Megint Karácsony...

...és én megint töröm a fejem rajta, hogy miként is kellene a kedvemre formálnom ezt az ünnepet. "Hitem" szerint akár hagyhatnám is a manóba az egészet, de végülis nem utálom, a jézuskázás kivételével nincs semmi gondom egy kis téli napfordulós fenyőünneppel, de valahogy nehezemre esik magamévá tennem mégis. De talán előbb-utóbb kialakul. Egyelőre karácsonyfa, kaja, gyertya, csillagszóró, szolíd ajándékozás és mindez szeretteinkkel, családtagokkal. Kezdetnek annyira nem is rossz :)

Csak ne kérdezné minden második rokon/idegen/akárki a kölkeimtől, hogy "Namithoznektekajézuskahajóklesztek?"

Ha mindenáron szegény Jézuson lovagolunk, akkor elvileg neki vittek a szülinapjára ajándékot, nem?

A másik évi rendes karácsonyi macera, hogy a szüleim neheztelnek amiért nem velük töltjük a szentestét. A férjemmel mindketten azt szoktuk meg gyerekként, hogy a 24-e szük családi körben telik, a szülőkkel, aztán a következő egy-két napban találkozunk a nagyszülőkkel, ráadásul az össznépi ünneplés(mindkét család együtt) nem igazán kivitelezhető, így úgy láttuk jónak ha mi is ugyanazt a rendszert követjük. Eszerint szenteste csak magunk vagyunk, aztán másnap az én szüleimhez megyünk délelőtt, késő délután pedig anyósomhoz ahova ugyanakkor jön a veje és másik unokája is. Rendszerint apánk dolgozik egy vagy több napon az ünnepek között, így még valamelyik nap a gyerekekkel át szoktam libbenni anyuékhoz. De ugye a szenteste....