Kemény

Lakatos Attila cigányvajda beszéde

Önveszélyes

Mivel törjem a fejem?

Mivel izgassam fel magam addig?

Kitaláltátok, a fentebbi mondatok kisfiam szájából hangzottak el :P Várnia kellett, hogy induljon a mese.....

Maszat

Mint tudjátok, festettünk... Meg tudtuk volna magunk is csinálni, de óriási felületek vannak, nagy a belmagasság, plusz a korábban felrakott, de abszolút nem bevált üvegszálas tapétafélét is le kellett vakarni sokhelyütt, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsináltatjuk festővel inkább. Röviden, kúva sok tanulópénzt fizettünk. Drágán, nagyon szar munkát végeztek, sok kosszal, bénán és lassan... Olyan dühös voltam (vagyok), hogy ha az én zsebemből ment volna a pénz, tuti kidobom őket, mint a macskát szarni és nem fizetem ki az árajánlat szerinti összeget. De mivel a szüleim vállalták át a költségeket, így én max eszem magam rajta....és dühöngök valahányszor felfedezek egy újabb hibát, szürkéllő részt, hiányos glettelést...

Hogy minden szép és jó legyen, most, hogy már a konyhát sikerült rendbetenni, mindent lepucolni, helyére rakni, ma este kiborítottam egy fazék kutyakaját a tűzhelyen, persze a fal felé. A vízzáró csíkot is cseréltük, de még nem volt belecsúsztatva a sínbe, naná, hogy mögé is ömlött a zsíros lé, végig be a szekrény mögé-alá, le a falon.....Egy nyomdafestéket kevéssé tűrőt ordítottam, aztán csak potyogtak a könnyeim :P Röhejes voltam tuti, de ez annyira szarul esett, hogy hihetetlen. Az egész kurva szekrényt lehet újra kihúzni, hozzá a mosogatót kikötni, stb stb...

Mindeközben a lakás jórésze még romokban, a drága festők csesztek leszedni a parketta szegőléceket, kapcsolókereteket, nem takarták be rendesen a bútorokat, mindenen öles rétegben áll a por, festékcseppek, glettgombócok.....

Anyaállat

Festés volt nagy rumlival, kölkök anyósnál voltak másfél hetet. Azt mondja a fiam:

Úgy hiányzik anya.....meg a többi állat!

Ma délelőttünket Kókán töltöttük, és igazán elnyerte tetszésünket a vásár! Simiztünk malacot, nyuszit, csodáltunk postagalambot, kovácsoltunk, lovaskocsikáztunk, hintáztunk, nézelődtünk, népitáncot-népzenét élveztünk, kőlevest ettünk.

Tökjó, hogy az állatdokink említette ezt az eseményt, mert hiába volt a szomszéd faluban, korábban nem hallottunk róla. Sajna a vásárok úgy általában elmentek a kínai piac irányba :( Pár éve átmentünk a híres párkányi vásárba és óriási csalódás volt. Még lengyelpiac hangulatnak is gyönge volt, inkább kínai-roma zsibbvásár, ócska kínai göncök garmadájával :/ Ez a kókai Magyarok Vására néven fut és tényleg javarészt az eccerű emberek viszik ki a portékájukat, állatot, mézet, lekvárt, bőrdíszművet, csetreszt, faragást, hímzést, és persze voltak nacionalista bizgentyűk, rovásírásos pólók, árpádsávos felvarrók és hasonlók is. Természetesen nem úsztam meg pénzköltés nélkül, de hát egy vásár vásárfia nélkül fabatkát sem ér :) Vettünk méregdrága kimért édességet, vattacukrot, Judit egy miniatűr nyerget formázó bőr kulcstartót választott, Öcsi pedig egy kis fa ágyút. Magamat pedig megleptem egy kecsketejes szappannal. Ja, és a srácok kovácsolhattak maguknak szerencsepatkót amibe beleütötték a nevüket!

Kutyabaj...

