Majdnem sikerült....
Elindultunk szánkóval, de valami csoda folytán minden egyes utcában eltolták a havat,és ahol egy kis réteg maradt ott meg megszórták valami kavicsos-homokos izével, így baromi nehéz volt húzni rajta a szánkót. Ráadásul, boldog-boldogtalan kocsival hordja a kölkét az oviba-suliba, nem győztem lesni, mikor ütnek el minket....ennyi kocsi szerintem nincs is a faluban amennyi elment mellettünk és szívhattuk a bűzét.
Azért igyekeztem nem nagyon morogni, a srácok élvezték a havat meg a szánkózást, nem akartam elrontani az örömüket. Sulinál Juditot leraktuk, Öcsit már könnyű volt húzni, meg volt kedve rohangálni, tolta a szánkót, nem siettünk különösebben, hagytam játszani. Már majdnem az ovinál voltunk, mikor pasi felhív, hogy menjek érte a vasútállomásra, mert nem jött a vonat....Hurrá :/ Mondtam neki, hogy még az oviba se értünk el, pár perc amig lerakom a gyereket, kb 10perc míg felérek haza és kihozom a kocsit (ha indul pöccre) és még vagy 10-15 perc míg odaérek érte. Nem baj, menjek.
Kocsi persze nem indul pöccre, kutyákkal is vitázni kell, út nincs takarítva, csúszik és hóbordás, végre odaérek erre jól le vagyok cseszve, hogy miért vittem el Juditot a suliig, miért nem igyekeztünk reggel jobban és ment a busszal ahogy szokott, miért jöttem ilyen soká, ő majd megfagyott annyit várt, stb. Tökjó..... Végülis csak már este mondtam, hogy megígértem a szánkót a srácoknak, mehetett volna kocsival ha akar, a telefonban pedig értelmesen mondtam, hogy hol tartok, még legalább mennyi idő míg odaérek...van állomás váró, több bolt és benzinkút ahol ácsorgott, de eszébe nem jutott bemenni valahova....és én vagyok a hülye.....
Mire elvittem a suliba meg visszaértem, eltelt a fél délelőtt...a gyereknek meg megígértem, hogy ebéd után elhozom az oviból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése