Autóval közelítettük meg a helyszínt, viszonylag könnyen ment, majd gyors nevezés után nekiindultunk az ovis futam 5km körüli távjának, Judit, Öcsi, Anya és Okker kutya. Egy hosszú egyenes úton kellett felmennünk a pincesorig,majd az első ellenőrzőponton egy kis feladványt oldottak meg a srácok.
Kissé hülyén tették fel a kérdést amivel félrevezették a gyerkőcöket, így nem lett 100%-os a megoldásuk, sebaj. Kaptunk cuki matricát a lapunkra és huss! A pincesoron, majd bozótos részen haladtunk tovább, rengeteg vadcsapást keresztezve és egy kisebb vízmosásnál sárban cuppogva. A második pont is hamar eljött, itt egy matricás kirakót kellett összerakni - Oroszlánkirályt választottunk :) Az ellenőrzőpont után nem sokkal etetőpontot találtunk ahol valami műízű üdítők ellenpontjaként, remek hagymás-zsíros, lekváros, illetve nutellás kenyeret fogyaszthattunk. Kisfiamnak annyira ízlett az utóbbi, hogy még elindulás után is visszaszaladt még egy szeletért :) Kiskutyánk gondoskodott az éppen ott tartózkodó túrázók szórakoztatásáról, felszedett egy megmaradt kenyérdarabot és gondosan elásta a szántás szélébe :)
Én nem voltam különösebben éhes, csak azért ettem egy kenyeret, mert olyan guszta volt, gondoltam, majd a célban. Innen a szántóföld szélén haladtunk tovább. Jó nagy zuhé lehetett korábban, mert komoly vízátfolyások, kimosott árkok látszottak és a talaj is elég sáros volt. 
A szél egyre durvábban fújt, sűrűn morogtam magammal, hogy miért hagytam a kocsiban a széldzsekimet. Patakugrás után meg is leltük a harmadik, egyben utolsó, pontot ahol ismét egy fejtörő várta a gyerekeket. Évszakokhoz kellett párosítaniuk jellemző képeket, egész könnyen meg is oldották a feladatot és mehettünk tovább. Innen már nagyon közel volt a cél, de azért lánykám még az utolsó vizes-sáros részen dobott egy seggest :) A művelődési házban leadtuk a papírunkat, átvettük a díjazást (emléklap, kitűző, nápolyi falat), tudomásul vettük, hogy kaja nincs és elsétáltunk a bányászati múzeumhoz.
Klassz kis kiállítást láthattunk, régi dokumentumokat, eszközöket, szerszámokat, gépmaketteket, és ami a legklasszabbnak bizonyult: az udvarban egy igazi mozdonyt hozzákapcsolt csillékkel! Mire félig elfagytam a szélben szerencsére a srácok is hajlandók voltak otthagyni a szerelvényt, így - mivel az eredményhirdetésre még várni kellett - átvonultunk a játszótérre. Itt extra szolgáltatásként megtekinthettük ahogy egy nagy teherautóról betongyűrűket emelnek le daru segítségével. Mivel az eredményhirdetésnek még híre-hamva sem volt, elmentünk megnézni a falu határában kiállított óriás kotrógépet is.
Kissé hülyén tették fel a kérdést amivel félrevezették a gyerkőcöket, így nem lett 100%-os a megoldásuk, sebaj. Kaptunk cuki matricát a lapunkra és huss! A pincesoron, majd bozótos részen haladtunk tovább, rengeteg vadcsapást keresztezve és egy kisebb vízmosásnál sárban cuppogva. A második pont is hamar eljött, itt egy matricás kirakót kellett összerakni - Oroszlánkirályt választottunk :) Az ellenőrzőpont után nem sokkal etetőpontot találtunk ahol valami műízű üdítők ellenpontjaként, remek hagymás-zsíros, lekváros, illetve nutellás kenyeret fogyaszthattunk. Kisfiamnak annyira ízlett az utóbbi, hogy még elindulás után is visszaszaladt még egy szeletért :) Kiskutyánk gondoskodott az éppen ott tartózkodó túrázók szórakoztatásáról, felszedett egy megmaradt kenyérdarabot és gondosan elásta a szántás szélébe :)
Én nem voltam különösebben éhes, csak azért ettem egy kenyeret, mert olyan guszta volt, gondoltam, majd a célban. Innen a szántóföld szélén haladtunk tovább. Jó nagy zuhé lehetett korábban, mert komoly vízátfolyások, kimosott árkok látszottak és a talaj is elég sáros volt. 
A szél egyre durvábban fújt, sűrűn morogtam magammal, hogy miért hagytam a kocsiban a széldzsekimet. Patakugrás után meg is leltük a harmadik, egyben utolsó, pontot ahol ismét egy fejtörő várta a gyerekeket. Évszakokhoz kellett párosítaniuk jellemző képeket, egész könnyen meg is oldották a feladatot és mehettünk tovább. Innen már nagyon közel volt a cél, de azért lánykám még az utolsó vizes-sáros részen dobott egy seggest :) A művelődési házban leadtuk a papírunkat, átvettük a díjazást (emléklap, kitűző, nápolyi falat), tudomásul vettük, hogy kaja nincs és elsétáltunk a bányászati múzeumhoz.
Klassz kis kiállítást láthattunk, régi dokumentumokat, eszközöket, szerszámokat, gépmaketteket, és ami a legklasszabbnak bizonyult: az udvarban egy igazi mozdonyt hozzákapcsolt csillékkel! Mire félig elfagytam a szélben szerencsére a srácok is hajlandók voltak otthagyni a szerelvényt, így - mivel az eredményhirdetésre még várni kellett - átvonultunk a játszótérre. Itt extra szolgáltatásként megtekinthettük ahogy egy nagy teherautóról betongyűrűket emelnek le daru segítségével. Mivel az eredményhirdetésnek még híre-hamva sem volt, elmentünk megnézni a falu határában kiállított óriás kotrógépet is.
Rendes turista-versenyző módjára visszamentünk az eredményhirdetésre, ahol persze nem termett nekünk babér. Hazafelé sűrű horkolást hallgathattam a kocsiban :)
