajtuk a ló, pedig nem egy gebe :P Én a jó minőségű képeken is épp ilyen bénán nézek ki, evvan :P :)))

Equitare necesse est....

Tehát ló. Aki az edzésnaplómba tévedt már láthatta, lovassporttal bővült a paletta. Igazából nem teljesen újdonság ez nekem, mindig is vonzott a ló, a lovaglás, de valahogy csak tizenéveim végén jutottam ki egy lovardába és kezdtem lovagolgatni. Kis magánlovarda volt, többé-kevésbé kezes állatkákkal, de családias, egyszerű hely ahol nem futószalagon mentek a lovasok, volt idő lepucolni, vezetgetni, simizni, répázni, fel és leszerszámozni a lovakat saját magunknak. Aztán ők elköltöztek, majd mi is, eltávolodtunk, jöttek a gyerkőcök, a lovaglás drága sport is, stb, stb, lényeg, hogy évekig max láttam lovat, de nem ültem rajtuk .)

Most viszont nagy fába vágtuk a fejszénket és beteljesítve régi álmunkat, vettünk egy lovat! Hálával tartozom az embörömnek, hiszen valójában ő dolgozott meg az áráért, de az igazi hála a szüleimet illeti, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ilyen úri huncutságokra költsünk és ne a lakáshitel vigye el a pénzünket. Úgyhogy, köszi mama, bár még nem tudsz róla :)

Tehát ló. Egy tízéves keverék(nóniusz-magyar félvér-angol telivér) kanca, Jázmin. Egy tulajdonosa volt aki csikókora óta lovagolta, illetve a lovardában pár kezdőt lovagoltattak rajta, de nem életunt, abszolút jóindulatú, nem ijedősebb, mint a lovak alapból, barátságos, egészséges. Fontos volt, hogy nyugodt, barátságos, belovagolt állat legyen, hiszen nem vagyunk profi lovasok és ráadásul a gyerekek is fogják lovagolni, egy tüzes csődörcsikó meg mégse való ovisok alá :))) Pónit sem akartunk, egyrészt mert nagyon agyasak tudnak lenni, másrészt mert ha már lóra költünk akkor tudjuk mindannyian lovagolni.

A gyerekek még nem tudnak róla, meglepi lesz :) Egyelőre még a lovardában marad, legeltetős félrideg tartásban, addig előkészítjük itthon a terepet, kijárunk hozzá amikor tudunk, aztán még karácsony előtt szeretnénk hazahozni. Nagyon várom, mit szól majd a lányom. Köztudottan lóbolond, nem telik el úgy nap, hogy ne játszana valami lovasat vagy ne emlegetné, hogy mennyire szeret lovagolni és időnként felsóhajt, hogy de szép lenne egy saját paci! Hát szép is :)

A nap képe

Vigyázzunk a sünikre

Állatkert

Oviskirándulás nélkül sem ússzuk meg a tanév végét :) Tavaly egy cuki zivatar miatt játszóház és múzeum lett a szabadtéri program helyett, ez idén is megismétlődni látszott, de aztán egy trükkös csavarral áthelyeztük az időpontot. Szerencsére mostanra elvonult a bibliai jellegű esőzés és gyönyörű napsütéses időben látogattunk el a jászberényi állatkertbe.

Természetesen néhány szülőnek soha semmi sem felel meg és mindenben talál kivetnivalót, ennek megfelelően kb egy óra után jöttek a nyafogások, hogy milyen szar hely ez, alig van látnivaló, sok a szúnyog, ennyi pénzért otthon is játszóterezhettünk volna, blablabla...

Mondtam már, mennyire utálom az ilyeneket?!

A gyerekek tök jól érezték magukat, lelkesen nézegették az állatokat, játszottak az aprócska játszótéren, élvezték az állatbemutatókat, kaptak fagyit, stb., erre az okos szülők fennhangon hisztiznek....

Sajnos, az előző hetek esőzéseinek következtében több kifutót is elöntött a víz, így az állatokat kicsit át kellett rendezniük. Az állatsimogató így nem működött és a vaddisznókat sem nézhettük a tavacska felett sétálva... ez van. De tapiztak kígyót és baglyot :)

Az állatbemutatókból nekem a pelikán tetszett a legjobban. Hihetetlen figura! :)

(annyira tetszett, hogy le sem fotóztam :P

Zümmm :(((

Az élet....ilyen szemét.

Tegnapelőtt még itt örömködtem az új méhecskéken, erre kiderül, hogy a már meglévők szinte mind elpusztultak. ... Valami apró rágcsáló a tettes, de már mindegy is, a lényeg, hogy 2 rendkívül gyenge család maradt csupán...

Zümmm

Ha minden jól megy, hamarosan jópár családnyi méhecske érkezik hozzánk. Na, azért még nem nagyüzemi mennyiség csak kb 25, de eddig egyszerre még tíz sem volt, úgyhogy nekünk nagy változás :)

Wow

A világ legmázlistább impalája

(Ahogy a fotókon látható, a gepárdok nem bántották, negyed óra nyalizás és mancsolás után simán hagyták elszaladni)

Juh

Mentsd meg a rackát!

Szép napot!

Zakuszka-tanya

Szerdán felkerekedtünk meglátogatni a címben említett tanyát, ahol jónéhány öreg, beteg, elhagyott paci(plusz jópár kutya és cica) élheti békében nyugdíjaséveit egy fantasztikus lánynak köszönhetően, aki a szó szoros értelmében mindent megtesz értük. Ha tehetitek, látogassátok meg ti is, és segítsetek akár csak néhány jó szóval, dolgos kézzel vagy egy zacskó táppal.