Mono

Így legyen ötösöm a lottón. Hát akkor gyógyuljunk!

Mert amúgy unatkozunk :/

Kicsi fiam múlt szerda estére brutál méretűre duzzadt nyaki nyirokcsomókat produkált. Más tünet nem volt, csak a hatalmas dudorok, amiktől Schwarzenegger-jellege lett kissé szegénykémnek - no nem mintha neki egyáltalán feltűnt volna. Másnap dokinál kezdtünk, vizsgálat, kérdések, szerinte mono és majd lesz láz is, de azért csináltassunk vérképet. Péntek reggel vérvétel, eredmény persze csak hétfőre, hétvégén nyugodtan haljon meg mindenki, bár persze a labor megcsinálja még pénteken, csak nem viszik vissza a leleteket. Sebaj, kölöknek kutya baja, "ráérünk" hétfőn megtudni mi is van.

Ma leletért vissza : hát "szép".... Süllyedés magasban, fehérvérsejt szintén, de a többi nem utal semmi konkrétra, hemoglobin nem alacsony, vizelet tök negatív. A nyirokcsomók viszont még nagyobbak. Gyerek vidám, eleven, láztalan, ergo normális minden szempontból, kivéve mondjuk szemből....Dokinéni tanácstalan, mint a kisközség, úgyhogy reggel a Tűzoltó utcában kezdünk. Talán mégis mono....de nincs láz, se torokfájás, se nagy mandula, se fáradékonyság....

(ezzel egybevágna, hogy előző hétvége körül átvonult rajtunk valami kórság, de igazából csak rajtam jött ki erősebben, állatira fájt a torkom és a nyaki+áll alatti nyirokcsomóim még most is tapinthatók rendesen)

Kemény

Lakatos Attila cigányvajda beszéde

Önveszélyes

Mivel törjem a fejem?

Mivel izgassam fel magam addig?

Kitaláltátok, a fentebbi mondatok kisfiam szájából hangzottak el :P Várnia kellett, hogy induljon a mese.....

Maszat

Mint tudjátok, festettünk... Meg tudtuk volna magunk is csinálni, de óriási felületek vannak, nagy a belmagasság, plusz a korábban felrakott, de abszolút nem bevált üvegszálas tapétafélét is le kellett vakarni sokhelyütt, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsináltatjuk festővel inkább. Röviden, kúva sok tanulópénzt fizettünk. Drágán, nagyon szar munkát végeztek, sok kosszal, bénán és lassan... Olyan dühös voltam (vagyok), hogy ha az én zsebemből ment volna a pénz, tuti kidobom őket, mint a macskát szarni és nem fizetem ki az árajánlat szerinti összeget. De mivel a szüleim vállalták át a költségeket, így én max eszem magam rajta....és dühöngök valahányszor felfedezek egy újabb hibát, szürkéllő részt, hiányos glettelést...

Hogy minden szép és jó legyen, most, hogy már a konyhát sikerült rendbetenni, mindent lepucolni, helyére rakni, ma este kiborítottam egy fazék kutyakaját a tűzhelyen, persze a fal felé. A vízzáró csíkot is cseréltük, de még nem volt belecsúsztatva a sínbe, naná, hogy mögé is ömlött a zsíros lé, végig be a szekrény mögé-alá, le a falon.....Egy nyomdafestéket kevéssé tűrőt ordítottam, aztán csak potyogtak a könnyeim :P Röhejes voltam tuti, de ez annyira szarul esett, hogy hihetetlen. Az egész kurva szekrényt lehet újra kihúzni, hozzá a mosogatót kikötni, stb stb...

Mindeközben a lakás jórésze még romokban, a drága festők csesztek leszedni a parketta szegőléceket, kapcsolókereteket, nem takarták be rendesen a bútorokat, mindenen öles rétegben áll a por, festékcseppek, glettgombócok.....

Anyaállat

Festés volt nagy rumlival, kölkök anyósnál voltak másfél hetet. Azt mondja a fiam:

Úgy hiányzik anya.....meg a többi állat!

Ma délelőttünket Kókán töltöttük, és igazán elnyerte tetszésünket a vásár! Simiztünk malacot, nyuszit, csodáltunk postagalambot, kovácsoltunk, lovaskocsikáztunk, hintáztunk, nézelődtünk, népitáncot-népzenét élveztünk, kőlevest ettünk.

Tökjó, hogy az állatdokink említette ezt az eseményt, mert hiába volt a szomszéd faluban, korábban nem hallottunk róla. Sajna a vásárok úgy általában elmentek a kínai piac irányba :( Pár éve átmentünk a híres párkányi vásárba és óriási csalódás volt. Még lengyelpiac hangulatnak is gyönge volt, inkább kínai-roma zsibbvásár, ócska kínai göncök garmadájával :/ Ez a kókai Magyarok Vására néven fut és tényleg javarészt az eccerű emberek viszik ki a portékájukat, állatot, mézet, lekvárt, bőrdíszművet, csetreszt, faragást, hímzést, és persze voltak nacionalista bizgentyűk, rovásírásos pólók, árpádsávos felvarrók és hasonlók is. Természetesen nem úsztam meg pénzköltés nélkül, de hát egy vásár vásárfia nélkül fabatkát sem ér :) Vettünk méregdrága kimért édességet, vattacukrot, Judit egy miniatűr nyerget formázó bőr kulcstartót választott, Öcsi pedig egy kis fa ágyút. Magamat pedig megleptem egy kecsketejes szappannal. Ja, és a srácok kovácsolhattak maguknak szerencsepatkót amibe beleütötték a nevüket!