Egy hihetetlenül értelmes, intelligens, bújós, sportos, 7éves(!) középméretű keverék jószágról van szó aki 4 nappal ezelőtt mintha megbolondult volna és azóta egyre rosszabb a helyzet... Valamiért néha rájön, hogy mindenáron velem szeretne lenni, ilyenkor kaparja az ajtót, tegnap még az ablakba is felugrott és a szúnyoghálót kaparta, szombaton nem voltunk itthon és átugrotta a kerítést a szomszédokhoz, ma reggel amíg a gyerekeket az oviba vittem szintén, később az utcára kijutott valahogy, majd mikor megkötöttem láncra (mert a kennelből is kimászott, át a szomszédba...) szó szerint felakasztotta magát a kutyaház tetejére és szétszakította a bőr és a lánc fojtó nyakörvet is majd kimászott a kerítésen ismét....Teljesen tanácstalan vagyok, három másik kutyával van együtt, a többiek semmi hasonlót nem csinálnak és ő sem tett ilyet korábban. Most, hogy erősen figyeltem, úgy tűnik, mintha akkor kezdene "bekattanni" amikor a birkák hisztiznek a helyükön (vad bégetés+néha a kos püföli az ól kapuját), ami érthetetlen, hiszen nem is fél tőlük a kutya, nem is haragszik rájuk és a zajoktól sem fél amúgy....Gőzöm sincs, mit csináljak vele ha el kell mennem itthonról (no meg az sem megoldás hogy minden reggel szétszedi az ajtómat és az ablakban nyüszít Rejtély...

Update: éjjel szépen aludtak a teraszon, majd reggel egyszer próbálta nyitni az ajtót és mire cipőt húztam és kimentem, már a kerítésen kívül csatangolt.....

Kölöktúra

Apánk iskolai kirándulásra utazott, nélkülünk, így kerestünk magunknak más szórakozást :) Rózsaszentmártonba mentünk, az Ébredő természet címmel rendezett TT-re. Ugyan lett volna itt a közelben is túra, de az egyrészt brutál sík és nem túl izgi, másrészt a rövidebb táv is hosszú még a srácoknak.

Autóval közelítettük meg a helyszínt, viszonylag könnyen ment, majd gyors nevezés után nekiindultunk az ovis futam 5km körüli távjának, Judit, Öcsi, Anya és Okker kutya. Egy hosszú egyenes úton kellett felmennünk a pincesorig,majd az első ellenőrzőponton egy kis feladványt oldottak meg a srácok. Kissé hülyén tették fel a kérdést amivel félrevezették a gyerkőcöket, így nem lett 100%-os a megoldásuk, sebaj. Kaptunk cuki matricát a lapunkra és huss! A pincesoron, majd bozótos részen haladtunk tovább, rengeteg vadcsapást keresztezve és egy kisebb vízmosásnál sárban cuppogva. A második pont is hamar eljött, itt egy matricás kirakót kellett összerakni - Oroszlánkirályt választottunk :) Az ellenőrzőpont után nem sokkal etetőpontot találtunk ahol valami műízű üdítők ellenpontjaként, remek hagymás-zsíros, lekváros, illetve nutellás kenyeret fogyaszthattunk. Kisfiamnak annyira ízlett az utóbbi, hogy még elindulás után is visszaszaladt még egy szeletért :) Kiskutyánk gondoskodott az éppen ott tartózkodó túrázók szórakoztatásáról, felszedett egy megmaradt kenyérdarabot és gondosan elásta a szántás szélébe :) Én nem voltam különösebben éhes, csak azért ettem egy kenyeret, mert olyan guszta volt, gondoltam, majd a célban. Innen a szántóföld szélén haladtunk tovább. Jó nagy zuhé lehetett korábban, mert komoly vízátfolyások, kimosott árkok látszottak és a talaj is elég sáros volt. A szél egyre durvábban fújt, sűrűn morogtam magammal, hogy miért hagytam a kocsiban a széldzsekimet. Patakugrás után meg is leltük a harmadik, egyben utolsó, pontot ahol ismét egy fejtörő várta a gyerekeket. Évszakokhoz kellett párosítaniuk jellemző képeket, egész könnyen meg is oldották a feladatot és mehettünk tovább. Innen már nagyon közel volt a cél, de azért lánykám még az utolsó vizes-sáros részen dobott egy seggest :) A művelődési házban leadtuk a papírunkat, átvettük a díjazást (emléklap, kitűző, nápolyi falat), tudomásul vettük, hogy kaja nincs és elsétáltunk a bányászati múzeumhoz. Klassz kis kiállítást láthattunk, régi dokumentumokat, eszközöket, szerszámokat, gépmaketteket, és ami a legklasszabbnak bizonyult: az udvarban egy igazi mozdonyt hozzákapcsolt csillékkel! Mire félig elfagytam a szélben szerencsére a srácok is hajlandók voltak otthagyni a szerelvényt, így - mivel az eredményhirdetésre még várni kellett - átvonultunk a játszótérre. Itt extra szolgáltatásként megtekinthettük ahogy egy nagy teherautóról betongyűrűket emelnek le daru segítségével. Mivel az eredményhirdetésnek még híre-hamva sem volt, elmentünk megnézni a falu határában kiállított óriás kotrógépet is.

Rendes turista-versenyző módjára visszamentünk az eredményhirdetésre, ahol persze nem termett nekünk babér. Hazafelé sűrű horkolást hallgathattam a kocsiban :)