Birkabúcsú

A mai nappal kettővel kevesebb birkánk van. A bárányt már húsvétkor el akartam adni, de nem kelt el, azóta párban próbáltuk eladni a két idősebbet vagy a két ifjabbat, de szintén semmi érdeklődés, mire végül a múltkor nálunk vendégeskedő barátaink csaptak le a lehetőségre és egy ismerősükkel közösen megvettek kettőt. Csak épp nem volt helyük levágni őket, így jobb híján itt kellett megoldani a dolgot...

Nem örültem túlzottan, mert bármennyire is tudom, mi lesz velük, mégse akartam látni ahogy leölik őket. A gyerekeket anyóshoz passzoltuk, bár ők is tudják hova mennek birkák, de mégiscsak születésétől gondozgatták a bárányt, szerették őket. Érdekes volt, a barátunk hozta a gyerekeit és őket egyáltalán nem viselte meg a dolog. Jehova Tanúiként úgy hiszik, a halál pillanatában a mennybe került a jószágok lelke is, amit itt nyúznak-vágnak az csak husi.

Szerencsére ügyes volt az ember, nagyon gyorsan és tisztán lerendezte őket, nem szenvedtek. A nyúzás nem egy szemet-szívet gyönyörködtető meló, de azt hiszem, ha muszáj lenne, meg tudnám csinálni. Magát ez ölést nem biztos.

Lényeg a lényeg, Kökény és Áfonya nincs többé. Sajnálom őket, mert szeretem minden háziállatunkat, de sok volt ennyi állat. A bundájukat megtartottuk.

Pizsiparti

A múlt hétvégén nálunk aludt a srácok egyik ovis társa, ami csupán azért érdekes, mert ez volt az első ilyen "átalvós" buli. Vasárnap délután felcuccoltam a srácaimat, felvettük Vikit is és megtámadtuk a tóalmási strandot. A kölkök rettentően élvezték, órákig pacsáltak a vízben, oda-vissza cikáztak a gyerekpancsoló és a nagyobb medence közt. Csak annyi időre voltak hajlandók a szárazra vetődni amíg benyomtak egy-egy jégkrémet és fejenként egy egész(!) kürtős kalácsot :)

Szinte említésre sem méltó, hogy záráskor úgy kellett kizavarni őket a medencéből :P

Itthon aztán ahelyett, hogy álmosan-fáradtan kidőltek volna, még egy órát futkostak az udvaron amíg én elláttam az állatokat, majd felnőtteket megszégyenítő mennyiségű vajas-sajtos kenyér és paradicsom elfogyasztása után még 11-ig "pizsamapartiztak" a szobában....amit némi alvás után reggel 7 körül folytattak. A hétfőt itthon töltöttük, lovagoltak, rohangáltak, festettek, babáztak, homokoztak, délután pedig Szilvinél bográcsoztunk. Viki aznap is nálunk aludt, csak másnap délelőtt jött érte az anyukája. Ismét megállapítottam, hogy a kettő mellé még egy gyerek már igazán nem számít :)

Lepkefutás

Kimentünk még pénteken a srácokkal futkosni az erdőszélre, de a résztávozást megzavarta egy hívatlan és levakarhatatlan, ámde kedves és barátságos vendég :)

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

From Kiscsaládunk/Our family

ááá

Vendéget vártunk a hétvégére, egy baráti házaspárt három gyerkőccel, a tervek szerint mindkét napra. Ennek megfelelően bevásároltam 9 főre, majdan nekiálltam szombat reggel ebédet főzni, terv szerint annyit, hogy a levesekből jusson másnapra is. Barátaink megérkezése után derült ki, hogy bár a pasik jól megbeszélték ezt az ittalvós bulit, de valójában a hölgynek esze ágában nem volt maradni....

Ételhordónyi levest már átvittem Szilvinek, a kiolvasztott csirkemellet megsütöttük ma és esszük majd holnap is, a felvágott, saláta és a gyümölcs miatt nem aggódom, el fog fogyni, de akkor is.....

Szegény kölkök totál be voltak pörögve, már megtervezték, hogy ki hol fog aludni, stb. Judit bőgve jött be a kapuból, miután kikísértük a vendégeket.

Azért sírsz mert nem maradtak itt?

Igen.

(anyuka megmagyarázza, vígasztal, stb, gyerek érti, de mégis tovább bömböl) Miért sírsz még mindig?

- Mert nem mehettem velük.....

:)

Hét év

A lányka hét éves! Ennek örömére már volt egy kisebb zsúrféle - valójában egyszerű felnőtt találka, csak a csatolt kiskorú részekkel - csütörtökön, aztán tegnap áthívtunk két ovis barátnőt bulizni. Jó kis őrjöngést csaptak a srácok, volt bent ugrálás, kint rohangálás, vizipisztoly-harc és tortaevés :)

Apával majd holnap köszöntjük fel, a közös családi nyári szüli- és névnapozás majd jövő hétvégén a bátyáméknál esedékes.

Kölkök aszfaltkrétával működtek odakint, egyszercsak fiam kiabál:

Anya, gyere, nézd, petevezetékeket rajzoltam!

Kertipartik

Mostanság egészen belehúztunk, főleg a tavalyi évhez képest mikor talán ha kétszer-háromszor sütögettünk odakint. Most viszont egymást érik a kisebb-nagyobb (inkább kisebb) szabadtéri sütések-főzések, ol barátnőmékhez ugrunk át egy estére, hol ők jönnek, múlt pénteken a szüleimnél volt nagyobb szabású kerti banzáj, vasárnap pedig mi hívtunk meg barátokat. Apuéknál szinte professzionális faszenes grillezés és bográcsozás volt, itthon csak egy minimál tűzrakónk van és téglára állított grillrácson sütöttünk, de mindegyik igen élvezetes program lett, a kaja pedig nagyon fini!

Vasárnap bográcsos lecsót gyártottam (igen, én, az embör nem nagyon konyít az ilyesmihez és nem is érdekli túlzottan), valami csodafinom lett, a barátaink pedig tarjaszeleteket hoztak grillezni. Alkottam még hozzá egy nagy tál friss salátát, kenyérropit mártogatóval és egy kis joghurtos-barackos sütit :) Tiszta paraszti idill volt: tömtük a kaját a kertben, a háttérben a paci legelt, a gyerekeim meg a szénabálákon futkostak, ugráltak :D Az időjárás ijesztgetett egy picit, nagy felhők gyűltek, fújni kezdett a szél, aztán dörgött és villámlott is, de eső végül nem lett belőle. Este 10-ig dumáltunk és rágcsáltunk még a teraszon. Persze egy hadseregre való kaja maradt, még holnap is a lecsót esszük, a pincében várakozó dinnyéhez pedig még hozzá sem nyúltunk ....